30 éve történt a Challenger-katasztrófa

Ez volt az a katasztrófa, amely lerángatta a földre az űrkutatás nagyratörő ambícióit, és amelynek hatásai ma is érezhetők. 1986. január 28-án az STS–51–L küldetés keretében indított Challenger űrrepülőgép 73 másodperccel az indítás után megsemmisült. Ez volt az első amerikai űrkatasztrófa, amely repülés közben következett be. A fedélzeten tartózkodó hét űrhajós mind meghalt: Greg Jarvis, Christa McAuliffe, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Michael John Smith és Francis Richard Scobee. A későbbi vizsgálatokkor arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik gyorsítófokozat (SRB) tömítőgyűrűje okozta a balesetet. A fekete évfordulón az Euronews interjút készített az Európai Űrügynökség részéről Dominique Detainnel és Dr. Lance Bush-sal, a Challenger Központtól – ez egy civil szervezet, amelyet az űrkatasztrófa áldozatainak családjai hoztak létre. Hogyan értesült a Challenger katasztrófájáról? DD: – Űrszakértő újságíróként dolgoztam Francia Guyanán az RFÔ-nak. Azon a napon a dzsungelben, a folyóparton voltam. A hadseregtől értesültem a történtekről, pontosabban arról, hogy fel kell hívnom a vezetőséget, mert nagyon komoly baleset történt. (...) De akkoriban nem volt még mobiltelefon. Az egy más világ volt. LB: – 1986. január 28-án a NASA fiatal mérnökeként egy olyan csapat tagja lehettem, amelynek következő generációs űrjárművek tervezése volt a feladata. (...) Tisztában voltam vele, micsoda óriási felelősség nehezedik ránk, hiszen életek múlhatnak a fejlesztéseinken, a döntéseinken. A robbanás pillanatában csak erre tudtam gondolni. (...) A NASA-nál elképesztő csapatmunka zajlott, tisztában voltunk vele, hogy egymásra vagyunk utalva. Footage of the disaster. Blast-off from 7m 18s Mit éreztek? DD: – Mindannyian megrendültünk, hiszen mindannyian hittünk a csodában, amit a NASA és az asztronautái képesek elérni a világűrben. (...) A tragédia megakasztotta a lelkesedést, azt a fajta vak lelkesedést, és emlékeztetett bennünket arra, mennyire törékeny is a biztonság ott fenn az űrben, hogy műszaki hiba bármikor előfordulhat. (...) A jobb oldali gyorsítórakéta egyik tömítőgyűrűje a nagy hidegben jelentősen veszített rugalmasságából, így nem tudta megfelelő mértékben ellátni feladatát. LB: – Sajnos volt alkalmam megtapasztalni, milyen az, idő előtt, hirtelen elveszíteni egy családtagot. Pontosan átérzem a hét űrhajós családtagjainak fájdalmát. Boldog vagyok, hogy legalább abban tudok segíteni, hogy az elhunytak emléke ne halványuljon el. (...) Hogyan hatott ki a katasztrófa az akkori űrkutatásra? DD: – Mindenkinek hatalmas sokk volt. Akkoriban a NASA azon a véleményen volt, hogy havonta kell felbocsátani egy űrhajót. A katasztrófa rádöbbentett mindenkit, hogy ezt nem lehet. (...) A történtek az űrmérnökök számára is világossá tették, hogy nem túl jó ötlet műholdakat és asztronautákat rendszeresen, egymással párhauzamosan a világűrbe küldeni. (...) A Challenger tragédiája után egy jó darabig nem indítottak útnak űrhajósokat, csak különösen indokolt esetekben. The victims of the disaster. Credit: NASA - A baleset idején nem volt Nemzetközi Űrállomás, nem volt utazás a Holdra. LB: – A legénység, és a Challenger-küldetésen dolgozók mindegyike az emberiséget szolgálva végezte munkáját, feladatuknak tartották azt is, hogy a világon minden fiatalt arra inspiráljanak, hogy az űrkutatás területén tanuljanak tovább. (...) Ez a fajta elkötelezettség mélyen élt ezekben az emberekben. (...) Ma, három évtized elteltével csaknem négy és fél millió gyermek életére voltunk hatással. A négy országban, 27 államban működő több tucatnyi Challenger Központban diákokat inspiráltunk. Mi volt a közvélemény reakciója a tragédia után? DD: – Borzalmasan sokkoló volt, hiszen élő, egyenes TV-adásban történt. (...) Christa McAuliffe, egy 36 éves tanárnő is a fedélzeten volt. Először fordult elő, hogy egy civil tartózkodjon egy űrhajó fedélzetén, és egyenesen a világűrből ossza meg tapasztalatait. Ez egyfajta reklám lett volna, megmutatni, “milyen jó hely is a világűr”. Melyek voltak a hosszútávú hatásai a történteknek? DD: – Az űrügynökségnek újra kellett gondolnia a teljes stratégiáját. (...) Megtanultuk, hogy nem létezik rutinküldetés. Egy relatíve kis probléma vezetett ekkora bajhoz. Ossza meg velünk saját emlékeit Kattintson az alábbi képre, és üzenjen Facebook oldalunkon! (function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_US/sdk.js#xfbml=1&version=v2.3”; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));Today is the 30th anniversary of the Challenger Space Shuttle disaster. Share with us your memories about it. Did you see it on TV? Can you remember your reaction?Posted by euronews on Wednesday, January 27, 2016

30 éve történt a Challenger-katasztrófa

Ez volt az a katasztrófa, amely lerángatta a földre az űrkutatás nagyratörő ambícióit, és amelynek hatásai ma is érezhetők. 1986. január 28-án az

kapcsolódó cikkek

Oxigénszivárgás miatt bizonytalan időre elhalasztotta Kapu Tibor űrrepülését a SpaceX

Elon Musk szerint 2026-ban indul az első Mars-misszió, ami egy humanoid robotot visz a bolygóra

Gagarin legendás kilövőbázisa, a bajkonuri starthely visszakerül Kazahsztánhoz