Görögországba betört a forralt bor, Spanyolországban mindenki vécéző figurákat vesz, Franciaországban nagyon jókat lehet enni, Németország hozza a klasszikus hangulatot, Magyarország pedig pénztárcabarát főételekkel várja a helyieket, és nutellás lángossal a turistákat.
Két hét múlva karácsony, elkezdődött a készülődés, az ünnepi hangulatba kerülés és a pánikvásárlás csúcsidőszaka, ezeknek a tipikus december közepi tevékenységeknek pedig ideális helyszíne a karácsonyi vásár. A saját hazánk vásárairól viszonylag sokat tudunk, szinte minden évben jelennek meg hírek az árakról, meg arról, ha valami különlegessel készültek a szervezők. De mi a helyzet Európa más országaival?
Az Euronews öt szerkesztősége, a német, a spanyol, a francia, a görög és a magyar összegyűjtötte a legfontosabb információkat arról, hogy melyik országban mi jellemző a karácsonyi vásárokra, és azok mennyire megfizethetőek a helyiek számára. Először az ételkínálattal foglalkozunk, aztán az italokkal, majd az ajándéktárgyakkal, végül pedig megnézzük, hogy egy minimálbért kereső ember számára mennyire számít drágának a vásár az egyes országokban.
Először is utazzunk el Németországba! Kollégánk így érzékeltette a berlini hangulatot:
„A Charlottenburg-palota karácsonyi vásárának látogatóit édes és sós illatok, apró faházikók csillogó fényei és a palota ünnepi kivilágítással díszített homlokzata fogadja. Jobbra és balra kis csoportokban állnak az emberek, kezükben egy pohár forralt borral. Míg az ital ára, amelyhez extra snapsz is rendelhető, meglehetősen kedvező, átlagosan 5 euró, az ételekért már kicsit mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk.
A bratwurstos szendvics természetesen alapvetés, de ha valami eredetibbet szeretnénk kipróbálni, akkor érdemes rendelni egy Handbrotot: a kenyérre gombakrémet és sajtot tesznek, majd ezt egy másik réteg kenyérrel fedik be, és megsütik a kemencében. Kézben fogva is meg lehet enni – innen a neve is – és 8 euróba kerül. Egyébként minden klasszikus étel kapható: lángos, churros, sült krumpli, és még sokféle snack a világ számos országából."
Németországban óriási hagyománya van a karácsonyi vásároknak, ugyanúgy, ahogy Franciaország északkeleti és északi régióiban is. A strasbourgi például Európa egyik legrégebbi és leghíresebb karácsonyi vására, de mostanra a szokás már az egész országban elterjedt, még délen is. Kollégánk szerint a vásárokról él egy olyan sztereotípia Franciaországban, hogy csak túlárazott ételeket és tömeggyártott kacatokat lehet kapni bennük.
A francia konyha a karácsonyi vásárokon is bizonyít
Ami az ételeket illeti, perecet szinte biztosan lehet kapni az összes francia vásáron, nagyjából 5 euróért, és sokféle édességet is kínálnak (például crêpe-eket szintén 5 euró körüli áron). Az egyik legnépszerűbb főétel a raclette. A híres sajtot a hagyományos módon olvasztják, elsősorban a látvány kedvéért: egy óriási sajtdarab egyik oldalát folyamatosan sütik, az elolvadó felső réteget pedig rákaparják egy bagettre.
Egy ilyen szendvics nagyjából 10 euróba kerül, ahogy egy másik népszerű étel, a godiveu kolbász is – ezt rengeteg hagymával és időnként vörösborral ízesítik. Szintén híres fogás a tartiflette, ami kinézetre talán a rakott krumplihoz hasonlít a legjobban, de a tojás helyett a sajt a kulcseleme, elsősorban reblochon, a francia Alpokban található Savoya régióból. Egy ilyen fogásért már 15 eurót is elkérhetnek. Érdemes még megemlíteni az elzászi eredetű choucrute-ot: a savanyú káposztát fehér borban megfőzik és füstölt húsokkal kínálják, 10-15 euróért.
Spanyolországban szintén rengeteg karácsonyi vásár van, mind közül a leghíresebb pedig a madridi Plaza Mayoron található. A helyi hagyomány nyomán az emberek itt a leggyakrabban churrost esznek forró csokoládéval, hogy felmelegedjenek. Az árak az elmúlt években sokat emelkedtek, manapság egy forró csokiért és hozzá hat darab churrosért alsó hangon 6 eurót kérnek el.
Görögországban a leghíresebb karácsonyi vásárt egyenesen karácsonyi falunak hívják. Itt a szokásos vásári hangulaton túl mindenféle interaktív játékokat is találnak a gyerekek, és rendszeresek a különböző művészi programok is. Ami az evést illeti, kollégánk szerint a standokat a gyorsételek dominálják: lehet kapni pizzaszeletet, hot dogot, szuvlakit (azaz nyársra húzott sült húst), és egy csomó desszertet a lukumádesznek nevezett görög fánkgolyótól a churrosig és a gofriig. Az ételekből a kisadagok ára rendszerint 5 euró körül indul, a kisebb karácsonyi vásárokban akár 3 euróért is lehet harapni valamit.
Nutellás lángos és pénztárcabarát főételek Budapesten
A budapesti karácsonyi vásárok az elmúlt években több nemzetközi díjat is bezsebeltek, főleg a Bazilikánál és a Vörösmarty téren lévő vásár tudott szert tenni némi nemzetközi hírnévre. Így ezek a vásárok azok is, amelyek a legnépszerűbbek az ide érkező külföldiek körében, sok magyar pedig úgy érzi, hogy az áraik is a nyugati turisták pénztárcájához van szabva. A helyzet az, hogy valóban könnyen lehet 10-15 eurós árakkal találkozni ezeken a vásárokon, ha az ember valamilyen főételt szeretne enni, sőt, a barbecue oldalas 8300 forintba, majdnem 22 euróba kerül a Vörösmarty téren.
A tipikus karácsonyi ételnek számító töltött káposzta több standon is megtalálható, ahogy a leghíresebb magyar fast-food, a lángos is. Amíg azonban a magyarok hagyományosan legfeljebb csak fokhagymát, sajtot és tejfölt tesznek a bő olajban kisütött tésztára, a karácsonyi vásárokon mindenféle verzió kapható, amitől a helyiek csak a fejüket fogják. A négysajtos, pörköltes vagy nutellás lángosokért pedig el is kérnek 4-5 ezer forintot, azaz 10-13 eurót (összehasonlításként egyébként érdemes megemlíteni, hogy a nagyváradi karácsonyi vásáron egy sajtos-tejfölös lángos 20 lejbe, nagyjából 1500 forintba kerül). Egy másik híres magyar ételért, a gulyáslevesért 4850 forintot, majdnem 13 eurót kell fizetni Budapesten.
A központi karácsonyi vásárokban fontos szabály, hogy minden ételt árusító üzletnek tartania kell egy olcsó főételt is, amit 1600 forintért, nagyjából 4 euróért kínálhatnak. Ottjártunkkor a Vörösmarty téren három ilyen „napi menüt" láttunk: zöldséges-húsos ragut, lecsókolbászt hagymás burgonyával, valamint rántott hortobágyi húsos palacsintát sült krumplival.
Már Görögországba is betette a lábát a forralt bor
A közép-európai karácsonyi vásárok elmaradhatatlan kelléke a forralt bor, a hagyomány pedig mostanra a kontinens más térségeire is átterjedt. Annyira, hogy a németül glühweinnak nevezett ital már Görögországban is megjelent, Athénban 3-5 eurót kérnek el egy bögréért. A legtöbb görög azonban egyelőre nem kapott rá a forralt borra, inkább kávét vagy forró csokit iszik a vásárokon, szintén 3-5 eurós áron.
Ahogy már említettük, Spanyolországban is inkább a forró csoki megy, Németországban viszont nincs versenytársa a forralt bornak, legfeljebb a puncs. A berlini Charlottenburgnál lévő vásáron 5 eurót kérnek egy bögre forralt borért, de vannak olyan vásárok is a német fővárosban, ahol ennél olcsóbban, akár 3,5 euróért is hozzá lehet jutni az italhoz. Aki pálinkát is kér, annak rendszerint 2 eurót csapnak még hozzá a számlához.
A francia vásárokon szintén népszerű a forralt bor: itt vin chaudnak hívják, és rendszerint 4-5 eurót kérnek el egy bögréért. Magyarországon ennél csak egy nagyon kicsit olcsóbb a forralt bor: a budapesti vásárokon rendszerint 1500 forintot kérnek el érte, azaz egy kicsivel kevesebb, mint 4 eurót (Nagyváradon pedig 15 lej, azaz nagyjából 1100 forint, 3 euró az ára).
A kézműves termékek mindenhol sokba kerülnek
Ha már egyszer vásárnak hívják a karácsonyi vásárokat, nézzük meg azt is, hogy mit lehet vásárolni a különböző országokban! Ezügyben először Spanyolországban érdemes körülnézni, itt ugyanis egészen erős hagyomány kapcsolódik a vásárokhoz, mindenekelőtt a Plaza Mayoron lévőhöz.
A spanyolok ugyanis már évtizedek óta a vásárokba járnak beszerezni azokat a betlehemes figurákat, amelyeket az otthonaikban kiállítanak karácsony környékén. Például azokat a katalán eredetű caganereket, amelyek enyhén guggoló pozícióban ábrázolnak híres embereket, miközben ők visszaadják a megevett churrosokat a természetnek, egy kicsit sötétebb színben, de hasonló formában.
Az ilyen figurák árában óriási a változatosság, nem ritkák a 20-25 eurós caganerek sem. A többi vizsgált országban szintén igaz, hogy óriásiak az árkülönbségek: kis kacatokat néhány euróért lehet már kapni, de a kézműves díszekért 10, 20, 30 eurókat is ki kell fizetni, adott esetben pedig még ennél is többet.
Franciaországban a legtöbben karácsonyfadíszeket, dekortermékeket és meleg ruhákat, például sapkát és sálat vesznek a vásárokban. Természetesen kínálnak jó minőségű ételeket is ajándékba, egy különleges doboz csokoládé pedig akár 25 euróba is kerülhet. Görögországban ennél azért jobbak az árak, már 1-2 euró környékén is árulnak kisebb karácsonyi díszeket, 30 euróért pedig egy teljes mozgó betlehemet vagy világító karácsonyi falvacskát lehet kapni.
Sok magyar karácsonyi vásáron szintén kaphatók olcsóbb díszek, de a Vörösmarty téren és a Bazilikánál a kézműveseké a terep. Vannak köztük olyanok, akik egész évben a budapesti (és a bécsi) vásárokra készülnek, mások a jövedelmüknek csak egy részét szerzik meg az ünnepi időszakban. Az viszont a legtöbb pultnál közös, hogy a kézművességet meg kell fizetni. Jellemző, hogy az árakat nemcsak forintban, hanem euróban is kiírják, és és azok 5, de inkább 10-15 euró környékén indulnak még kisebb díszek esetében is.
A minimálbérhez képest drága Magyarországon a karácsonyi vásár
A karácsonyi időszak komoly anyagi terhet jelent számos európai számára. Sokan vannak olyanok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy karácsonyi vásárokba járjanak, pláne nem rendszeresen. A kollégáink által összegyűjtött adatokból eközben az látszik, hogy az árak egyre kevésbé különböznek az EU különböző országaiban. Magyarországról nézve az lehet az ember érzése, hogy az elmúlt évek intenzív inflációjával egyre jobban sikerül utolérni Nyugat-Európát – legalábbis árszínvonalban.
Ahhoz, hogy tudjunk tenni némi összehasonlítást, megnéztük, hogy egy minimálbérből élő embernek mekkora terhet jelent a különböző országokban az, ha szeretne egyet enni és inni egy karácsonyi vásáron. Az ételekből az olcsóbb verziókat választottuk, ahogyan valószínűleg egy minimálbérből élő ember is tenné, italnak pedig a forralt borral számoltunk, ahol lehet. A minimálbérre vonatkozó adatokat az Eurostattól vettük, méghozzá 2025-ből, de érdemes megjegyezni, hogy jövőre több országban, így Magyarországon is emelkedni fog a legkevesebbet keresők fizetése.
Kezdjük Franciaországgal, ahol úgy ítéltük meg, hogy egy perectől nem lehet jóllakni, ezért inkább a 10 eurós raclette-es szendvicset választottuk, na meg egy forralt bort, átlagosan 4,5 euróért. A 14,5 eurós számla a 0,8 százaléka az 1802 eurós minimálbérnek.
Németországban talán már egy bratwurst is elég lehet egy vacsorára, ez az 5 eurós forralt borral együtt 10 eurót ad ki, ami a 2161 eurós minimálbérnek kicsit kevesebb, mint fél százaléka.
Spanyolország kakukktojás, itt klasszikus főételekkel és az errefelé nem annyira népszerű forralt borral sem foglalkoztunk. De aki evett már churrost forró csokival, az tudja, hogy eléggé eltelíti az embert, így egy időre legalábbis 6 euróért is jól lehet lakni vele. Ilyen pénztárcabarát módon számolva az 1381 eurós minimálbérnek csupán a 0,4 százalékát költjük el – ez arányosan nagyjából a francia költés vele, de az is igaz, hogy azért kisebb adag ételt is kapunk érte.
Görögországban 1027 euró a minimálbér, miközben a forralt bor ára átlagosan 4 euró, egy kis adag étel pedig 5 euró körül van. Így itt egy lájtosabb vacsora a minimálbér 0,8 százalékára rúg.
Magyarországon a napi menü nagyon sokat javít a helyzeten: így egy adag főételért csak 4 eurót kell fizetni, és hasonló árban van a forralt bor is. A 8 eurós végösszeg messze alacsonyabb, mint az eddig látottak, de ezt bőven ellensúlyozza, hogy a minimálbér csupán 727 euró. Így a vizsgált országok közül Magyarországon kerül a legtöbbe a vacsora a karácsonyi vásáron a minimálbérhez viszonyítva: az 1,1 százalékát teszi ki. Az eredmények értelmezését azonban nehezíti az, hogy az adótörvények országról országra változnak, így az is erősen eltér, hogy a minimálbér hány százaléka marad az emberek zsebében az adózás után.