A Donald Trump vámjai által okozott káosz felerősítette az Európai Unió és Kína közeli közeledéséről szóló spekulációkat. A rideg, kemény tények azonban ennek útjában állhatnak.
HIRDETÉS
Kína "nélkülözhetetlen partner" korunk legnagyobb kihívásainak kezelésében, vagy "kulcsfontosságú segítője" az 1945 óta Európa területén zajló legnagyobb fegyveres konfliktusnak? Ebben a szakaszban ez attól függ, hogy kit kérdezünk.
Donald Trump visszatérése a Fehér Házba szeizmikus változásokat indított el világszerte, arra kényszerítve a nemzeteket, hogy átértékeljék szövetségeiket és rivalizálásaikat, kétségbeesetten keresve menedéket az elnök mindent elsöprő politikájával szemben.
Különösen az általa bevezetett átfogó vámok nyugtalanították el a kormányokat, amelyek most komolyan elgondolkodnak azon, hogy a kereskedelmi forgalom és az ellátási láncok, amelyekre az elmúlt évtizedekben támaszkodtak, egyik napról a másikra összeomlanak-e, mérhetetlen pusztítást végezve.
Az Európai Uniót, ezt az exportorientált nagyhatalmat és a szabad piacok elkötelezett híveinek egyikét a Trump-féle vámok pofonként érték. A Fehér Ház meglepő visszavonulása ellenére az unióra továbbra is a 10%-os alapvám vonatkozik majd. Emellett az acélra, az alumíniumra és az autókra 25%-os büntetővámot vetnek ki. Trump további vámokkal akarja sújtani a külföldön gyártott gyógyszereket, az európaiak számára értékes ágazatot.
Mivel a transzatlanti kapcsolatok szédületes ütemben zuhannak, és az amerikai piac egyre inkább tiltottá válik, Brüsszel olyan gazdasági lehetőségek után kutat, amelyek - ha csak részben is - ellensúlyozhatják a Trump által kiváltott sokkhatásokat. Kína ezért gyorsan felbukkant, mint leendő lehetőség.
A hatalmas középosztálynak köszönhetően, amely egyre tehetősebb, és ezért egyre inkább képes megfizetni a külföldön gyártott termékeket, Kína jövedelmező üzleti partnert jelent, amely új ügyfeleket és friss befektetéseket biztosíthat az európai vállalatoknak - pontosan arra, amire szükségük van a hazai stagnáló növekedés és a külföldi politikai zavarok idején.
Az Eurostat adatai szerint 2023-ban az EU-ban gyártott áruk első számú célországa az Egyesült Államok (501,9 milliárd euró), majd Kína (223,5 milliárd euró) következik. Az USA (346,7 milliárd euró) után pedig Kína hozta a legtöbb árut az EU-ba (516,2 milliárd euró).
Beszédes volt, hogy néhány nappal azután, hogy Trump bemutatta a saját maga által "kölcsönösnek" nevezett vámokat, Ursula von der Leyen telefonbeszélgetést folytatott Li Csiang kínai miniszterelnökkel, hogy megvitassák a kétoldalú kérdéseket és a világgazdaság helyzetét.
"Az amerikai vámok által okozott széles körű zavarokra reagálva von der Leyen elnök asszony hangsúlyozta, hogy Európa és Kína, mint a világ két legnagyobb piaca, felelősséggel tartozik egy erős, megreformált, szabad, tisztességes és egyenlő versenyfeltételeken alapuló kereskedelmi rendszer támogatásáért" - olvasható az Európai Bizottság hivatalos közleményében.
A Peking által kiadott változat lényegesen optimistább volt, és kiemelte a kapcsolatok "folyamatos növekedésének lendületét". "Kína kész együttműködni az európai féllel a Kína-EU kapcsolatok szilárd és folyamatos fejlődésének előmozdítása érdekében" - mondta Li von der Leyennek.
A Trump politikájának kifejezett kritikájával fűszerezett eszmecsere (Li "gazdasági megfélemlítésról" beszélt) azonnal felerősítette azokat a találgatásokat, hogy a vezetők elültették a közeledés magvait.
Von der Leyen, aki első mandátuma idején a Kínától való kockázatmentesítés új politikájának élére állt, az elmúlt hónapokban enyhített a hangnemén. A Bizottság vezetője most inkább "tranzakciós" külpolitikáról beszél, amelynek célja a Pekinggel való "konstruktív együttműködés".
Pénteken a Bizottság újabb hírekkel szolgált: Brüsszel és Peking megállapodott abban, hogy a Kínában gyártott elektromos járművekkel kapcsolatos, régóta húzódó vita megoldása érdekében újra megvizsgálják az "árvállalások" (minimumárak) lehetőségét. A lehetőség tavaly többször is felmerült, de az előrelépés hiánya miatt csendben elvetették.
A tagállamok diplomatái, akik hagyományosan megosztottak a Kínával való bánásmódot illetően, tudomásul vették a fejleményeket, anélkül, hogy elsiették volna az ítélethozatalt.
"Az EU azt akarja, és szüksége van arra, hogy megbízható partnerként tekintsenek rá a világban" - mondta egy névtelenséget kérő diplomata. "Ebben az értelemben a Kínával folytatott vita fejlődik, mert Kína másképp tekint ránk. Nem hiszem, hogy a Kínával szembeni európai megközelítés teljesen megváltozott volna, de a szelek mozognak".
Valóságellenőrzés
A hét elején Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy hadserege elfogott két kínai állampolgárt, akik Oroszország oldalán harcoltak ukrán területen belül. Később azt mondta, hogy kormánya "pontos adatokat" gyűjtött, amelyek szerint több mint 150 kínai állampolgár csatlakozott a háborúhoz Moszkva oldalán.
Az ukrán biztonsági szolgálatok szerint a kínai állampolgárokat Oroszország hirdetéseken keresztül toborozta, többek között a közösségi médiában, de nem tudták ellenőrizni, hogy a pekingi központi kormány tudott-e a műveletről vagy részt vett-e benne.
A kínai külügyminisztérium visszavágott, mondván, az állításoknak "semmi alapja nincs".
Brüsszelben a hír alig néhány órával azután érkezett, hogy von der Leyen beszélt Li miniszterelnökkel, szinte valóságellenőrzésként, tompítva a lehetséges közeledés lelkesedését. Kaja Kallas főképviselő nem hagyott kétséget csalódottsága felől.
Azt látjuk, hogy a kettős felhasználású áruk 80%-a valójában Kínán keresztül érkezik Oroszországba" - mondta Kallas, utalva a nyugati szankciók kijátszására. "Ha Kína valóban le akarná állítani a támogatást, akkor annak lenne hatása".
Peking és Moszkva szoros barátsága hozzáadódott a sérelmek és feszültségek sorához, amelyek az EU és Kína közötti kapcsolatokat történelmi mélypontra süllyesztették.
A további feszültségek közé tartozik az olcsó, Kínában gyártott termékek tömeges exportja, az állami támogatások erőteljes alkalmazása a külföldi versenytársak kárára, a kínai piacra való európai bejutást akadályozó protekcionista szabályozás, a magánszemélyek és vállalatok megfigyelése, a Covid-19 járvány kezelése, a Tajvani-szorosban tanúsított agresszív magatartás, a Hszincsiang térségében élő ujgur kisebbség elnyomása, az emberi jogok megsértése, a kibertámadások és a dezinformációs kampányok.
Egy Brüsszel és Peking közötti bármilyen koordináció a Trump-vámok ügyében nagy valószínűséggel nem fog megoldást hozni a nyitott frontok e hosszú - és egymástól független - sorában, amelyek mindegyike összetett és olyan tényezőktől függ, amelyek jóval túlmutatnak az EU ellenőrzési körén.
A Kínáról szóló ellentmondásos közbeszéd - szorosabb együttműködésre való felhívások és kemény bírálatok - jól érzékeltetik, hogy a 27 tagállam között továbbra is nehéz közös, egységes irányvonalat találni Kínával kapcsolatban.
"A Kínával folytatott jelenlegi kereskedelmi tárgyalások nem feltétlenül a Pekinggel való szorosabb együttműködésről szólnak: sokkal inkább arról, hogy a bizonytalanság e stratégiai pillanatát arra használják fel, hogy új feltételekről és a Kínával való elköteleződés új keretéről tárgyaljanak" - mondta Alicja Bachulska, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) politikai munkatársa.
"Ez nem visszatérés a 'szokásos üzletmenethez'. Az EU szeretne bizonyos engedményeket kapni Pekingtől, például a Kínából származó technológiaátadásra vonatkozó végrehajtható szabályokat vagy helyi tartalmi követelményeket, és megpróbálna több hozzáadott értéket biztosítani az európai gazdaság számára. Továbbra sem világos, hogy Peking hajlandó lenne-e erre."