A magyarok több száz év alatt megtanulták: vagy alávetik magukat az aktuális hatalomnak, vagy megpróbálják azt átverni.
Borítókép: A CEU rektora, Michael Ignatieff
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az akadémiai szabadságról tartottak egynapos konferenciát a Közép-európai Egyetemen csütörtökön. A viszonylag elvont fogalom akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor a kormány a felsőoktatási törvény módosítását javasolta március végén. A javaslatot egyértelműen a Soros György által alapított CEU-ra szabták. Az intézmény vezetősége attól tartott, hogy ezáltal működésük ellehetetlenül. A parlament április elején végül megszavazta a törvényt, ezzel az egyetem jövője bizonytalanná vált, és a nemzetközi és hazai tiltakozások ellenére még mindig nem rendeződött helyzete.
A konferencia első beszélgetését Chikán Attila, a Corvinus Egyetem professzora moderálta. A szakértő, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere volt, arról beszélt, hogy nem csak a CEU, de más felsőoktatási intézmények is gondban vannak, bizonyos szempontból ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint a Közép-európai Egyetem. Elmondása szerint nagyon nehézzé teszi a dolgukat, hogy a tanári kart 25 év alatt négyszer lecserélték, az, hogy kevés a pénzügyi támogatás, bár ezen a téren az utóbbi években kismértékű pozitív változás érzékelhető szerinte. A lex CEU meglepte – fogalmazott-, és a törvény beiktatása rávilágított arra, hogy ez egy lépés a politika-orientált döntéshozatal felé, és eltávolodás az akadémiai szempontú döntéshozataltól. Úgy véli, a kormány „azt központosít, amit csak tud”. Véleménye szerint annak, hogy a magyar oktatás nem tud a globális elvárásoknak megfelelni, nem csupán politikai, de társadalmi okai is vannak.
A legkevesebbet Olaszországban költik a GDP arányában a felsőoktatásra. Az utolsó előtti helyen Magyarország áll.
Ez a gondolat visszaköszönt Kenesei István, a Szegedi Egyetem professzor emeritusának előadása közben is. Az oktató arról beszélt, hogy a 90-es években nem érzékeltek politikai nyomást. Szerinte ez most sem „elsöprő” mértékű, de szembesültek olyan helyzetekkel, amikor ezt lehet érzékelni, és szerinte a kormány „zsonglőrködik” az egyetemekkel: erővel von össze és választ szét intézményeket. Előnybe juttatja a „kedvenc” felsőoktatási intézményeket, mint például a Közszolgálati Egyetem, és elvon forrásokat olyanoktól, amelyek nincsenek a kedvezményezettek között.
A professzor ábrákkal szemléltette, milyen mértékben sérült Magyarországon az akadémiai szabadság az utóbbi években: például 2011-hez képest 2017-re állami finanszírozás szempontjából hazánk a vizsgált 29 országból a 28. helyre csúszott vissza a hatodik helyről.
A 2014-ben bevezetett kancellári rendszert is élesen bírálta. Szerinte ennek bevezetésekor a Rektori Konferencia nem tanúsított kellő ellenállást.
A beszélgetés másik résztvevője, Tausz Katalin, az ELTE professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy a régi alkotmányban biztosítva volt az oktatás függetlensége. A 2012. január elsején hatályba lépett új alaptörvényben azonban az áll, hogy Magyarországnak „óvnia kell” a tudományos és művészi szabadságot és önkifejezést.
A panel utolsó felszólalója, Vass László, a Magánintézmények Szekciójának Elnöke, a Magyar Rektori Konferencia tagja és Budapesti Metropolitan Egyetem rektora, arról beszélt, hogy nem érzékel közvetlen politikai nyomást az akadémiai életben, ő inkább „az engedelmeskedés tradicionális jeleit” tapasztalta.
Úgy vélte, ez abból fakad, hogy a magyarok több száz év alatt megtanulták: vagy alávetik magukat az aktuális hatalomnak, vagy megpróbálják azt átverni.