Összefogna az újságírókkal egy nemzetközi szervezet a népirtás megelőzéséért.
HIRDETÉSÖsszefogna az újságírókkal egy nemzetközi szervezet a népirtás megelőzéséért.
A budapesti székhelyű civil szervezet, a “ Budapest Központ a Népirtás és a Tömeges Atrocitások Nemzetközi Megelőzéséért” partnerséget ajánlott a nemzetközi médiának novemberi szimpoziumán, ahol több jelentős hírügynökség tudósítója is megszólalt.
A világ több politikai konfliktusában is közvetítő szakemberek szerint a helyszíni tudósítóknak fontos szerepük lehet egy kiélezett helyzet alakulásában, miközben exkluzív információikkal komoly segítséget nyújthatnak nemcsak az adott, hanem bármiféle konfliktusban mediálóknak.
A központ elnöke, Tatár György úgy látja, hogy egy konfliktuszónában dolgozó újságírónak jócskán vannak olyan értesülései és észrevételei, amelyek perdöntőek lehetnek a lakosság védelmén dolgozó civil szervezetek és nemzetközi hatóságok számára.
De ennél nem kevésbé fontos az, amit ők, vagyis a politikai krízisek, illetve az ezek nyomában járó fegyveres konfliktusok szakértői felajánlanak az újságíróknak. Egy speciális tréning ez, amely egyrészt felkészíti őket a tömeges atrocitások előkészületeinek felismerésére és megelőzésére , másrészt segíti őket, miként előzzék meg, hogy kiszolgáltatottá, rosszabb esetben kifejezetten célponttá váljanak a veszélyes terepen.
Ez a mostani kezdeményezés az alapítvány ars poeticájából fakad, ha úgy tetszik, tevékenységének lényegét szemlélteti, amennyiben az elméleti megfontolások és a gyakorlati tapasztalat, illetve megvalósítás közé ver hidat. Tatár György biztos abban, hogy a közvetítés és a párbeszéd elősegítése, amelyet nemcsak az ellenérdekelt felek, hanem azonos szemléletű politikusok és terepen dolgozó szakemberek között is szükségesnek tart a migráció összetett kérdése kapcsán, nem nélkülözheti az újságírókat, akik gyakran mindenféle elhatározás nélkül, az események sodrában válhatnak maguk is a párbeszéd elősegítőivé. Ez óriási lehetőség, de óriási felelősség is, és ha felkészületlenül ér bárkit, óriási veszélyt is jelent. Ezért fontos, hogy a médiumok, amelyek tudósítókkal dolgoznak, megragadják az alkalmat, és éljenek az együttműködés lehetőségével – mondja.
Ez a párizsi terrortámadások után még aktuálisabb – teszi hozzá Tatár György mondván, hogy a terrorizmusnak ez az új formája, amely az Európában radikalizálódó muzulmánokra épít, ad absurdum itt, Európában is üldözötté teheti azokat a rendkívül sérülékeny százezreket, akik épp a terrorizmus elől menekülnek Ázsiából és a Közel-Keletről. Ha ehhez a rendkívül érzékeny helyzethez az újságírók nem felelősséggel és hozzáértéssel nyúlnak, hanem engednek a közhangulatnak, nagyon rossz irányba mozdítják el ezt az amúgy is nehezen uralható folyamatot.
A Budapest Központ a Népirtás és a Tömeges Atrocitások Nemzetközi Megelőzéséért nagy hangsúlyt fektet a különbségre, amely a közvetítés és a párbeszéd elősegítése között mutatkozik. Az előző konfliktuskezelő, az utóbbi a konfliktust megelőző tevékenység. Míg a közvetítés egymással már „nem beszélő”, gyakorlatilag harcban álló felek között zajlik, és célja a feszültség legalább ideiglenes csökkentése, addig a párbeszéd elősegítése a válságciklus egy korábbi szakaszában eredményes, amikor a felek még kommunikálnak egymással.
Ebben az esetben az emberi kapcsolatok és a bizalom helyreállítása a cél, mert így lehetővé válik, hogy a felmerült problémákra együtt dolgozzanak ki hosszútávú megoldásokat. A párbeszéd elősegítése nemcsak konfliktusos helyzetekben, hanem “békeidőben”, demokratikus körülmények között is bevethető módszer problémák kezelésére, mert lehetővé teszi a “kollektív bölcsességek” feltárását. Ez az, amire nagy szükség volna most, a menekültválsággal küszködő, még mindig megosztott Európában.