rendkívüli hír

Évforduló: a török puccsra emlékeznek szemtanúk

Évforduló: a török puccsra emlékeznek szemtanúk
Betűméret Aa Aa

Végtelen szenvedésre és kegyetlenségre emlékszik Samet Dogan haditudósító, aki egy éve ott volt az isztambuli Boszporusz-hídon. Ahogy mondta, az ott látottak a pályafutása alatt megjárt legrettenetesebb háborús helyszínekre emlékeztették.

- Abban a pillanatban, hogy kiszálltam a kocsiból a híd alatt, fentről, a hídról tüzet nyitottak ránk. Az autó mögött kerestem menedéket.

- Amikor felmentem a hídra, az volt az érzésem, hogy egy háborús jelenetet látok, mint évekkel ezelőtt, amikor a Közel-Keleten dolgoztam.

- Emberek haltak meg, estek el a frontvonalban, motoros srácok vitték a sebesülteket, akiknek sokszor hiányzott valamelyik végtagjuk, szóval motoron vitték ezeket a súlyosan sebesült embereket a kórházba.

- Azon az éjjelen tankokból is lőttek. Tankokból, civilekre!

- Azok, akik átéltek már korábbi puccsokat, és megtapasztalták a szenvedést, azok most is összegyűltek és nem voltak hajlandók hátralépni.

- Tényleg olyan volt mint egy háborús jelenet, tankokkal, harci gépekkel, nehézfegyverekkel.

Metin Dogan, az egykori katona egyszerűen egy tank el vetette magát. Ő így emlékezett vissza a percekre, amelyekről akkor azt hitte, hogy életének utolsó percei:

- Úgy gondolom, hogy ha élő tv-adásban egy embert látok, aki a tank alá kerül, akkor kimegyek az utcára, nem gondolkodom, hanem kimegyek. Így is tettem, nagyon gyorsan ott voltam a reptéren. Két tankot láttam, odafutottam előjük. Futás közben pedig kiabáltam. Azt kiabáltam, hogy „török katona vagyok, ti kinek a katonái vagytok”? A tank ekkor megindult felém. Lefeküdtem a földre, már nem volt hová bújnom. Azt a szót mondtam, amit az iszlám szerint halála előtt mond a hívő. A tank egyre közelebb ért, én pedig teljes békében voltam magammal. A szívem normál tempóban vert, a vérnyomásom is normális lehetett, legalábbis így éreztem. Még egy másodperc és találkozom a Teremtővel…

- Mielőtt a tank megállt, tényleg érinteni lehetett, olyan közel volt hozzám. Azt mondtam, akkor tényleg itt a vég. Aztán fékezett, és a fékezéstől kicsit megingott. A lánckerék érintette a fejem, a vállam.

- Július 15-e után minden egyes napra úgy tekintek, hogy lehet, ez volt az utolsó. Azóta minden időmet annak szentelem, hogy az országomat szolgáljam, hogy részt vegyek egy erősebb Törökország megteremtésében.

Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.