Londonban újra látható a Beyond the Streets, hat évtized utcai kultúrája a Saatchi Galériában
Goldie drum and bass lemezszobájától egy szürreális báboltig a BEYOND THE STREETS hat évtized utcai kultúráját hozza el London egyik legrangosabb kiállítóterébe.
A graffitivel borított metrókocsiktól és az underground fotóktól egészen Goldie legendás Metalheadz lemezboltjának immerszív rekonstrukciójáig egy nagyszabású kiállítás tért vissza Londonba, amely az utcakultúra hat évtizedét ünnepli, és rengeteg felfedeznivalót kínál.
Van az utcakultúrának egy egészen sajátos energiája. Lázadó, leleményes, és gyakran szándékosan konfrontatív, olyan közösségekből és kreatív mozgalmakból született, amelyek történelmileg a hagyományos művészeti intézmények határain kívül léteztek.
Most a Saatchi Galéria mindezt bőkezűen mutatja be, a két emeletet elfoglaló kiállításon, amelyet olyan rendkívül hatásos művészek, fotósok, zenészek és aktivisták munkái töltenek meg, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a mozgalmak olyanná váljanak, amilyennek ma ismerjük őket.
Az egyik első dolog, ami megragadja a tekintetét, amikor belép a galériába, egy New York-i metrókocsi rekonstrukciója, amelyet teljesen beborít a graffiti, és tiszteleg az előtt a mozgalom előtt, amely az egész világ tudatába emelte ezt a műfajt. A közelben a látogatók a graffiti történetét fedezhetik fel fényképeken, dokumentumokon és lenyűgöző relikviákon keresztül, köztük bűnügyi jelentésekkel és olyan anyagokkal, amelyek bemutatják, miként próbálták a tömegközlekedési vállalatok megfékezni a graffitik terjedését a hálózataikon.
De a kiállítás nem csak a graffiti eredetével foglalkozik. Azt a tágabb kulturális ökoszisztémát is bemutatja, amely köré épült, a zenétől és a divattól kezdve a fotográfián és azokon a karaktereken át, amelyek segítettek sajátos arculatot adni a mozgalomnak.
Akinek a brit hiphop története iránt van érdeklődése, annak különösen emlékezetes rész Normski fotóanyagának szekciója. Az 1980-as évek óta dokumentálja a színteret, képei a brit zene és ifjúsági kultúra formálódásának időszakát ragadják meg, a Public Enemy-től és Rakimtől kezdve egészen a hazai előadókig, például MC Duke-ig.
Saját kedvencei között szerepel egy miniatűr kiállítás, amelyet gördeszkalapra épített, és amelyen saját fotóinak apró reprodukciói sorakoznak, szinte térképként vezetik végig a nézőt az archívumán.
Az Euronews Culture-nek nyilatkozva elmondta, hogyan talált rá a színtérre: „Idővel szerkesztőségi munkákat kezdtem el, és valahogy a hiphop talált meg engem. Hasonlóan gondolkodó embereket találtam a hiphopban, és egyszerűen megőrültem, mindent fotóztam, az összes fellépést. A hiphop igazán a nagy szerelmem lett az energiája miatt, azért, mert valódi emberekről szól, utcai emberekről, minden kultúrából, akik mind együtt vannak. Végső soron a zenéről szól. Imádom ezt a zenét.”
A kiállításról is hasonló lelkesedéssel beszélt, „mintha egy vidámpark lenne”, és hozzátette: „Őszintén azt gondolom, hogy a BEYOND THE STREETS valószínűleg messze túlmutat azon, amit az ember várna.”
Egy másik, igen érdekes nézőpontot az amerikai fotós és filmkészítő, Estevan Oriol hoz, akinek munkái Los Angeles utcáit dokumentálják, különösen a latinó közösségeket és a bandakultúrát.
Oriol pályáját legendás hiphopcsoportok, köztük a House of Pain és a Cypress Hill turnémenedzsereként kezdte, majd évtizedeken át fotózta a város utcáit és közösségeit. Gyűjteménye különösen a latinó bandák felirataira, jellegzetes betűstílusaira összpontosít, amelyek jelentős része az 1990-es évekből származik.
Arról, mi keltette fel az érdeklődését, ezt mondta: „Maga az írásmód ragadott meg. Teljesen más volt, mint a hagyományos graffiti vagy az ehhez hasonló utcai kultúra. A bandagraffitinél nem a színesség számít. Azt akarják, hogy lássa az ember. Feketén akarják, erőteljesen, és tulajdonképpen ezért választották az Old English betűtípust.”
A kiállítás egyik legnagyobb vonzereje egy egész terem, amelyet a brit zenei ikon, Goldie munkásságának szenteltek. Mielőtt a jungle és a drum and bass egyik meghatározó alakjává vált volna, Goldie graffiti művészként szerzett magának nevet a West Midlands térségében.
Wolverhamptonban nőtt fel, tinédzserként fedezte fel a graffitit és a breaktáncot, és olyan művészi identitást alakított ki, amely végül Birmingham utcáiról a nemzetközi zenei színtérre vitte.
A terem középpontjában a Metalheadz lemezbolt immerszív rekonstrukciója áll, tisztelgésként Goldie 1994-ben alapított, nagy hatású drum and bass kiadója előtt. A látogatók bejárhatják az installációt, amelyet bakelitek és zenei relikviák töltenek meg, miközben 30 régi tévékészülékből álló halmok három évtized rövidfilmjeit és videoklipjeit vetítik pályafutásából.
A kiállítás egy másik, kellemesen váratlan eleme a brit művész, Lucy Sparrow munkája, aki teljes egészében filcből alkotott meg egy graffiti művész stúdióját. Az elhagyott metróállomásnak berendezett térben kézzel készített festékspray-k, graffitivel borított falak, tagek és minden megszokott munkaeszköz látható, csak éppen mindegyik Sparrow védjegyének számító, puha, varrott formában.
Sparrow az Euronews Culture-nek elmondta, hogy három hónapig dolgozott a projekten, majd négy napig tartott a kiállítótérben az installálás.
A graffiti szcéna régóta csodálójaként azt mondta, hogy olyan, Londonban alkotó írókat, mint 10FOOT és TOX26, nemzetközi művészekkel szeretett volna egy térbe hozni, és úgy fogalmazott, „nagyszerű volt ezt a világot átfordítani és lefordítani az én, filcből álló világomra”.
A kiállítás más részein olyan nagy nevek munkáival találkozhat, mint FUTURA 2000, Damien Hirst, Shepard Fairey, KAWS és Jenny Holzer, valamint a The Big Issue archívumával és olyan fotókkal, amelyek mindent dokumentálnak a brit punk mozgalomtól a hiphop felemelkedéséig.
Valódi stíluskeveredés várja a látogatókat, és ez adja a kiállítás egyik legnagyobb vonzerejét. Egyes termek inkább klasszikus galériákra emlékeztetnek, míg mások olyanok, mintha egy teljesen más világba lépne be az ember. Bár a kiállítás a bemutatott anyag mennyisége miatt időnként kissé túláradónak tűnhet, ez alighanem a vonzerejének is része.
A jó hír, hogy a BEYOND THE STREETS kiállítás 2027. május 5-ig látogatható, így bőven van idő megnézni. Sőt, lehet, hogy másodszor is érdemes lesz visszatérni.