Hatalmas a szakadék szegények és gazdagok között, és a válság csak rávilágított az ordító különbségekre. Európában minden negyedik embert a szegénység réme fenyegeti. Ez 122 millió ember.
Hatalmas a szakadék szegények és gazdagok között, és a válság csak rávilágított az ordító különbségekre. Európában minden negyedik embert a szegénység réme fenyegeti.
Ha legközelebb körülnéz az utcán, gondoljon arra: minden negyedik embert, akit lát, az elszegényedés fenyegeti Európa fejlett részén. Ez összesen 122 millió ember. Figyelem: ez nem az a fajta szélsőséges mélyszegénység, mint a harmadik világban. Ez a szegénység viszonylagos.
Abszolút és viszonylagos szegénység
Földünkön egymilliárd ember él, aki naponta kevesebbet keres 1,90 dollárnál, azaz nagyjából 550 forintnál. Az egyikük Juan. Nincs pénze ételre, lakásra, ruhára, gyógyszerre – élete harc a létfenntartásért. Abszolút szegénységben él.
Marianne, Luis és Frank kevesebbet keres, mint amennyiből a környezetében megszokott életszínvonalon élhetne. Ezt nevezzük viszonylagos szegénységnek.
Marianne jövedelme 60 százalékkal kisebb országa átlagfizetésénél. Luis nem engedheti meg magának mindazt, ami hazájában természetesnek számít, és nincs pénze a váratlan kiadásokra. Franknek alig van reménye arra, hogy munkát találjon. Mindhármuk sorsa a szegényes lakhatás, oktatás, egészségügyi ellátás, a társadalom peremére sodródás.
Európa célja, hogy 2020-ig 20 millió ember emelkedhessen ki a viszonylagos szegénységből.
Tavaly emelkedett azoknak a száma, akiket az elszegényedés fenyeget, és azoké is, akik nem találtak munkát. Azok, akiknek semmijük sincs, a legszegényebbeket támogató alaptól remélhettek támogatást. Kemény felismerés: az elszegényedők között 12 millióval több a nő, mint a férfi. Az ő sorsuk a gazdasági válság hatására fordult rosszabbra.
Akik dolgoznak, mégis nélkülöznek
Az Európai Unióban a nők negyedét fenyegeti a szegénység és a kihullás a társadalomból. Dominique Párizs külvárosában él. 18 évig dolgozott egy rekreációs központban, de nemrég elveszítette az állását. Története emlékeztet minden második európai munkanélküliére. Különösen a nők helyzete nehéz.
Dominique Pitault: – Négy éven keresztül havi 500 euróból éltem, ennyi a szociális segély. Van fedél a fejem fölött. Egy 16 négyzetméteres garzonban lakom, a bérleti díj 550 euró. Ehhez 300 euró támogatást kapok. Mire mindent kifizetek, napi egy euróm marad. Abból kell megélnem valahogyan.
Dominique végül szakácsként talált munkát, átmenetileg. Egy két éve indított kezdeményezés, az Epicerie Solidaire segített rajta. Az Auróra Egyesület csak tavaly 390 nehéz helyzetbe jutott családnak nyújtott támogatást a túléléshez, például ideiglenes állással vagy azzal, hogy olcsó árut kínált fel nekik.
Valérie Normand, az Epicerie Solidaire vezetője: – Pillanatnyilag nagyjából ezer embernek tudunk segíteni, többségükben nőknek. 20 százalékuknak van állása; dolgoznak, mégis nehezen húzzák ki a hónap végéig a fizetésükből. A gazdasági válság éppen azokat sújtotta a leginkább, akik már előzőleg is nehéz helyzetben voltak. Nekik reményük sincs arra, hogy kilábaljanak ebből a krízisből.
Dominique ezzel az ideiglenes munkával havonta 800 eurót keres. Ez 20 százalékkal van a francia létminimum alatt.
Sorsában 8 millióan osztoznak Franciaországban, az érintettek több mint fele nő. Ez a francia nők több mint 14 százaléka. Sokkoló adat: Európa-szerte 45 millió nőt kísért az elszegényedés réme.
Román és luxemburgi létminimum
Az Európai Unió lakosságának 6,7 százaléka él az úgynevezett létminimum alatt, amely országról országra változik. Romániában például a létminimum havi 103 euró, Luxemburgban viszont 1600 euró. Olaszországban a kettő között van a szegénységi határ: szám szerint 786 euró.
A leszakadók támogatása mindenütt az állam feladata. Franciaország például bruttó nemzeti termékének csaknem negyedét fordítja szociális célokra. Ez jóval magasabb az uniós átlagnál, amely a 20 százalékot sem éri el.
Jana Hainsworth, az Eurochild nemzetközi gyermekjóléti szervezet főtitkára: – Európában még ma is ordító különbség van a férfiak és a nők helyzete között. Egyrészt a nők sokkal nehezebben boldogulnak a munkaerő-piacon. Sokkal kevesebbet keresnek, és ezt az egyenlőtlenséget a társadalomnak meg kell szüntetnie. Ugyanakkor más hátrányos megkülönböztetés is éri a nőket. Nagyobb mértékben veszik ki a részüket a háztartás vezetéséből, a gyermekek gondozásából, és ezért jóval behatároltabbak a lehetőségeik, amikor állást keresnek.
A hozzáállást kell megváltoztetni
Ha azt vesszük, hogy mennyi pénzt költünk szociális célokra – európai szinten ez megközelíti a GDP 20 százalékát –, akkor úgy tűnik, hogy nem érünk el valami sokat, nem?
Jana Hainsworth: – Itt sokkal többről van szó, mint a puszta finanszírozásról. Az emberek hozzáállását kell megváltoztatni. Természetesen nagyon fontos az Európai Unió szerepe. És nem csupán a finanszírozásban. Az EU-nak kell meghoznia a szükséges szabályokat. Most, a pénzügyi válság és a megszorítások idején azt tapasztaljuk, hogy ez a téma többé nem élvez elsőbbséget. Pedig ha hosszú távú gazdasági növekedést akarunk, akkor igenis egyenlőséget kell teremteni a férfiak és a nők között, ez prioritás! A társadalomban él egy mítosz, azokról a lusta emberekről, akik nem akarnak dolgozni. De ez olyan távol áll a valóságtól! Sokszor azért nem képesek megtartani a munkahelyüket, mert gondozniuk kell a gyerekeket vagy az öregeket, esetleg a közlekedés, a munkába jutás megoldhatatlan, mert előzőleg a gyerekeket is el kell vinni iskolába. A társadlmunk úgy van berendezve, hogy az nem igazán kedvez a munkavállalóknak.
Tény az is, hogy Európa-szerte több gyerek él szegénységeben, mint ahány felnőtt. A gyerekek fizetik meg az árát a szüleik munkanélküliségének és a kormányok megszorító intézkedéseinek. Vajon mit kellene tenni, hogy a jövő felnőttjei a társadalom hasznos tagjai, sőt a gazdasági növekedés motorjai legyenek?
A 13 éves Simon a bolgár fővárosban, Szófiában él. Szívesen rajzol – így fejezi ki az érzelmeit.
Simon: – Azelőtt az egész család egyetlen szobában lakott. Nagyon hideg volt, és nedves, tele bogarakkal. Jó, hogy elköltöztünk. Így sokkal jobb.
Simon bizonytalanságérzetének egyik oka a szülei anyagi helyzete. A költözés, az iskola, a szociális készségek elsajátítása segíthet neki. Ebben szociális munkások is támogatják a családot, egy bolgár gyermekvédelmi szervezet alkalmazottai.
Dani Koleva, a National Network for Children Bulgaria igazgatója: – A kormánynak támogatnia kellene a szervezetünket, a hatóságoknak segíteniük kellene a bajba jutott gyerekeken és családokon. Ehhez pedig az oktatás, az egészségügy és a szociális intézmények együttműködésére lenne szükség.
A szegénység oka: a diszfunkció
Bulgáriában a gyerekek több mint fele veszélyeztetett. Az uniós átlag is emelkedett 2008 óta. A szülők munkához jutása, a családok szociális támogatása és más tényezők is sokat javíthatnak a gyerekek sorsán.
Doluhomir Minev, szociológus: – Azt mondhatjuk, hogy a gyermekszegénységnek alapvetően két oka van. Az első: diszfunkció a család szintjén. A második: diszfunkció társadalmi szinten, vagyis az intézmények gyengesége. A legfontosabb és legsürgetőbb tennivaló az, hogy megakadályozzuk a szülők elszegényedését.
Ezzel foglalkozik a Szövetség a Gyerekekért és a Fiatalokért elnevezésű civilszervezet is. A szakemberek nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is igyekeznek támogatni azokat, akik bajba jutnak. Ám ennyi nem elég.
Európában minden negyedik gyermeket fenyegeti az elszegényedés és a szociális lecsúszás. Ez összesen 26 millió gyerek. Ők lesznek az elveszett nemzedék?
Dani Koleva: – Európa olyanokat veszít el, akik hozzájárulhatnának a gazdaság teljesítményéhez. A szegénység az egyik generációról a másikra öröklődik, Európában tehát rosszabbra fordulnak a dolgok. Valódi cselekvésre van szükség, projektekre, programokra és pénzre.
Az Unió 2020-ig csaknem 25 milliárd euróval segít az elszegényedés ellen – Simon és sorstársai ebben reménykedhetnek.
Az elveszett nemzedékek
Több a szegény gyerek, mint a szegény felnőtt, ez mit árul el a társadalomról?
Jana Hainsworth: – A legtöbb gyerek azért szegény, mert egyik szülője sem dolgozik. De rengetegen vannak, akik dolgoznak, mégis szegények. Nagy-Britanniában például a gyerekek nevelése elviheti akár a családi költségvetés harmadát is. A maradékból kell kifizetni a lakást és minden egyebet – ilyen körülmények között pedig hihetetlenül nehéz egyben tartani a családot.
Ha így megy tovább, akkor egy vagy akár több nemzedék veszhet el a társadalom számára.
Jana Hainsworth: – Befektetésre van szükség – ahhoz, hogy lássuk az első eredményeket, legalább 20 évnek kell eltelnie. Igen ám, csakhogy a politikusokat 4-5 évente választják újra. Itt viszont hosszú távú elképzelésekre lenne szükség. Ha nem fektetünk be a jövőbe, akkor elveszik ez a generáció, a következő meg az azt követő is.
Mit kellene tenni?
Jana Hainsworth: – Létezik olyan gyerekközpontú stratégia, amely az idősebbekbe fektetne be. A családok és a gyerekek ugyanis gyakran rájuk, az idősebbekre vannak utalva. Az idősek pedig segítenek. Sokszor az országos szintű politikán kérünk számon mindent, pedig nagyon sok minden dől el helyben, azokban a közösségekben, amelyekben élünk.
Mik lehetnek a rövid-, a közép-, illetve a hosszútávú célok?
Jana Hainsworth: – Ha 26 millió gyerek szegénységben nő fel Európában, akkor valami komoly gond van. Az elsődleges cél a szegénység csökkentése. Ezt pedig igen tágan kell értelmezni. Nemcsak pénzügyi segítségre van szükség. El kell érni, hogy minden gyerek hozzájusson jobb egészségügyi ellátáshoz, lakáshoz, oktatáshoz, pihenéshez, sporthoz, és közösségi terekre is szükség lenne, ahol a gyerekek kiteljesíthetik önmagukat.
További információk (angolul):
http://www.eurochild.org
http://www.eapn.eu/en
http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=961