Most, hogy már tudjuk, ki a hetedik 007-es, itt az idő, hogy áttekintse mind a 25 Bond-filmet, és a legrosszabbtól a legjobbikig rangsorolja őket… Az eredmény meglepheti Önt.
Micsoda hét áll mögöttünk minden Bonddal kapcsolatos dologban...
Végre megvan az új 007-esünk: Robert Pattinsonról hivatalosan megerősítették, hogy magára ölti a Daniel Craigtől örökölt szmokingot.
A 40 éves brit színész ezzel belép egy exkluzív klubba: olyan figurát alakít, aki túlélte a SPECTRE merényleteit, cápatámadásokat, stúdiócsődöt, a COVID‑ot, az alkoholizmust, és feltehetően jó néhány nemi betegséget is. Ja, és kitartott annak ellenére is, hogy 2007‑ben nem sikerült Bond‑filmet bemutatni – azt a marketinget gyakorlatilag magától írta...
Mivel még túl korai megmondani, Pattinson hogyan fogja rányomni a bélyegét 007‑re, és milyen lesz egy Amazon által gyártott Bond‑film, most épp jó alkalomnak tűnik visszanézni minden idők leghosszabb ideje futó filmfranchise‑ának örökségére, és végleg rangsorolni a 25 Bond‑filmet.
(A szőrszálhasogatók kedvéért: igen, technikailag a Godzilla a leghosszabb ideje futó filmsorozat, de ha a folyamatos főszériát nézzük, Bond még mindig az első.)
A Dr. No‑tól a No Time To Die‑ig, kihagyva a nem kánonhoz tartozó Casino Royale (1967) és Never Say Never Again (1983) filmeket, íme az eredmény – amely alighanem sok Bond‑rajongót fel fog dühíteni...
25. Diamonds Are Forever (1971)
Röviden: Sean Connery utolsó (hivatalos) küldetése során gyémántcsempészek nyomába ered, Las Vegasba utazik, és megpróbálja meghiúsítani Blofeld tervét egy olajfúrótoronyon. Katasztrófa az elejétől a végéig.
Pozitívumok: Remek főcímdal; Charles Gray tisztességes Blofeld... És nagyjából ennyi.
Negatívumok: Túlzottan ripacs, mégis valahogy élettelen; Connery nincs formában, és a parókája viszi a főszerepet; teljesen üres női főszereplők; sértően sztereotip meleg verőlegények, Mr. Wint és Mr. Kidd; a franchise történetének legrosszabb forgatókönyve.
Kulcspillanat: Shirley Bassey főcímdala.
24. Die Another Day (2002)
Röviden: Pierce Brosnan negyedik és egyben utolsó 007‑es alakítása a sorozat egyik leginkább sóhajtozásra késztető Bond‑filmje. Bond ezúttal Gustav Gravesszel (Toby Stephens) kerül szembe, egy észak‑koreai tábornokkal, akinek génterápiával adnak nyugati külsőt, és akinél a gyémántok jelentik a mindent. Komolyan: a gyémántok Bond számára a halál csókját jelentik.
Pozitívumok: Bondot elfogják és megkínozzák Észak‑Koreában; az a tény, hogy a Die Another Day annyira rettenetes lett, hogy a producereket önvizsgálatra kényszerítette, és a franchise újraindításához vezetett a Casino Royale‑lal.
Negatívumok: Hol is kezdjük? A láthatatlan autó; a megkérdőjelezhető „kifehérítés”; a jégpalota; óriási lézerek; gagyi CGI; az a pillanat, amikor Bond egy jéghegyen szörfözik; Madonna katasztrofális főcímdala és kínos cameója; Halle Berry dialógusai... Kevés a mentő körülmény.
Kulcspillanat: Judi Dench M‑je hatálytalanítja Bond engedélyét, és közli vele, hogy „most már senkinek sem veszi hasznát”. Megfelelő összegzés.
23. The Man With The Golden Gun (1974)
Röviden: Roger Moore James Bondja Scaramangával, a világ leghalálosabb bérgyilkosával kerül szembe egy cselekményben, amelynek középpontjában a Solex nevű szoláris energia‑berendezés áll... Valamennyi harcművészet is jut a filmbe.
Pozitívumok: Christopher Lee Scaramangaként, aki jobb filmet érdemelt volna annál, mint hogy Moore második Bond‑alakításában ragadjon.
Negatívumok: A harmadik mellbimbó, mint kulcsfontosságú történetelem; Britt Ekland karakterfejlődése kimerül abban, hogy állandóan bikiniben van; Sheriff Pepper visszatérése a már eleve fárasztó Live And Let Die‑beli szereplése után; a harmadik felvonás egy szigeten, ahol Hervé Villechaize Scaramanga inasát, Nick Nacket játssza – vagyis lényegében 007 a Fantasy Islanden.
Kulcspillanat: Christopher Lee összeállítja aranypisztolyát, és az asztalnál is lefőzi Bondot.
22. Quantum Of Solace (2008)
Röviden: A Casino Royale végéről folytatva Daniel Craig tér vissza 007‑ként egy bosszú vezérelte küldetésben, amelyben a Quantum nevű homályos szervezet megpróbálja ellenőrzése alá vonni a dél‑amerikai vízkészleteket. Annak ellenére, hogy Bond‑rajongók igyekeztek utólag rehabilitálni ezt a részt, a franchise csúcsát jelentő, 2006‑os Bond‑bemutatóhoz képest ez komoly visszalépés marad.
Pozitívumok: Craig remek, és tökéletesen hozza a figurát; a karcsú, kemény hangvételű kivitelezésnek megvan a maga ereje; a film sok hibája (megbocsátható?) módon azzal magyarázható, hogy a forgatókönyv a 2008‑as forgatókönyvíró‑sztrájk miatt nem készült el teljesen.
Negatívumok: Pocsék főcímdal Jack White‑tól és Alicia Keystől; őrült vágás, amely rohamokat okoz, és tönkreteszi a nyitó autós üldözést, valamint egy ígéretes összecsapást a lóverseny közben; döcögős forgatókönyv, amely nem tud mit kezdeni Mathieu Amalric főgonoszával; alulméretezett sivatagi finálé.
Kulcspillanat: A végső búcsú Vesper Lyndtől a film záró perceiben.
21. Octopussy (1983)
Röviden: Roger Moore utolsó előtti Bond‑filmje az Octopussy (hátul tessék abbahagyni a vihogást), amelyben Indiába és Nyugat‑Németországba utazik, hogy megakadályozza egy nukleáris fegyver ellopását. Valahol ott fontos szerepet játszik egy Fabergé‑tojás is.
Pozitívumok: Erős alaphelyzet egy meggyilkolt 00‑s ügynökkel; Louis Jordan és Steven Berkoff által alakított antagonisták nagy élvezetet nyújtanak; Maud Adams tökéletes volt, és az is marad.
Negatívumok: A mára idejétmúlt egzotikumábrázolás; Roger Moore liánokon lendül át és Tarzan‑üvöltést hallat; Roger Moore krokodiljelmezben; Roger Moore gorillajelmezben; Roger Moore bohócruhában.
Kulcspillanat: A finálé Octopussy palotájában. Komolyan, tessék abbahagyni a kuncogást.
20. Spectre (2015)
Röviden: Ahogy a cím is jelzi, a gyűrűt viselő illuminátusok visszatérnek, és az információáramlás feletti ellenőrzést akarják megszerezni azzal, hogy ügynököket ültetnek a világ különböző hírszerző szolgálatai szívébe. A világhatalom érdekében terrortámadásokat is megszerveznek. Hogyan alakulhatott valami ennyire ígéretes dolog ennyire félre?
Pozitívumok: A Halottak napja nyitójelenet; erős első félidő.
Negatívumok: Minden ígéretes elem tönkretétele – azzal kezdve, hogy erőltetetten újraértelmezik az eddigi Daniel Craig‑filmeket, mintha Bond‑filmes univerzumot akarnának építeni, egészen addig, hogy elrontják Blofeld (Christoph Waltz) karakterét azzal, hogy Bond nevelt bátyjaként mutatják be. Mi több, motivációja végső soron fel nem dolgozott apakomplexusokra vezethető vissza. Teljes Austin Powers. Egyetlen módon működhetett volna: ha Waltz SPECTRE „Number One” figurája, és kiderül, hogy a máskülönben pocsékul kihasznált Monica Bellucci valójában az, aki a szálakat mozgatja, SPECTRE fejeként. Na, az lett volna igazi csavar. Ja, és a főcímdalt eredetileg a Radioheadnek kellett volna szállítania, de a kiváló számukat végül kidobták Sam Smith felejthető balladája kedvéért.
Kulcspillanat: Az a „egyetlen beállításnak” tűnő mexikói nyitójelenet, és az azt követő helikopteres verekedés elementáris erejű. Kár, hogy a többi zagyva sületlenségbe fullad.
19. Moonraker (1979)
Röviden: Bond az űrbe megy ebben, a Star Wars hatása alatt született küldetésben, amelyben ellopnak egy űrsiklót, és egy „mesterfaj” létrehozására készülnek. Gyakran emlegetik a legrosszabb Bond‑filmek egyikeként, ehhez képest kifejezetten élvezetes „shark‑ugrás” jellegű bohóckodás.
Pozitívumok: Michel Lonsdale megalomániás Hugo Draxként; a legtöbb ripacskodás a helyén van – kivéve a velencei gondolás üldözést, amely egyszerűen rajzfilm‑bohóckodás.
Negatívumok: A lézeres csata az űrben; Jaws (Richard Kiel) barátnőt kap (Blanche Ravalec); annyira elszállt történet, hogy teljesen megfeledkezik róla, Bond valójában MI6‑ügynök, nem pedig Luke Skywalker ellenpárja.
Kulcspillanat: Ugyan már, őszintén szólva kifejezetten örülni lehet Jawsnak és az új barátnőjének. Jól teszik.
18. You Only Live Twice (1967)
Röviden: Bond megpróbálja kideríteni, ki lopja el pályájáról az amerikai és szovjet űrhajókat. Spoiler: Blofeld az, aki egy hatalmas vulkánban kialakított rejtekhelyen él. 007 Japánba megy, hogy nindzsa szövetségeseivel együtt állítsa meg a macskasimogató őrültet.
Pozitívumok: Bond megrendezett halála; Ken Adam ikonikus vulkánbázisa; Donald Pleasence Blofeldként.
Negatívumok: Sean Connery „sárga‑arcú” átalakítása; több rasszista karikatúra és szexista sztereotípia, mint ahány Martini‑keverővel meg lehetne számolni; az az érzés, hogy Connery remek négyesét (Dr. No, From Russia With Love, Goldfinger, Thunderball) követően itt kezdett látszani, hogy a Bond‑franchise kifogyhat a szuflából.
Kulcspillanat: Blofeld úgy öli meg egyik ügynökét, hogy egy piranhákkal teli kádba dobja. Lehetetlen nem elismerni, milyen aljas gonoszság rejlik a belsőépítészeti döntéseiben.
17. The World Is Not Enough (1999)
Röviden: Pierce Brosnan harmadik Bond‑filmje végleg bebizonyította, hogy az ő pályája egyre rosszabb felé tartott. Mégsem teljes kudarc: a terrorista Renard (az alulhasznált Robert Carlyle) felrobbant néhány olajvezetéket, zaklatja korábbi foglyát, Elektrát (Sophie Marceau), és próbál hozzájutni egy kis plutóniumhoz.
Pozitívumok: Sophie Marceau kiderül, hogy a Stockholm‑szindrómától szenvedő valódi főgonosz, így ő lesz a franchise első női „nagy rossz” figurája; Garbage főcímdala; erős nyitány, amely jól egyensúlyoz a komoly és a ripacs hangvétel között.
Negatívumok: Denise Richards, mint nukleáris fizikus, Dr. Christmas Jones; az a kiszámíthatatlan érzés, hogy Brosnan komolyan akarja venni a figurát, de a forgatókönyv ezt nem engedi; az a záró poén a stáblista előtt, amely még a legelszántabb Bond‑rajongót is Blofeld piranhás kádjába ugrasztaná.
Kulcspillanat: A méltó búcsú Desmond Llewelyntől, aki 1963‑tól 1999‑ig játszotta Q‑t.
16. A View To A Kill (1985)
Röviden: Nem éppen diadalmas búcsú Roger Moore számára: a A View To A Kill gyakran kerül a franchise legrosszabb epizódjait felsoroló listák élére. Mégsem olyan rossz, mint a híre, és működik mint nosztalgikus, giccses 80‑as évekbeli darab. Vajon Bond meg tudja akadályozni, hogy Max Zorin (Christopher Walken), egy náci eugenikai kísérletből kinőtt, az oroszoknak dolgozó mikrochip‑mogul elpusztítsa a Szilícium‑völgyet?
Pozitívumok: Két jelenetlopó gonosztevő Walken és Grace Jones jóvoltából; a Duran Duran dal jobb, mint amire emlékezni lehet; a végén szinte az ember a Szilícium‑völgy kiirtásának drukkol.
Negatívumok: Moore láthatóan elfáradt, és a kaszkadőrök veszik át a stafétát; a Beach Boys szám bejátszása a snowboardos jelenetben; Tanya Roberts, és az ő folyamatos sikoltozása; általános erőtlenség.
Kulcspillanat: Christopher Walken féktelen alakítása, amely a sorozat egyik legjobb antagonistájává teszi.
15. Live And Let Die (1973)
Röviden: Moore debütálása 007‑ként korrekt volt, de nagyon rosszul öregedett. A színész hűvösebb, játékosabb Bondként hagyja rajta a kézjegyét a figurán, miközben Harlembe utazik, hogy feltárjon egy heroinüzletet... Így lesz az epizódból a kor gyermeke, amelyben Jane Seymour egy tarotkártyákkal jósló jósnőt alakít.
Pozitívumok: Ígéretes kezdet Moore számára; a vudu‑motívum jól működik a drog‑csempészet és terjesztés fedőtörténeteként; remek zene; néhány ötletes haláleset; Yaphet Kotto nagyszerű gonosztevő.
Negatívumok: A félresiklott blaxploitation‑megközelítés, amely kínosan rasszista sztereotípiákhoz vezet; a louisianai seriff, J.W. Pepper (Clifton James) bevezetése; Bond megpiszkálja a kártyapaklit, hogy elvegye Solitaire szüzességét – hátborzongató mélypont a karakter számára, még 007 amúgy is kétes mércéjéhez képest is.
Kulcspillanat: Geoffrey Holder baljós Baron Samediként és Yaphet Kotto, aki színészként mindent belead.
14. Tomorrow Never Dies (1997)
Röviden: Brosnan második Bond‑filmje a Titanic mellett került mozikba, így a pénztáraknál alaposan megszenvedte a konkurenciát. Azóta viszont jól öregedett: egy gonosz sajtómágnás, Elliot Carver (Jonathan Pryce) történetét meséli el, aki úgy akarja diktálni a világ „folyamatos híreit”, hogy bűncselekményeket szervez, és manipulálja a címlapokat. Lényegében Bond vs Rupert Murdoch.
Pozitívumok: Előrelátó történet a „fake news” előtti médiamanipulációról és kínai terjeszkedési tervekről; a semmihez sem fogható Michelle Yeoh, aki Wai Linként több fenéken rúg, mint 007; szórakoztató gonosztevő‑gárda, köztük két szadista német rosszfiú, Dr. Kaufman és a Jawsra emlékeztető Stamper.
Negatívumok: Erőtlen főcímdal Sheryl Crowtól; Jonathan Pryce félresikerült casting Carverként, akit eredetileg Anthony Hopkinsnak szántak; Teri Hatcher, aki minden tőle telhetőt megtesz.
Kulcspillanat: Dr. Kaufman (Vincent Schiavelli) ellopja a show‑t, mint az orvos, aki szerint Bondot „Stuttgartból is lelőhetné, és mégis a megfelelő hatást érné el”.
13. Thunderball (1965)
Röviden: A negyedik Bond‑film a Bond‑mánia csúcsán jelent meg. A Skyfallig a Thunderball volt a legnagyobb bevételt hozó 007‑film (inflációhoz igazítva), és ma is feszes tempójú thriller. Bondnak ezúttal SPECTRE szemkötőt viselő tagja, Largo nukleáris tölteteket próbál meg ellopni, hogy amerikai és brit nagyvárosokat robbantson fel. Még egy átlagos munkanap...
Pozitívumok: Az ikonikus rakétahátizsákos menekülés; SPECTRE robbanásos testületi jelenetei; végre egy helyiségben láthatjuk az összes 00‑s ügynököt; Claudine Auger Dominoja és Luciana Paluzzi Fiona Volpéja, akik felveszik a versenyt Bonddal, és bizonyítják, hogy a férfiúi önelégültség csak egy darabig visz előre; CÁPÁK!
Negatívumok: Az utolsó felvonás víz alatti jelenetei egy idő után unalmasak; Tom Jones bombasztikus, de idegesítő főcímdala; a Moneypennyvel folytatott flörtölés egyértelművé teszi, hogy az MI6‑nek nincs működő HR‑osztálya.
Kulcspillanat: Domino lesz a sorozat első női főszereplője, aki megöli a főgonoszt, és megmenti Bondot.
12. No Time To Die (2021)
Röviden: A COVID miatt végtelennek tűnő ideig halogatott, Daniel Craig utolsó Bond‑filmje megérte a várakozást. Igaz, továbbra is túlbonyolítja magát az előző részek összefüggéseivel, és túl sok mindent zsúfol bele. De a No Time To Die így is bátor és méltó hattyúdal Craighez, aki egy megújult franchise arcává vált. Itt Bond visszavonultságából tér vissza, és Safin (Rami Malek) nyomába ered, aki egy „házon kívüli” biológiai fegyvert lopott el az MI6‑től.
Pozitívumok: Ana de Armas; erős akciójelenetek; Craig bebizonyítja, hogy nehéz lesz utána bárkit is elfogadni; gyomorszorító finálé; említettük már Ana de Armast?
Negatívumok: Alulírt, kidolgozatlan főgonosz; túltömött cselekmény, amely a második felére elveszíti a lendületét; túlzott támaszkodás a nosztalgikus visszautalásokra.
Kulcspillanat: A meglepően hatásos finálé, amely először meri megölni Bondot. Ezzel elegánsan lezárja a Broccoli‑éra keretét. Dr. Notól No Time To Die‑ig: 1962–2021. Most Önön a sor, Amazon. Sok szerencsét. És ne rontsa el.
11. Dr. No (1962)
Röviden: Itt indul Bond! Az első Bond‑film ma is a jobbak közé tartozik, és meglepően jól öregedett, különösen néhány későbbi részhez képest. Itt látjuk 007‑et először: elegáns, de kegyetlen ügynököt, aki nem riad vissza a poénoktól és a flörtöléstől sem, miközben megmenti a világot, és túl sok italt dönt le. A történet Jamaicába küldi, egy kollégája meggyilkolásának kivizsgálására. Ott kerül szembe SPECTRE‑ügynök Dr. No‑val, aki amerikai rakétákat lő le, hogy tovább forrósítsa a hidegháborút.
Pozitívumok: Monty Norman főcímzenéje; Connery már elsőre telitalálatot hoz, és bebizonyítja, hogy Bondot ismeretlen színésznek kell játszania, nem pedig az akkori stúdiókedvenc Cary Grantnek; Ursula Andress és Joseph Wiseman kiválóak Honey Rider és Dr. No szerepében; az első Bond‑gonosz rejtekhely.
Negatívumok: Időnként döcögős tempó; néhány vágási baki; a formula még csiszolásra szorult.
Kulcspillanat: Connery elmondja: „Bond. James Bond.”, miközben cigarettára gyújt a kaszinóban. Egy filmtörténeti ikon születik.
10. For Your Eyes Only (1981)
Röviden: A Moonraker űrbeli ripacskodásai után a For Your Eyes Only célja az volt, hogy visszavegyen a túlzásokból, és földhözragadtabb küldetésre térjen vissza. Ez sikerült is, így a film Moore Bond‑pályájának egyik kiemelkedő darabja. 12. küldetésében 007 azért siet, hogy megszerezze az ATAC nevű, mindenre jó fegyverrendszert, mielőtt a szovjetek jutnak hozzá. Útközben két, egymással viaskodó klán útját keresztezi, amelyeket Kristatos (Julian Glover) és Columbo (Topol) vezetnek, valamint találkozik Melinával (Carole Bouquet), aki számszeríjjal felszerelt, bosszúszomjas nő, szülei meggyilkolásáért akar bosszút állni.
Pozitívumok: A túlzott ripacskodás eltűnik, és ez a vissza az alapokhoz megközelítés inkább hidegháborús thrillerre hasonlít, mint világvége‑filmre; visszafogottabb akciójelenetek; a bosszú témája jól működik; Topol remek a pisztáciaimádó Columbo szerepében; nagyszerű finálé egy görög kolostorban.
Negatívumok: Blofeld kíméletlen kéménybe dobása a film elején; az esernyővel való menekülés; Margaret Thatcher feltűnése a végén. Brr.
Kulcspillanat: Lisl (Cassandra Harris, Pierce Brosnan első felesége) halála a parton, és Bond, aki lelöki az orgyilkost, Locque‑ot (Michael Gothard) a szikláról. Mindkét jelenet megmutatja, mire képes Moore színészként, ha éppen nem a szemöldökével kell játszania.
9. Licence To Kill (1989)
Röviden: Bond saját szakállára kezd akciózni Timothy Dalton második és egyben utolsó Bond‑filmjében. Sötétebb, keményebb film, amely merte fokozni az erőszakot. Megelőzte korát: Dalton 007‑je gyakorlatilag előképe volt Craig jóval nyersebb, földközelibb Bondjának. A Licence To Kill (eredeti címe „Licence Revoked” lett volna, de ezt megváltoztatták, mert az amerikai közönség számára a kifejezés túlzottan a jogosítványok bevonására utalt) megosztó fogadtatásban részesült, pedig kiemelkedő darab maradt. A történet szerint a könyörtelen drogbáró, Franz Sanchez (Robert Davi) megöli Felix Leiter feleségét, Bond CIA‑s barátját pedig cápák közé veti. 007‑nek személyes adóssága van, és visszavág...
Pozitívumok: A személyes tét; kemény hangvételű kivitelezés; Robert Davi és a fiatal Benicio Del Toro kiváló szadista gonoszok; Dalton bizonyítja, hogy ő a leginkább alulértékelt Bond, és a proto‑Craig.
Negatívumok: Sokszor inkább remek akció‑thrillernek tűnik, mint Bond‑filmnek; a jogi viták miatt kialakult hatéves szünet, amely végül Dalton távozásához vezetett.
Kulcspillanat: Q felbukkan a terepen, hogy segítsen Bondnak.
8. Skyfall (2012)
Röviden: Amikor egy, M múltjához köthető kiberterrorista kiszivárogtatja a világ ügynökeinek személyazonosságát, és felrobbantja az MI6 egy részét, Bond önkéntes száműzetéséből tér vissza, hogy megmentse a napot és a főnökét. A Quantum Of Solace fekete foltját igyekezve lemosni a Bond‑producerek Sam Mendes rendezőt hívták, hogy elkészítse azt a filmet, amely kritikai kedvenc lett, és minden idők legnagyobb bevételt hozó Bondja. Ez volt a 14. film, amely átlépte az egymilliárd dolláros határt.
Pozitívumok: Adele Oscar‑díjas főcímdala; Bond, akit halottnak hisznek egy elrontott küldetés után; Javier Bardem jelenetlopó alakítása Silvaként; Dench húsosabb szerepe; Craig, aki érzelmi súlyt ad a kifáradt Bond‑figurának; Roger Deakins lenyűgöző operatőri munkája.
Negatívumok: Feltűnő logikai lyukak Silva The Dark Knight‑ihlette szökési tervében; az a borzalmas poén, amikor Sévérine‑t (Bérénice Marlohe) lelövik; a zavarba ejtő, Reszkessetek, betörők!‑szerű mókázás a harmadik felvonásban, amely aláássa a film többi részét.
Kulcspillanat: A Skyfall valójában Dame Judi Dench filmje, és az ő búcsúja a végén igazi könnyfakasztó pillanat.
7. On Her Majesty’s Secret Service (1969)
Röviden: Miután Connery az You Only Live Twice után otthagyta a szerepet, egy ismeretlen ausztrál színész került a helyére, akit addig csak néhány reklámból lehetett ismerni. George Lazenby egyetlen Bond‑alakítása egykor hatalmas ballépésnek számított, mára azonban a rajongók újraértékelték – köztük Christopher Nolan, aki kedvenc Bond‑filmjeként emelte ki. Az OHMSS‑ben Bond álruhát ölt, hogy kifüstölje Blofeldet (Telly Savalas) havas rejtekhelyéről, miközben beleszeret Teresa „Tracy” di Vicenzo grófnőbe (Diana Rigg).
Pozitívumok: Peter Hunt rendezése; a hóval borított jelenetek; nyers, fizikai akciók; Telly Savalas, mint a legjobb Blofeld; Diana Rigg, mint minden idők legjobb Bond‑lánya; a tragikus befejezés.
Negatívumok: Lazenby nem tudja levetni Connery árnyékát, bár az az érzés támad, hogy több film esetén sikerülhetett volna; a negyedik falat áttörő nyitójelenet; a Blofeld klinikájában zajló „lengő” szexkomédia‑jelenetek a páciensekkel; Lazenby skótszoknyában.
Kulcspillanat: A bátor, felejthetetlen finálé. Bond végre elnyeri a boldogságot, és házas élet felé veszi az irányt... majd Tracyt agyonlövik az autóban.
6. GoldenEye (1995)
Röviden: A Dalton utáni jogvitákkal terhelt, hatéves szünetet követően a GoldenEye lett az első poszthidegháborús Bond‑film, Pierce Brosnan pedig ekkor bújt először a szmokingba. A film kritikai és kasszasiker, sokan Martin Campbell rendezőt dicsérték azért, hogy új korszakot nyitott Bond számára – olyat, amely nem forgatta fel a formulát, de frissítette. Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy Campbell újjáélesztette 007‑et: 2006‑ban a Casino Royale‑lal újraindította a sorozatot. A GoldenEyeben hősünk az egykori, halottnak hitt 006‑ossal (Sean Bean) kerül szembe, aki merész rablásra készül a címadó kütyü segítségével.
Pozitívumok: Brosnan legjobb formájában, természetesen simul bele a Bond‑szerepbe, mint olajbogyó a jeges vodka‑Martinihez; Judi Dench debütálása M‑ként; Famke Janssen Xenia Onatoppja, aki újradefiniálja a „biztonságos szex” fogalmát; egy árulóvá váló 00‑s ügynök; akciójelenetek, köztük a gátugrás és a tankos üldözés Szentpéterváron.
Negatívumok: Alulméretezett befejezés; a kütyükkel telepakolt autót felvezetik, aztán sosem használják ki.
Kulcspillanat: M így jellemzi Bondot: „szexista, nőgyűlölő dinoszaurusz, a hidegháború relikviája”.
5. The Spy Who Loved Me (1977)
Röviden: Két közepes film után a harmadik próbálkozás hozta meg Roger Moore számára az áttörést, aki The Spy Who Loved Meben találta meg a tökéletes, kiegyensúlyozott Bond‑hangot. Ez a finoman hangolt küldetés mindent tud: akciót, humort, gonosz rejtekhelyeket, hatalmas verőlegényeket, tengeralattjáró autót... mindent. A cselekmény középpontjában egy hiányzó mikrofilm áll, amely miatt az MI6 és a KGB kénytelen összefogni. „Enyhülés, valóban” – jegyzi meg Karl Stromberg (Curd Jürgens) gonosz.
Pozitívumok: Az egyik legjobb Bond‑dal, amit valaha írtak; az ikonikus nyitó síeléses üldözés; Barbara Bach Anya Amasova szerepében, Bond KGB‑s megfelelőjeként; a fenyegető Jaws (Richard Kiel) színre lépése; Moore végre teljesen magáévá teszi Bondot.
Negatívumok: A film zenéjében néhol felbukkanó, kétes gitárpengetések, amelyek inkább illenének egy 70‑es évekbeli pornófilm alá.
Kulcspillanat: A síugrás a szikláról, Carly Simon „Nobody Does It Better” című dalának első hangjaira. Elérhetetlen csúcs.
4. The Living Daylights (1987)
Röviden: Tiltakozni szabad, de tény: a The Living Daylights a franchise egyetlen igazán alulértékelt és elfeledett darabja. Sokan úgy tartják, hogy a GoldenEye mentette meg Bondot, valójában azonban ez az érdem a The Living Daylightset illeti. Timothy Dalton Moore helyére lépve bőven bizonyít első 007‑es alakításában. Világkörüli küldetése Londonból Kelet‑Európába, Marokkóba és Afganisztánba viszi, miközben megpróbálja kibogozni a szálakat egy amerikai háborús vezér (Joe Don Baker), egy állítólagos KGB‑szakadár (Jeroen Krabbé) és egy csellista (Maryam d'Abo) között.
Pozitívumok: A merényletek a nyitó kiképzésen; az alulértékelt A‑ha főcímdal; a csellótokot szánként használó havas üldözésnek nem kellene működnie, de mégis működik; Bond számonkérő jelenete Pushkin (John Rhys‑Davies) előtt a Smert Shpionam program újraindítása miatt; nagyszerű finálé; Dalton, mint a Connery óta legjobb Bond.
Negatívumok: Itt nincs töltelék: minden jelenet működik. Aki vitatja, tegye bátran.
Kulcspillanat: Amikor Dalton szmokingját mesterlövész‑mellénnyé alakítja, mielőtt felkapja a puskáját. Veszélyes. Elegáns. Könnyedén menő.
3. Goldfinger (1964)
Röviden: Sean Connery harmadik Bond‑filmje volt az, amely kialakította és felvállalta mindazt, amit a franchise‑tól megszoktunk: nagyívű főcímdalok, elszállt történetek, életnél nagyobb gonoszok, kütyükkel telepakolt Aston Martin, nevetséges nevű női főszereplők... Nem véletlen, hogy amikor az a kérdés hangzik el: „Képzeljen el egy Bond‑filmet”, a Goldfinger ugrik be elsőnek.
Pozitívumok: Az aranyra festett nő; Oddjob kalapja; az a bizonyos lézeres jelenet... A Goldfinger minden eleme hozzájárult ahhoz, hogy a film popkulturális hivatkozási alappá, és az egyik legjobb Bond‑filmmé váljon. Külön dicséret illeti Gert Fröbét Auric Goldfingerként, valamint az őt utószinkronizáló, névtelen Michael Collinst, mivel a német színész akcentusa nehezen volt érthető.
Negatívumok: Az a teljesen felesleges Beatles‑beszólás Bond részéről, mielőtt Oddjob leüti; az a mód, ahogy Bond rátukmálja magát Pussy Galore‑ra (Honor Blackman) a pajtában... A „problemás” jelző még finom.
Kulcspillanat: „Azt hiszi, beszélni fogok?” „Nem, Mr. Bond, azt várom, hogy MEGHALJON!”
2. Casino Royale (2006)
Röviden: Túl unalmas... Túl alacsony... Túl szőke... Amikor Daniel Craiget választották Bondnak, szinte mindenki hatalmas melléfogásnak minősítette a döntést, mielőtt egyetlen jelenetet is leforgattak volna. Aztán bemutatták a Casino Royale‑t, és a fanyalgók kénytelenek voltak töméntelen szerénységi tortát elfogyasztani. Martin Campbell a GoldenEye után újra a rendezői székbe ült, hogy minden simán menjen – az eredmény pedig magáért beszélt. Izgalmas, nyers eredettörténetet kapunk, amely lebontja Bond figuráját, mielőtt olyanná válik, mint az addigi filmekben. Ráadásul a Casino Royale gyakorlatilag tökéletes Bond‑film, benne az eddigi legjobb James Bonddal.
Pozitívumok: A fekete‑fehér nyitójelenettől, amely megmutatja, hogyan szerzi meg Bond a 00‑státuszt, egészen a velencei leszámolásig, Chris Cornell dübörgő főcímdalán át, Mads Mikkelsen és Eva Green remek alakításáig Le Chiffre és Vesper Lynd szerepében... Minden működik. Minden, kivéve...
Negatívumok: Az Omega‑óra termékelhelyezése a vonatos jelenetben ordítóan ügyetlen. Ezen túlmenően nincs több megjegyzés.
Kulcspillanat: „Rázva vagy keverve?” „Úgy nézek ki, mint akit ez érdekel?”
1. From Russia With Love (1963)
Röviden: Mindegy, mennyire alulértékelt a The Living Daylights; függetlenül attól, mennyire ikonikus marad a Goldfinger; hiába a Casino Royale modern mércéje Bond‑filmekhez... A legjobb 007‑film a From Russia With Love. Ian Fleming legjobb regényén alapul, és SPECTRE bosszútervét mutatja be: Bond Dr. No meggyilkolása miatti megtorlásaként csapdát állítanak neki, a csali pedig egy vágyott kódfejtő készülék. Ezek a gonosz alakok ráadásul megpróbálják Bondot zsarolni egy szovjet ügynökkel folytatott viszonya miatt is...
Pozitívumok: Terence Young biztos kezű rendezése; Sean Connery, aki második filmjében kényelmesen belesimul a szerepbe, és még elegánsabb, mint korábban; erős Hitchcock‑hangulat, lassan építkező feszültséggel; a mellékszereplők – Robert Shaw, Pedro Armendaríz, Daniela Bianchi és Lotte Lenya – mind remekek; valódi veszélyérzet egy, a hidegháborús filmek között is kimagasló darabban.
Negatívumok: Egyetlen megjegyzés sincs.
Kulcspillanat: A fojtogató vonatkocsi‑verekedés előtti pillanat, amikor Bond gyanúja Red Granttal (Shaw) szemben beigazolódik, mert a SPECTRE álruhás ügynöke vörösbort rendel a halhoz fehér helyett. Ostobaság? Igen. Sznobság? Kétségtelen. Működik? Teljes mértékben.
Nos, ennyi.
A 26. Bond‑film fejlesztés alatt áll, az Oscar‑jelölt kanadai rendező, Denis Villeneuve irányításával, Steven Knight pedig a forgatókönyvön dolgozik.
A forgatás várhatóan jövőre indul, de Robert Pattinsonnak előbb be kell fejeznie a The Batman Part II című filmet (igen, ő egyben Batman is!) – ennek a forgatását ideiglenesen felfüggesztették, miután a rendező, Matt Reeves személyes problémával szembesült. Steven Soderbergh lépett be, hogy segítsen leforgatni az utolsó néhány hetet.
Ez azt jelenti, hogy a közönség legkorábban 2028 második felében láthatja a következő Bond‑kalandot – vagyis hét év telik el a No Time To Die után, ami a leghosszabb szünet a Bond‑filmek között az 1989‑es Licence To Kill és az 1995‑ös GoldenEye óta.
James Bond visszatér...