Igaz barátként, Izrael alapító atyjaként és fáradhatatlan békeharcosként méltatták Simon Pereszt a világpolitika egykori és mai vezéralakjai a pénteken délelőtt…
HIRDETÉSIgaz barátként, Izrael alapító atyjaként és fáradhatatlan békeharcosként méltatták Simon Pereszt a világpolitika egykori és mai vezéralakjai a pénteken délelőtt Jeruzsálemben.
A két hete stroke-ot kapott, majd szerdán 93 éves korában elhunyt Peresz koporsóját péntek reggel vitték át a kneszet udvaráról a cionista politika atyjáról, Herzl Tivadarról elnevezett jeruzsálemi hegyre.
Beszédet mondott a néhai államférfi három gyermeke, Reuven Rivlin izraeli elnök és Benjamin Netanjahu is.
- Simon Peresz értelmezésében a béke jelentette az igazi biztonságot. Ha béke van, akkor biztonság is van. Én úgy gondolom, hogy a Közel-Keleten a biztonság a béke feltétele. És tudják, mire jutottam? Hogy az idő múlásával mindkettőnknek igaza lett – fogalmazott Netanjahu.
Bill Clinton korábbi és Barack Obama jelenlegi amerikai elnök egyaránt felidézték személyes élményeiket, beszélgetéseiket a Nobel-békedíjas Peresszel.
- Az Izrael Államot alapító generáció utolsó tagja is távozott, Simon Peresz épp elég dolgott tett élete során ezrekért, de aztán megértette, hogy élete alkonyán már nem a múlton kell rágódni, hanem az álmokért élni, amelyeket még nem sikerült megvalósítani – fogalmazott Obama.
A szertartáson ott volt Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke is, aki 2010 óta nem tett hivatalos látogatást Jeruzsálemben.
A gyásszertartáson csaknem 80 magas rangú vezető vett részt, ott volt a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is.
Simon Peresz januárban enyhe szívinfarktuson esett át, szívkatéterezéssel gyógyították. Tavasszal többször kórházba került. Szeptember közepén kapott sztrókot, akkor még eszméleténél volt, de később rosszabbra fordult az állapota, ezért mesterséges kómában tartották, lélegeztetőgépre került. Szerda hajnalban hunyt el.
Peresz 1923-ban született az akkor Lengyelországhoz tartozó Wiszniewben, ahonnan 1934-ben vándorolt ki a család. Már 17 évesen csatlakozott egy ifjúsági cionista szervezethez. Kétszer volt Izrael miniszterelnöke, és kétszer ideiglenes kormányfő. Összesen 12 kormányban szolgált.
1994-ben Jichák Rabínnal és Jasszer Arafattal együtt megkapta a Nobel-békedíjat az oslói megállapodáshoz vezető izraeli–palesztin béketárgyalásokért, amelyeken külügyminiszterként vett részt.
55 évnyi politikusi pályafutás után vonult nyugdíjba 2014-ben, miután hét év után leköszönt államelnöki hivatalából. Azóta sem pihent: az arabok és zsidók közti megbékélés ügyét szolgáló Peresz Békeközpont sorsát egyengette.