Denis Mukwege kongói orvos és Nadia Murad iraki kurd aktivista vallott meggyőződéséről.
HIRDETÉS
2014-ben az Európai Parlament Szaharov-díját vehette át a most Nobel-békedíjjal kitüntetett Denis Mukwege kongói sebész, nőgyógyász. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti határánál fekvő, 870 ezres lakosú Bukavu városában alapította meg kórházát, ahol olyan nőket kezel, akiket erőszak ért az 1994-es ruandai népirtás utóhatásának tekinthető kongói háborúban.
- Nem mellőzhetjük tovább a milliónyi halottat és a több százezer megerőszakolt nőt - jelentette ki. - Nem dobálózhatunk tovább csak számokkal, fel kell tárni a valóságot, és igazságot kell szolgáltatni. A világnak itt a lehetősége, hogy húzzon egy vonalat, és azt mondja: a nők nem lehetnek a háborúk részei, ha pedig valaki megszegi ezt a szabályt, azt kiközösíti a társadalom.
Nadia Murad az iraki kurd jazidi kisebbség tagja. Az iraki Szindzsár régióban lakott. Faluját lerohanta a magát Iszlám Államnak nevező terrorista szervezet, a nőket elhurcolták, rabszolgaként tartották, megerőszakolták. Miután elszökött fogvatartóitól, Nadia az áldozatok szószólója lett. Az ENSZ jószolgálati nagykövetnek nevezte ki.
- Azt szeretném, hogy az Irakban, Szíriában és a térségben kisebbségben lévő apró közösségek, mint a jazidik vagy a keresztények védelmet kapjanak, és ne tűnjenek el - mondta. - Az Iszlám Állam megsemmisítené őket. Az én célom, hogy megakadályozzam őket ebben, és megmentsem az emberek életét, függetlenül a bőrszínüktől, a vallásuktól, a nemzetiségüktől. Úgy kell őket tisztelni, amilyenek.