A Thessaloniki Nemzetközi Filmfesztivál a legnagyobb múltú európai fesztiválok egyike. A most 56. alkalommal megrendezett filmünnepnek 1992 óta van
HIRDETÉSA Thessaloniki Nemzetközi Filmfesztivál a legnagyobb múltú európai fesztiválok egyike. A most 56. alkalommal megrendezett filmünnepnek 1992 óta van nemzetközi versenyprogramja. Idén is bőséges volt a kínálat, több mint 200 alkotás és számos kísérő rendezvény közül válogathattak a nézők a 10 napos fesztiválon.
- Minden évben új kihívásokkal szembesülünk. Arra törekszem, hogy a fesztiválon a független mozi új irányzatai is helyet kapjanak. Nagyon érdekel ez a terület. Ez a fesztivál minden mozirajongónak hoz valamit, a fiatal generációnak is. Lehetőséget szeretnék adni a nézőknek arra, hogy az összes újdonságot felfedezzék. A művészet lényege a folyamatos megújulás – mondta Dimitri Eipidesz fesztiváligazgató.
A legjobb filmért járó Arany Alexandert, a fesztivál fődíját a Kosok kapta. Az izlandi Grímur Hákonarson filmje egy isten háta mögötti kis faluban játszódik, ahol két testvér 40 évnyi haragtartás után újra összefog, hogy megmentsék a birkáikat.
Az Ezüst Alexandert a La terra y la sombra (A föld és az árnyék) című filmnek ítélte oda a zsűri. A fiatal kolumbiai rendező, César Acevedo első egészestés alkotásának főhőse egy kétkezi munkásember, aki sok év után hazatér a volt feleségéhez és beteg fiához. Életében először találkozik a menyével és az unkokájával. A cukornád-ültetvények kulisszái között játszódó családi történet Cannes-ban Arany Kamera-díjat kapott.
- A film a megélhetésért vívott mindennapi küzdelmet, a munkáslét nehézségeit mutatja be. El akartam mesélni a gondjaikat, lehetőséget akartam nekik adni arra, hogy hallathassák a hangjukat – nyilatkozta a rendező.
A 37 esztendős Buenos Aires-i Francisco Varone Camino a La Paz (Út La Pazba) című első nagyjátékfilmjének a Thessaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon tartották az európai premierjét. A történet egy idős muszlimról szól, aki megkér egy férfit, hogy öreg Peugeot-jával vigye el őt Buenos Airesből La Pazba, mert tervei szerint onnan megy majd Mekkába.
A több ezer mérföldnyi utazás komoly megpróbáltatást jelentett a stáb számára.
- Amikor esténként fáradtan ledőltem a szállodai szobámban, és a másnapi forgatásra gondoltam, meg azt azt követő napokra, az utazásra, a ránk váró kilométerekre, egy kicsit ideges lettem. A stáb azzal húzott, hogy legközelebb szigorúan csak két szereplővel dolgozunk egy Buenos Aires-i házban. Se autók, se kutyák. Azt mondtam, jól van, így lesz – mesélte Francisco Varone.
A fesztivál művészeti díját Rúnar Rúnarsson izlandi rendező Þrestir (Verebek) című apa-fiú drámája nyerte el. A 16 éves főhős elhagyja megszokott városi életét, amelyet anyja mellett élt, és apjához utazik egy Reykjavíktól 200 kilométerre fekvő faluba. Egy olyan vidékre, ahol az élet kemény, és mindenki alkoholista.
A forgatókönyv is Rúnarsson munkája.
- A szívemmel próbálok írni, nem az eszemmel. Az értelem néha segít a szívnek, de számomra a szív a legfontosabb. Bizonyos értelemben minden rólam rólam szól: akkor is, ha személyes tapasztalaton alapul, és akkor is, ha egy barátom történetét mesélem el – mondta a fiatal izlandi filmes.
Az idei fesztivál díszvendége Arnaud Desplechin francia rendező volt, akinek teljes életművét levetítették az 1991-es La Vie des morts-tól a 2015-ös Trois souvenirs de ma jeunesse-ig, amelynek középpontjában a fiatalság és a múló idő ránk vésett nyomai állnak.
- Most először járok itt rendezőként. A retrospektív vetítésre felújított, új kópiákat hoztam a görög nézőknek. Mélyen meghatott a közönséggel való beszélgetés, úgy éreztem, sikerült valami igazán fontosat elkapni – nyilatkozta Arnaud Desplechin.
A gazdasági válság és a finanszírozási nehézségek ellenére az 56. Thessaloniki Nemzetközi Filmfesztivál az utóbbi évek egyik legjobb programját hozta össze a múlt előtti főhajtás és a legújabb, független produkciók kombinálásával.