Russel Banks amerikai író volt a Global Conversation vendége.
Aki szereti a kicsit vadabb regényeket, amelyek olyan sötét témákat dolgoznak fel, mint a kábítószerfüggőség, alkoholizmus vagy az erőszak, az Russel Banks könyveit valószínűleg szeretni fogja. A nemzetközileg elismert amerikai szerző egyben baloldali aktivista, aki kritikusan figyeli az eseményeket az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ő volt a héten a Global Conversation vendége.
Euronews: -Miért vonzódik az élet sötét oldala, a társadalom peremén élő karakterek felé? Mit árul el ez önről?
Russel Banks: – Először is azt gondolom, hogy nem egy szélsőséges kisebbségről írok a társadalmon belül, hanem a többségről. A legtöbb ember életének van egy sötét oldala, és ez a sötét oldal elképesztő mértékben van hatással az életükre. Be kell vallanom, hogy mára elég sötét kép alakult ki bennem a világról. Úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy az én nézőpontomból a rossz kutya mindig harap, és mindig győz, tehát ez elkerülhetetlen az életben.
- Ez összefügg az ön meglehetősen sötét gyerekkorával? Olvastam egy kicsit a családi körülményeiről. Nehéz gyerekkora volt, igaz?
- Azt hiszem. Az 1940-50-es években voltam gyerek, a családom életét megkeserítette az alkoholizmus. Az apám elhagyott minket, amikor tizenkét éves voltam. Én voltam a legidősebb négy testvérem közül, anyám egyedül nevelt minket, szegények voltunk. Nagyon fiatal koromtól kiívülállónak éreztem magam, és azokkal tudtam azonosulni, akik a társadalom peremére szorultak, akár a bőrszínük, akár a nemük vagy a nemi orientációjuk, akár a többségi társadalomhoz fűződő viszonyuk miatt. Nem kellett különösebben megfeszülnöm, hogy ez a fajta szimpátián alapuló azonosulás végbemenjen.
- Az írás tehát afféle személyes terápia, vagy ez túlzott egyszerűsítés?
- Bizonyos mértékben így van, de ha ez terápia, akkor nem működött.
- Kicsit sem?
- Kicsit sem. Tudja mennyire nehéz ez? A munka a figyelmem, az életem aprólékos fegyelmezését kívánja. Tudom, hogy amikor írok, okosabb vagyok, mint amikor nem írok. És őszintébb is vagyok, mint amikor nem írok. És valószínűleg kedvesebb emberi lény vagyok.
Életrajz: Russell Banks
- Született 1940. március 28-án, Newtonban, Massachusetts államban.
- Regényeket, novellákat, dokumentum-irodalmat és verseket is írt.
- Számos irodalmi díj kitüntetettje, kétszer pulitzer-díjra is jelölték.
- Műveit 20 nyelvre fordították le.
- Negyedik feleségével, Chase Twitchell költőnővel él együtt.
- Tudom, az ön számára nagyon fontos a szólásszabadság, az önkifejezés szabadsága. És éppen Párizsban járt 2015 januárjában, a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadások után. Hogyan emlékszik most vissza erre az időszakra?
- Förtelmes bűncselekmény volt az egész emberiség ellen, pont úgy éreztem magam, mint kétezeregy szeptember 11-én New Yorkban. Láttam a tornyokat összeomlani, nagyon hasonló élmény volt a kettő. Azt éreztem, hogy mindenkit egyszerre önt el a gyász, a harag és a félelem.
- Említette a félelmet, és tudom, hogy nagyon el akart jönni Lyonba a Regény Nemzetközi Fórumára, de úgy tűnik, amerikai honfitársai kissé tartanak attól hogy Európába jöjjenek, mert úgy érzékelik, hogy itt biztonsági kockázatnak teszik ki magukat.
- Ez nevetséges.
- Nem tartott attól, hogy ide jöjjön?
- Nem, egyáltalán nem.
- Örülünk, hogy így van.
- Statisztikai értelemben ez a szorongás vagy félelem irreális. Amikor az ember halálra rémül, a terror elérte a célját. Én visszautasítom, hogy emiatt otthon maradjak.
- Egy dolog biztos: különleges idők járnak a politikában az óceán mindkét partján. Erősödik a populizmus, a nacionalizmus. Ön politikus lény,hogyan látja azt, ami Ausztriában, Franciaországban, az Egyesült Királyságban történik, vagy Donald Trump elképesztő sikereit az amerikai előválasztásokon?
- Az Egyesült Államokban a baloldalon Bernie Sanders a jobboldalon Donald Trump sikere is a másoktól való félelem egyfajta kitörése. Félelem azoktól, akiknek más a bőrszíne, más a vallása, akik különböznek a többségtől, de van ebben gazdasági szorongás is. Az Egyesült Államokban először fogták fel az emberek, hogy a lakosság 1%-a irányítja gyakorlatilag az egész gazdaságot.
- Több tízezer amerikai polgárral együtt aláírt egy online petíciót, állítsuk meg Donald Trumpot. vannak a listán még nagy nevek, Jane Fonda, Danny Glover…
- Csak a szokásosak.
- Ön szerint mekkora veszélyt jelent Donald Trump, ha megválasztják novemberben, egyáltalán ez valós lehetőség?
- Egy: szerintem ez igenis reális lehetőség. Kettő, szerintem elképesztően veszélyes lenne. Ő egy talajt vesztett mániákus, nagymértékű nárcisztikus személyiségzavarral. A manipuláció mestere, nagyon jól jön át a televízión, de erkölcstelen, vakmerő és tudatlan.
- Ön nem válogatja meg a szavait, ha Trumpról van szó.
- Nem azt hiszem, hogy ő szélsőségesen… Az ötlet, hogy Donald Trump irányítsa az amerikai hadsereget, az amerikai külügyet és a gazdaságot – számomra egy rémálommal ér fel.
- Akkor vegyük a másik oldalt, már említettük Bernie Sanderst. Megfordult a kezemben egy lenyűgöző cikk, amit ön még a nyolcvanas években írt.
- Nyolcvanhatban, igen.
- Együtt töltött pár napot Sanders-szel, aki akkor vidéki polgármester volt. Az a legérdekesebb, hogy amit ír róla, annyira egyezik azzal, amilyen most.
- Hát nem elképesztő? Semmit sem változott!
- Felismerte benne a jövendő elnököt?
- Egyáltalán nem.
- Támogatja őt most?
- Igen, rá szavaztam Floridában, és most az előválasztáson is. És küldtem neki egy huszonöt dolláros csekket, hogy bekerüljek a támogatói több milliós táborába, akikkel annyira szeret dicsekedni.
- Zárásként térjünk vissza az írásaihoz. Van egy új projektje, egy új könyv, ami kissé különbözik az eddigiektől. Miről szól ez?
- Van egy dolog, amit még soha nem csináltam: nem írtam magamról. Ez a könyv egyfajta emlékirat, egy hetvenhat éves ember visszatekint az életére, illetve az életének egyetlen aspektusára, a házaséletére. Négyszer házasodtam meg, háromszor váltam el, ez egy kísérlet arra, hogy megértsem, miért történt mindez. Hogy az ördögbe történhetett meg, hogy ezt csináltam magammal és másokkal?
- El kell mondania nekünk az első sort, az klasszikus darab!
- Az első mondat… igen, hát ez nagyjából elárulja, miről szól a könyv. A könyv első mondata ez: “Egy férfinak, aki négyszer volt házas, sokat kell magyarázkodnia.”