Szűk fél évvel a májusi elnökválasztás után Ukrajna ismét voksol. Október 26-án, vasárnap a parlament összetételéről szavaznak. A huszonkilenc párt politikai hirdetései alapján úgy tűnhet, gyökeres változások jönnek.
Kérdés, hogy ezek a változások milyen irányt adnak az Oroszországhoz fűződő kapcsolatoknak.
Közeleg a tél, így az ezer sebből vérző viszonyrendszer legsürgetőbb feladata a gázvita lezárása.
A múlt heti, az Európai Unió védőernyője alatt megszervezett milánói Putyin-Porosenko megbeszélés nem hozott áttörést. Az apró sikerek egyike, hogy a két elnök gáztárgyalásai folytatódnak.
Nincs teljes egyetértés közöttük a délkelet-ukrajnai konfliktus értékelését illetően sem.
Közben a szeparatisták által egyoldalúan kikiáltott Új-Oroszország konföderáció területén “nemzeti ünnepet” hirdettek, jelezve; nem kívánnak visszatérni Kijev ölelő karjai közé.
A donyecki és luhanszki “népköztársaságok” vezetői ragaszkodnak ahhoz, hogy november 2-án tartsák meg a választásukat. Ezt viszont Kijev nem akarja elfogadni, mivel a szakadár régiókat törvénytelennek, területüket pedig az ukrán állam részének tekinti.
Az államfő eközben a csalások kizárása érdekében szigorította a választási törvényt.
Moszkva ígéri, semmilyen módon nem zavarja meg a referendumot. A külügyminiszter meg is indokolta, hogy miért.
- Nem akarjuk elveszíteni Ukrajnát – fogalmazott Szergej Lavrov. Mert Ukrajna nem azonos a hatalmat puccsal magához ragadó csoportokkal. Ukrajna nem azonosítható a Kijev és más nagyvárosok utcáin parádézó náci felvonulókkal, akik vandál módon emlékműveket rongálnak és közben Hitlert, valamint bűntársait éltetik. Az ukránok a legközelebbi testvéreink.
Ukrajnában vegyes választási rendszer van, a képviselők felét egyéni szavazókörzetekben választják meg, a másik felük a pártlistáról kerül be a parlamentbe. Ez pedig nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az új Rada minden korábbinál megosztottabb lesz.