Az ExxonMobil bíróságon támadja az EU szabályait, amelyek a fosszilis cégeket a szén-dioxid‑tárolás finanszírozására kötelezik, ami gyengítheti Brüsszel azon törekvését, hogy az iparág fizesse az energiaátmentet.
Az ExxonMobil olaj- és gázóriás beperelte az Európai Bizottságot az EU azon szabályai miatt, amelyek szerint a fosszilis tüzelőanyagokat termelő vállalatoknak hozzá kell járulniuk a szén-dioxid-tárolási célok teljesítéséhez, derül ki egy, az Euronews által megismert hivatalos bizottsági dokumentumból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A dokumentum szerint az ExxonMobil-csoporthoz tartozó három vállalat választottbírósági eljárás megindításáról szóló értesítést nyújtott be az Energia Charta Egyezmény (ECT) alapján, az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által megállapított szabályokat alkalmazva.
Az ECT egy, a hidegháború utáni időszakban létrejött nemzetközi megállapodás, amelyet eredetileg azért dolgoztak ki, hogy megvédje a befektetéseket a bizonytalan, korábban kommunista államokban. Azóta vitatottá vált, mivel lehetővé teszi az energetikai vállalatok számára, hogy bepereljék a kormányokat olyan intézkedések miatt, amelyek veszélyeztethetik a várható nyereségüket.
Az ExxonMobil Petroleum & Chemical (Belgiumban bejegyzett vállalat), az ExxonMobil Luxembourg és az ExxonMobil Netherlands kifogásolják az EU Net Zero Industry Act (NZIA) szén-dioxid-tárolásra vonatkozó kötelezettségeinek egyes rendelkezéseit.
A levél szerint: „A vállalatok a rendelet szén-dioxid-tárolási infrastruktúrára vonatkozó elemét kifogásolják, amely uniós szintű célt határoz meg legalább évi 50 millió tonna CO₂ befecskendezési kapacitás elérésére 2030-ra, és hozzájárulást ír elő az engedélyezett olaj- és gáztermelők számára.”
Az ExxonMobil azzal érvel, hogy az EU szigorú klímakövetelményei a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a magas költségek miatt teljesíthetetlenek. Bár a dokumentum nem jelöli meg, mikor nyújtották be a kifogást, korábbi beszámolók arra utalnak, hogy júliusban került sor a beadványra.
Az NZIA értelmében az engedélyezett olaj- és gáztermelőknek hozzá kell járulniuk az EU ahhoz a céljához, hogy 2030. december 31-ig elérje az évi 50 millió tonna CO₂ befecskendezési kapacitást. A szabályok azt az elvet tükrözik, hogy a fosszilis energiahordozókat kitermelő vállalatoknak részt kell venniük a szén-dioxid-kibocsátás kezeléséhez szükséges infrastruktúra kiépítésében.
Kihívás a szennyező fizet elvének logikájával szemben?
A jogi összecsapás próbára teheti Brüsszel képességét arra, hogy a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatokat fizetésre kötelezze az energiaátállásért, miközben a Bizottság már most késlekedik azzal, hogy előterjessze a CO₂-szállítási infrastruktúrára és piacokra vonatkozó új szabályok javaslatát, amelyet az év harmadik negyedévére terveztek.
Az NZIA-ból eredő kötelezettségeket két uniós jogi aktus részletezi: az egyik meghatározza azt a termelési küszöböt, amely eldönti, mely vállalatokra vonatkoznak a szabályok, a másik pedig azt a határozatot, amely rögzíti az előírt befecskendezési kapacitásra vonatkozó hozzájárulásokat.
Azok a vállalatok mentesülnek a kötelezettség alól, amelyek kevesebb mint 610 000 tonna kőolaj-egyenértéket termelnek, vagy az EU teljes termelésének kevesebb mint 5 százalékát adják. Összességében 44 nagy olaj- és gáztermelő vállalatra vonatkoznak a szabályok.
Az ExxonMobil azt állítja, hogy az EU megsértette az ECT olyan rendelkezéseit, amelyek a tisztességes és méltányos bánásmódra, a megkülönböztetés tilalmára, valamint a beruházások kisajátítással szembeni védelmére vonatkoznak.
A levél szerint a vállalatok bejelentették, hogy ideiglenes intézkedéseket kívánnak kérni annak érdekében, hogy felfüggesszék a föld alatti CO₂-befecskendezésre vonatkozó kötelezettséget, amennyiben az az érintett leányvállalataikra vonatkozik.
Az ügy felveti a kérdést, meddig mehet el az EU abban, hogy a már bejáratott fosszilis tüzelőanyag-termelő vállalatokat pénzügyileg felelőssé tegye az energiaátálláshoz szükséges infrastruktúráért.
Brüsszel az 50 millió tonnás célt a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás fejlesztésének felgyorsításaként mutatta be, olyan technológiaként, amelyet fontosnak tartanak a nehezen csökkenthető ipari szektorok kibocsátásainak visszafogásához, jóllehet az Institute for Energy Economics and Financial Analysis „költségesnek” és „nem bizonyítottnak” minősítette.
Az uniós szabályok közvetlen felelősséget rónak az olaj- és gáztermelőkre, ahelyett hogy a szén-dioxid-tárolási kapacitás fejlesztését teljes egészében közpénzekre vagy önkéntes magánberuházásokra bíznák.
Ennek eredményeként a vita túlmutathat az ExxonMobil egyes beruházásain, különösen akkor, ha a vállalatoknak sikerül megtámadniuk a hozzájárulási mechanizmus jogalapját vagy végrehajtását.
A dokumentum szerint Brüsszel még elemzi az értesítést, és készíti válaszát.
Az ExxonMobil által követelt kártalanítás részleteit, illetve az EU pénzügyi kitettségét nem ismertetik.
Az Európai Bizottság az Euronewsnak azt mondta, hogy nem kommentál folyamatban lévő jogi ügyeket.
A Bizottság új szén-dioxid-leválasztási projektet méltat
A jogi kifogás egy időben érkezik azzal, hogy a Bizottság továbbra is kulcsfontosságú elemként tekint a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra Európa klímastratégiájában.
Szeptemberben Wopke Hoekstra klímaügyi biztos üdvözölte Európa legnagyobb szén-dioxid-leválasztó létesítményének megnyitását Hollandiában.
Az új, Sluiskilben működő Yara-létesítmény évente 800 000 tonna szén-dioxidot hivatott megkötni, ami 25 százalékkal csökkenti az üzem kibocsátását. A szén-dioxidot cseppfolyósítják, hajókra rakják, majd a tengerfenék alatt, Norvégiában helyezik el a Northern Lights projekt keretében.
Hoekstra biztos elismerte, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás „nem csodafegyver a klímaválság megoldására”, de azzal érvel, hogy idővel a megoldások fontos részévé válhat, különösen az olyan energiaigényes ágazatokban, mint az acél-, cement- és alumíniumipar.
„Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a lehetséges megoldások bármely részét kihasználatlanul hagyjuk. Ez egy gyakorlati klímamegoldás, amely csökkenti a kibocsátásokat, miközben ipari bázisunk erős marad” mondta a holland biztos a Yara létesítményében szeptember 7-én.
Sluiskilben tartott beszédében Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök azt mondta, hogy néhány évvel ezelőtt a szkeptikusok számára szinte lehetetlennek tűnt a szén-dioxid föld alatti tárolása.
„Mostanra ez valóság. A projekt azt mutatja, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás működik, és országhatárokon átívelve is megvalósítható. A norvég szakértelmet és infrastruktúrát Norvégián túl messze használják fel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, és fontos szerepet játszanak Európa zöld átállásában” mondta Støre.
Modellek előrejelzései szerint az EU-nak 2040-re, amikor a nettó kibocsátások 90 százalékos csökkentését tűzték ki célul, körülbelül évi 250 millió tonna tárolási kapacitásra lesz szüksége.
A legjelentősebb projektek, köztük a Porthos és az Aramis (Hollandia), valamint a Greensand és a Bifrost (Dánia), az Északi-tenger térségében összpontosulnak.
Jelentős akadályok maradnak
Bergur Rasmussen, volt dán európai parlamenti képviselő, aki ma a CCS Europe érdekérvényesítő csoportot vezeti, az EU 2030-as, 50 millió tonnás célját „ambiciózusnak” és „korántsem garantáltnak” nevezte.
„A Bizottság saját adatai azt mutatják, hogy az EU jelenleg 3,54 millió tonna online CO₂-befecskendezési kapacitással rendelkezik, miközben a várható befecskendezési kapacitás mindössze 27,1 millió tonna, tehát egyértelműen jelentős szakadékot kell áthidalni az évtized hátralévő négy évében” mondta Rasmussen az Euronewsnak.
Megjegyezte, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás előtt álló legnagyobb akadály az EU-ban az, hogy a technológia képes lesz-e az ipari igényekkel összhangban felfutni, és így életképes, fenntartható megoldást nyújtani; éppen ezt készül javasolni a Bizottság, ugyanakkor továbbra sem világos, hogy az Exxon jogi kifogása összefügg-e a késedelemmel, és mennyire megvalósítható a terv.
A Bellona nevű környezetvédelmi civil szervezet arra figyelmeztetett, hogy a per alááshatja Brüsszel erőfeszítéseit egy életképes szén-dioxid-leválasztási és -tárolási piac kialakítására.
A szervezet szerint az ügy rámutat arra, hogyan lehet az ECT beruházásvédelmi szabályait felhasználni arra, hogy a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatok megtámadják a klímaszabályozást.
William Druet, a Bellona Europa szakpolitikai tanácsadója hangsúlyozta, hogy az EU fosszilis tüzelőanyag-termelők számára előírt kötelező CO₂-befecskendezési szabályai fontos szerepet játszanak a beruházások ösztönzésében.
„Az EU klímasemlegességi céljainak teljesítése azt jelenti, hogy fel kell gyorsítani azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek végső soron egy tiszta gazdaság alapját adják, és hosszú távú kereskedelmi lehetőségeket teremtenek azoknak a vállalatoknak, amelyek ezeket fejlesztik és működtetik” mondta Druet.
„A befektetési választottbíráskodásnak nem szabad olyan mechanizmussá válnia, amelyen keresztül a vállalatok kártérítést követelnek azért, mert arra kötelezik őket, hogy felgyorsítsák azokat a beruházásokat, amelyek végül a saját üzleti modelljeik részévé válnak” tette hozzá az ECT-re utalva.
Az Euronews megkereste az ExxonMobil-t is kérdéseivel, de a vállalat a cikk megírásáig nem válaszolt.