A szertartást Nabatieh főterének közelében tartották, ahol a harcok után még mindig láthatók voltak a megrongálódott épületek és a törmelékkupacok. Miközben a résztvevők többsége felvonulásokkal és gyászimákkal emlékezett Asúrára, egy kis kisebbség _tatbir_t végzett, egy vitatott rituálét, amely önmaguknak okozott vágásokkal jár. Ezt a gyakorlatot egyes síita közösségek megtartják, sokan mások, köztük a Hezbollah, viszont elutasítják.
Ugyanazon a napon korábban izraeli csapásokról érkeztek hírek a közeli Nabatieh al-Fawqa településről, ami jól érzékeltette, milyen feszült biztonsági helyzetben zajlott a megemlékezés.
A gyászolók olyan városrészeken vonultak végig, amelyeket a közelmúlt izraeli légicsapásai sebeztek meg, vallási zászlókat vittek, és hagyományos rituálékon vettek részt, amelyekkel Imám Huszeint, Mohamed próféta unokáját tisztelték, akit Kr. u. 680-ban öltek meg a karbalai csatában. Az esemény egyszerre szolgált szent megemlékezésként, és egyben tanúságot tett Dél-Libanon közösségeinek ellenálló képességéről.
A Muharram, az iszlám holdnaptár első hónapjának tizedik napján tartott Asúrára évről évre síita muszlimok milliói emlékeznek meg a Közel-Keleten és világszerte.