Tájékozódjon a november 9-én kezdődő ENSZ COP31 klímatárgyalásokról, az elektrifikációtól a kibocsátáscsökkentésig terjedő fő témákról.
Ma Antalyában, Törökországban veszi kezdetét az ENSZ COP31 klímacsúcsa, miközben a világ veszélyesen közel jár a visszafordíthatatlan károkhoz.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Több tucatnyi vezető érkezik egész Európából és távolabbról is a két héten át tartó, létfontosságú klímatárgyalásokra. Mindannyian a saját napirendjükkel és prioritásaikkal érkeznek.
Azokat a témákat vitatják majd meg, amelyek a globális hőmérséklet-emelkedést befolyásolják: hogyan termelik és fogyasztják az országok az energiát, miként lehet visszaterelni a pályára a kibocsátáscsökkentéseket, és mekkora forrást szánnak azokra, akik a legkevesebbel járultak hozzá a kibocsátásokhoz, mégis ők szenvedik el a legsúlyosabb következményeket, hogy csak néhányat említsünk.
A konferenciát november 9. és 20. között rendezik meg, és egy konszenzuson alapuló, a klímafellépésről szóló döntéscsomaggal zárul, amelyet egy ezzel párhuzamos önkéntes cselekvési program egészít ki.
Íme, mit érdemes tudnia arról, hogy ki vezeti az idei tárgyalásokat, és mire számítanak a hivatalos egyeztetéseken belül és azokon kívül.
Ki irányítja a COP31-et?
Amíg Türkiye tölti be a COP31 elnökségét és ad otthont a csúcstalálkozónak, a maratoni tárgyalásokat egy példátlan megállapodás értelmében Ausztrália vezeti, miután mindkét ország pályázott a rendezésre.
Az elnökség határozza meg a cselekvési napirendet (action agenda), azt a mechanizmust, amely a formális tárgyalásokon kívül vállalt önkéntes kötelezettségvállalásokat fogja össze, és amelyben vállalatok, városok, bankok, befektetők, civil szervezetek, egyetemek és más szereplők vesznek részt.
A COP-tárgyalások mögött álló ENSZ-szerv, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) felügyeli a tárgyalási napirendet, amely külön mechanizmus a cselekvési napirendtől.
A tárgyalási napirend határozza meg, hogy a kormányok miről vitáznak, és adott esetben miről hoznak döntést a COP31-en. Az országok előre egyezkednek arról, mi kerüljön napirendre, amelyet ezt követően konszenzussal fogadnak el.
Gyakoriak az utolsó pillanatig tartó egyeztetések a szövegezésről, és az olaj- és gáztermelő országok korábban kihasználták a konszenzusos rendszert, hogy gyengítsék a szennyező fosszilis energiahordozóktól való eltávolodásra vonatkozó vállalásokat.
Ez egyre hangosabb felhívásokhoz vezetett egy új, többségi szavazási rendszer bevezetésére, különösen a klímacélok felé tett veszélyesen lassú előrehaladás fényében.
Miről folyik a vita a COP31-en?
Elektromosítás és a „35-by-35” cél
Várhatóan az elektromosítás lesz a tárgyalások egyik fő témája, Türkiye ugyanis arra kéri az országokat, hogy vállalják a „35-by-35” célt, vagyis hogy a villamos energia részarányát a globális energiaigényben a jelenlegi mintegy 20 százalékról 2035-re 35 százalékra emelik. Mi itt vizsgáltuk meg a tervet, és azt is, hogy a szakértők miért szkeptikusak vele kapcsolatban.
Az elektromosítás azt jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra vagy más nem elektromos energiára épülő berendezéseket, rendszereket vagy folyamatokat villamos energiával működőkre cserélik.
A Climate Action Tracker (CAT) egy friss jelentése szerint a kormányoknak jóval gyorsabban kell elektromosítaniuk, ha el akarják érni a 35-by-35 célt, egészen pontosan négyszer gyorsabban.
„A jelenlegi politikák 2035-re mindössze 28 százalékot hoznak, olyan pályán, amelyet az IEA nagyjából 2,5 °C-os felmelegedéssel hoz összefüggésbe 2100-ig” – áll a jelentésben.
TAFF: átmenet a fosszilis tüzelőanyagoktól
Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy az elektromosítás csak annyira tiszta, amennyire az azt szolgáltató energia az.
Samuel Guéret, a CAT klíma- és energiapolitikai elemzője, a Climate Analytics partnerszervezet szakértője arra figyelmeztet, hogy „önmagában véve az országok úgy is teljesíthetnék a [35-by-35] célt, hogy egyszerűen még több villamos energiát adnak a rendszerhez (például adatközpontok révén), vagy úgy, hogy megtartják, sőt akár növelik a fosszilis tüzelőanyagok arányát a villamosenergia-rendszerekben”.
„Az elektromosítás csak akkor korlátozza a túllövést, ha a villamos energia tisztán termelődik, ezért ezt a célt a COP28-on elfogadott megújuló energia- és energiahatékonysági célokkal együtt, egy csomag részeként kell értelmezni.”
A fosszilis tüzelőanyagoktól való átmenet, azaz a TAFF már most vitapont a csúcstalálkozó körüli egyeztetéseken. A COP31 formális tárgyalási napirendjére azonban nem kerül fel.
A három évvel ezelőtti, dubaji COP28-on az országok első ízben vállalták a fosszilis tüzelőanyagoktól való átmenetet. Azóta azonban megtorpant az előrehaladás, a fosszilis tüzelőanyagok a COP30 záródokumentumában még említés szintjén sem szerepeltek. A házigazda Brazília ugyanakkor nemrég közzétett egy önkéntes globális menetrendet az átmenetre, mielőtt átadta volna a vezető szerepet Türkiyének.
Türkiye, ahol tavaly a szén volt az áramtermelés legnagyobb forrása, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra szükség van az energiabiztonság érdekében. Alparslan Bayraktar energiaügyi miniszter egy „méltányos átmeneti időszakot” szorgalmaz, amely megvédi a szénbányászatban dolgozókat, miközben az átmenet finanszírozásával kapcsolatban is aggályokat fogalmaz meg.
Az idei, az iráni háború által kiváltott energiaválság ugyanakkor arra késztette a sok olajat és gázt importáló országot, hogy az energiabiztonságra hivatkozva felgyorsítsa a hazai megújuló energiaforrások kiépítését.
Az Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss, „Renewables 2026 (forrás: angol)” című jelentése szerint a következő években szélesebb körű országcsoportban várható a megújuló energiaforrások erőteljesebb növekedése, mivel a kormányok csökkenteni igyekeznek a behozott energiahordozóktól és az ingadozó áraktól való függésüket.
Az EU, amely 2040-ig 90 százalékos kibocsátáscsökkentési célt tűzött ki, szintén azt hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás energiabiztonsági kérdés. Az unió a meglévő vállalások gyorsabb teljesítéséért lobbizik, beleértve a megújuló energiaforrások kapacitásának megháromszorozását és az energiahatékonyság megduplázását 2030-ig.
Európában Németország, Franciaország és Hollandia már kidolgozta saját menetrendjét a fosszilis tüzelőanyagoktól való átmenetre. Szakértők bírálták Németország 2045-ös céldátumát, szerintük ez túlságosan is szerény, ráadásul a külföldi fosszilis tüzelőanyag-projektek finanszírozása nem szerepel a kivezetési tervben.
Metáncsökkentés és a Globális Metánvállalás
A COP31 elindítja a második Globális Mérlegelés (Global Stocktake, GST2) folyamatát, egy kétéves értékelést a 2015-ös Párizsi Megállapodásban rögzített célok megvalósulásáról, beleértve azt a vállalást, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt tartsák az iparosodás előtti szinthez képest, és lehetőség szerint 1,5 °C-on belül.
Az ENSZ szeptemberben arra figyelmeztetett, hogy a világ már most a 1,5 °C-os határ túllépése felé tart, mivel az országok nem tartják magukat a bolygót felmelegítő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett ígéreteikhez.
„Nem fogunk félrenézni, és nem adjuk alább az ambíciónkat. Az 1,5 fokos cél marad az iránytűnk, és kötelességünk mindent megtenni azért, hogy visszatérjünk hozzá” – mondta a csúcs előtt Murat Kurum környezetvédelmi miniszter, a COP31 kijelölt elnöke.
Bár a tisztább energia az egyik út a cél felé, a metánkibocsátás visszafogását rövid távon elérhető sikernek tartják.
Noha a metán jóval rövidebb ideig marad a légkörben, mint a CO2, mielőtt lebomlik, nagyjából 10–12 évig a több évszázaddal szemben, körülbelül 80-szor erősebben fogja be a hőt a légkörben 20 éves időtávon. Ez azt jelenti, hogy már a csekély csökkentésnek is aránytalanul nagy hatása van a rövid távú hőmérséklet-emelkedésre.
A 2021-es, COP26-os klímacsúcson több mint 150 ország csatlakozott az önkéntes Globális Metánvállaláshoz (Global Methane Pledge, GMP), amelynek célja, hogy 2030-ig kollektíven legalább 30 százalékkal csökkentsék az emberi tevékenységből származó metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. Ez 2050-ig több mint 0,2 °C globális felmelegedést előzhetne meg.
A metán több fronton is kezelhető, a szivárgások és a fáklyázás visszaszorításától az olaj- és gázipari létesítményekben, a haszonállat-tartás és a takarmányozás hatékonyságának javításán át egészen a hulladéklerakókból és szennyvízből származó metánkibocsátás kezeléséig.
Az EU nemrég úgy döntött, hogy késlelteti egy olyan rendelet hatályba lépését, amely előírná, hogy a fosszilis tüzelőanyagok importjának meg kell felelnie a tagállamokra vonatkozó szabványoknak a metánszivárgások észlelése és kijavítása terén. Az unió azzal indokolta a lépést, hogy ez segít megvédeni az energiabiztonságot, és enyhíti az olaj- és gázipari piaci nyomást.
Ennek ellenére az EU társelnöke lesz a Globális Metánvállalásról szóló miniszteri találkozónak a COP31-en, ahol a kormányok egyeztetnek és összehangolják az ezzel kapcsolatos lépéseiket. Türkiye külön cselekvési napirendet szervezett a zéró hulladékról és a metáncsökkentésről, amely a hulladékszektorból származó kibocsátásokra összpontosít.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) októberben visszavonta a 2024-ben bevezetett védőintézkedéseket, amelyek a kőolaj- és gázipar metánszennyezését korlátozták.
Bár a Kongresszus egyes tagjai és amerikai vállalatok részt vesznek a COP31-en, hivatalos kormányzati delegáció nem lesz az országból, amely Kína után a világ második legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója. Ennek oka, hogy Trump kiléptette az országot a Párizsi Megállapodásból, és megkezdte a kilépést az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéből (UNFCCC) is.
Klímafinanszírozás: ki fizet, amikor bekövetkezik a katasztrófa?
Várhatóan a pénz lesz az egyik legvitatottabb kérdés Antalyában, különösen az olyan országok alkalmazkodásának, valamint veszteségeinek és kárainak finanszírozása, amelyek a leginkább ki vannak téve a klímakatasztrófáknak, például a fejlődő államok és a kis szigetországok.
A 2024-es, bakui COP29-en a fejlett országok vállalták, hogy 2035-ig évente legalább 300 milliárd dollárt (268 milliárd eurót) mozgósítanak a fejlődő országok számára, egy szélesebb, 1,3 billió dolláros (1,63 billió eurós) cél részeként, amely köz- és magánforrásokra is épít.
A tavalyi, COP30-as csúcson a kormányok megállapodtak abban, hogy 2035-ig legalább megháromszorozzák az alkalmazkodási finanszírozást, anélkül azonban, hogy rögzítették volna a kiindulási szintet, azt, hogy ki fizet, vagy hogy miként juttatják el a pénzt.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a csúcs előtt napokkal közzétett jelentése szerint még a jelenlegi nemzetközi közfinanszírozás megháromszorozása is csak a fejlődő országok igényeinek 23–29 százalékát fedezné.
Hogy a hiányzó részt honnan pótolják, és miként juttatják el azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, várhatóan a COP31 tárgyalásainak egyik központi kérdése lesz.
A tárgyalásokon kívül: engedélyezik-e a tiltakozásokat a COP31-en?
A török civil szervezetek számára a COP31 ritka lehetőséget jelenthet arra, hogy hallassák a hangjukat egy olyan országban, ahol az aktivisták szerint a nyilvános tiltakozás tere folyamatosan szűkül.
A People’s Climate Summit, több mint 100 szervezet és magánszemély alulról szerveződő kezdeményezése a tárgyalásokkal párhuzamosan zajlik majd november 9-től. A szervező, Cigdem Ozbas az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy több mint 100 országból több mint 1000 ember és 300 szervezet jelentkezett.
Az első héten a követeléseik láthatóvá tételére összpontosítanak, a második héten pedig fórumokat és esti megfigyelő üléseket tartanak az általuk zöldre mosásnak tartott javaslatok vizsgálatára. November 14-ére nagygyűlést terveznek, amelyhez várhatóan szakszervezetek és jogvédő csoportok is csatlakoznak.
Az aktivisták bizakodnak abban, hogy a civil társadalom gyűléseként működő COP nem szembesül olyan elnyomással, mint a júliusi, ankarai NATO-csúcs, ahol a rendőrség több mint 4400 embert vett őrizetbe terrorizmushoz kapcsolódó vádakkal, köztük újságírókat, civil vezetőket és több mint egy tucat környezetvédőt is.
Az eset ugyanakkor megmutatta, milyen gyorsan szűkülhet a mozgástér, és a Climate Action Network Türkiye képviseletében Ozlem Katisoz arra figyelmeztetett, hogy letartóztatások bármikor történhetnek.
A török csoportok a folyamaton belül is beleszólást szeretnének. A 15 szervezetet tömörítő Climate Network Türkiye a tárgyalókhoz való hozzáférésre törekszik, ám nincs formális konzultációs mechanizmus. Katisoz arra kérte a látogató delegáltakat, hogy vessék össze az elnökség nyilatkozatait az otthoni valósággal, például a még mindig fejlesztés alatt álló új szénerőművekkel.