A Cannes-i nagydíjas film szereplőinek életnagyságú portréi
A moziban nem lehet megállítani a filmet. Szerencsére a Mai Manó Házban rendezett kiállítás hagy szemlélődni és tűnődni olyan pontokon, amikor a filmkockák a vásznon túl gyorsan rohantak a Saul fia vetítése közben. Az egyik jelenetben Saul egy épület ajtónyílásába húzódva titokban fényképezte a koncentrációs tábor udvarán történteket, és néhány kattintás után gyors mozdulatokkal sikerült is elrejtenie a gépet az őrök elől. A filmben megrendezett jelenet a valóságban is így történhetett 1944 nyarán, de ezen a moziban nincs idő elgondolkodni, mert pereg tovább a film. A kiállítóteremben viszont három eredeti, archív fotót is elénk tár Csizek Gabriella kurátor.
A haláltáborban készült fényképek egyikét a rendező, Nemes Jeles László egy pillanatnyi állókép erejéig villantja elénk, utalva a jelenet valóságtartalmára. A Mai Manó Ház kiállításán viszont alaposan szemügyre vehetjük az archív fotót, saját tempónkban dolgozhatjuk fel, amit látunk. A kép homályos, kissé elmosódott. Érezteti a hirtelen mozdulatot, amivel készült. A láger udvarán egyértelműen rajzolódnak ki előttünk az emberi alakok, de egymás után gerjeszti a kérdéseket is az elmosódottság.
A haláltáborban készült három eredeti fotót a legbelső teremben láthatjuk, a Sonderkommandó egyik tagjának noteszére utal a falra festett kézírás. Nemcsak a saját, társai életét is kockáztatta az, aki próbálta az utókor számára megörökíteni a koncentrációs tábor mindennapjait, az átélt borzalmakat és az azzal járó lelki gyötrődést.
Egy földbe ásott befőttes üveget találtak a gázkamra mellett 1962 októberében, a birkenaui III. krematórium romjainál végzett kutatások közben. A bádogtetővel lezárt befőttesüveg két évtizeden át megőrizte a benne elrejtett kék tintával írt noteszt, további papírokat és egy ceruzával teleírt hosszúkás lapot. A notesz lapjainak először csak egyik oldalára írtak, majd a lapok hátoldalain is bejegyzéseket vezettek. A Saul fia című filmben is a nézők elé tárják az alkotók, hogy milyen nagy kockázatot vállaltak azok a foglyok, akik rettegve bújtak el a láger egy-egy szegletébe, hogy kézírásukkal hagyjanak nyomot mindarról, amit a náci gyilkosok örökre eltitkoltak volna a világ elől.
Szinte életnagyságú portrékon ismerkedhetünk a Saul fia harmincegy szereplőjével. Mint egy színház előcsarnokában a társulat tagjainak portréfotói, úgy hatnak a kiállítóteremben Hermann Ildi fotográfus képei.
Ezek a fotográfiák a köztes időben készültek. A színészek nem játszanak éppen, de a szerepüket még nem hagyták el, és az sem hagyta el őket. Még látjuk rajtuk filmbeli énjüket, de már ők maguk néznek a kamerába. A képek különös ereje ebből a kettősségből is fakad.
A nagy méretben is kristálytiszta élességű portrékon az arcvonások mellett jól tanulmányozhatók a kosztümök. A filmvásznon mozgó alakok gyakran elmosódó ruházata az állóképeken szinte szálanként látszik. Élethűen megszaggatott inggallérok, pont a hihetőség határáig viseltesre koptatott zakók és felöltők, az agyonhordottságot tükröző rabruhák részleteiben tanulmányozhatók, és mutatják a film jelmezeiről gondoskodó Szűcs Edit alapos munkáját.
Hermann Ildi fotográfus a Saul fia című film forgatása alatt Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr koncepciója alapján készítette a portrékat a szereplőkről.
A kiállítás címe: HÁTRAARC – Portrék a Cannes-i nagydíjas Saul fia című filmből
Megtekinthető: 2016. január 3-ig, hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén 11 és 19 óra között.
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, 1065 Budapest, Nagymező utca 20.