„Óriási veszteség”: grönlandi szánhúzókutya-bajnok kultúrája eltűnésétől fél az olvadó jég miatt

Észak-Grönland egy falujában nőtt fel, Jørgen Kristensen legközelebbi barátai pedig mostohaapja szánhúzó kutyái voltak. Osztálytársainak többsége sötét hajú inuit gyerek volt, ő azonban más volt. Amikor az iskolában csúfolták világos haja miatt – ezt a szárazföldi dán apjától örökölte, akit soha nem ismert –, a kutyák jelentettek számára menedéket.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Kilencévesen ment ki először egyedül velük a jégre halászni. Ekkor kezdődött az élethosszig tartó szerelem, és ekkor indult el Kristensen pályafutása is, aki később ötszörös grönlandi kutyaszánbajnok lett.

„Csak egy kisgyerek voltam. Sok évvel később kezdtem el azon gondolkodni, miért szeretem ennyire a kutyákat” – meséli a 62 éves Kristensen.

„A kutyák hatalmas támaszt jelentettek” – mondja. „Felemeltek, amikor szomorú voltam.”

Ezernél is több éve húznak kutyák szánokat az Északi-sarkvidéken az inuit fókavadászok és halászok számára. Az idei tél azonban Ilulissatban, a sarkkörtől mintegy 300 kilométerrel északra fekvő városban, ezt már nem teszi lehetővé.

Hó és jég helyett Kristensen szánja most földön és sziklán zötykölődik. A dombok felé mutatva azt mondja, amióta az eszét tudja, most fordul elő először, hogy januárban sehol sincs hó – és az öbölben sincs jég.

Grönland emelkedő hőmérsékletei hozzájárulnak a globális tengerszint-emelkedéshez

Ilulissatban az emelkedő hőmérséklet olvadásra készteti az örökfagyot, épületek süllyednek meg, csövek repednek szét, és mindezeknek a világszerte érezhető következményei vannak.

A közeli Sermeq Kujalleq gleccser a Föld egyik leggyorsabban mozgó, legaktívabb jégárja: az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO szerint több jéghegyet juttat a tengerbe, mint bármely más gleccser az Antarktiszon kívül.

Ahogy a klíma melegszik, a gleccser egyre gyorsabban húzódik vissza, és minden korábbinál gyorsabban szakadnak le róla hatalmas jégtáblák – ezzel jelentősen hozzájárul a emelkedő tengerszinthez, amely Európától a csendes-óceáni szigetállamokig mindenütt érezteti hatását – figyelmeztet a NASA.

A visszahúzódó jég ráadásul eddig érintetlen, stratégiai fontosságú nyersanyagkészleteket tárhat fel. Sokan Grönlandon úgy vélik, éppen ezért tette Donald Trump amerikai elnök geopolitikai forróponttá a szigetet, amikor megvételét követelte, sőt korábban még azt is pedzegette, hogy az Egyesült Államok akár erővel is megszerezhetné.

„Kultúránk nagy részét veszítjük el”

Kristensen szerint az 1980-as években Ilulissatban télen rendszerint mínusz 25 Celsius-fok körül alakult a hőmérséklet.

Ma viszont gyakran fagypont fölé kúszik – időnként akár plusz 10 Celsius-fokig is felmelegszik az idő.

Kristensen ma már kénytelen előre összegyűjteni a havat, hogy az út során legyen miből inniuk a kutyáknak, mert az útvonal mentén egyszerűen nincs hó.

Grönland lakói mindig is alkalmazkodtak – a jövőben akár kerekes szánokat is készíthetnének –, de a jég eltűnése így is mélyen érinti őket – mondja Kristensen, aki ma már saját vállalkozást vezet, és turistáknak mutatja be sarkvidéki szülőföldjét.

„Ha elveszítjük a kutyaszánozást, kultúránk nagy részét is elveszítjük. Ez nagyon ijesztő számomra” – mondja, ajkát összeszorítva, könnyekkel küszködve.

A tengeri jég eltűnik

Télen a vadászoknak a tengerjegén messzire kellene tudniuk kihajtani a kutyákat – magyarázza Kristensen. A jégtáblák afféle „óriási hidakként” működnek: összekötik a grönlandiakat a vadászterületekkel, de más inuit közösségekkel is az Északi-sarkkör túloldalán, Kanadában, az Egyesült Államokban és Oroszországban.

„Amikor befagyott a tenger, úgy éreztük, hogy az egész partvonal szabaddá vált előttünk, és mi dönthettük el, merre indulunk” – mondja Kristensen.

Idén januárban viszont egyáltalán nem volt jég.

Szerinte jégen kutyaszánnal utazni olyan, mintha „teljesen határok nélkül lennénk – mintha a világ leghosszabb és legszélesebb autópályáján járnánk”. Ennek elvesztése „óriási veszteség”.

Néhány évvel ezelőtt a grönlandi kormánynak anyagi támogatást kellett nyújtania az északi falvak számos családjának, mert a tengeri jég nem fagyott meg eléggé ahhoz, hogy vadászni lehessen rajta – mondja Sara Olsvig, az Inuit Circumpolar Council elnöke, amely a sarkvidéki országok inuit népeit képviseli.

A felmelegedő időjárás a halászok életét is veszélyesebbé teszi, akik a kutyaszánokat csónakokra cserélték, mivel a havat egyre gyakrabban váltja fel az eső – mondja Morgan Angaju Josefsen Røjkjær, Kristensen üzlettársa.

Amikor hó esik és összetömörödik, a pelyhek között levegő reked meg, ettől lesz a jég ragyogóan fehér. Ha viszont az eső fagy rá, az így képződő jég alig tartalmaz levegőt, sokkal inkább üvegszerű.

A fehér jeget a halász könnyen észreveszi, és megpróbálhatja kikerülni, az esőből képződött jég viszont átveszi a tenger színét – ez pedig azért veszélyes, mert „elsüllyeszthet, vagy kitaszíthat a csónakodból” – mondja Røjkjær.

Olsvig szerint az éghajlatváltozás „mélyen érint bennünket”, és hatása a sarkvidéken felerősödik, ahol a hőmérséklet „három-négyszer gyorsabban emelkedik az átlagos globális ütemnél”.

Olvadnak a gleccserek

Élete során a Sermeq Kujalleq gleccser mintegy 40 kilométerrel húzódott vissza – mondja a 46 éves Karl Sandgreen, az ilulissati Jégfjord Központ vezetője, amely a gleccsert és jéghegyeit dokumentálja.

Az ablakon kinézve olyan dombokra mutat, amelyeknek ilyenkor vastag hótakaró alatt kellene lenniük: az olvadó jég hegyoldalakat csupaszít le, és a fjord belsejében egy korábban jéggel borított völgyben ma már „nincs semmi” – meséli Sandgreen.

A szennyezés is gyorsítja az olvadást – teszi hozzá Sandgreen. A Sermeq Kujalleq felülről lefelé olvad, ellentétben az antarktiszi gleccserekkel, amelyek elsősorban alulról, a melegebb tengervíz felől kezdenek visszahúzódni.

Ezt két tényező is súlyosbítja: a hajómotorokból kiáramló fekete szén, vagyis korom, valamint a vulkánkitörésekből származó hamu és törmelék. Ezek sötét réteggel vonják be a havat és a jeget, csökkentik a napfény visszaverődését, több hőt nyelnek el, és felgyorsítják az olvadást. A fekete szén mennyisége az utóbbi évtizedekben nőtt a sarkvidéki hajóforgalom élénkülésével, a közeli Izlandon pedig időről időre kitörnek a vulkánok.

Grönlandiak sokasága mondta el az AP hírügynökségnek, hogy szerintük az olvadó jég az oka annak, amiért Trump – az a vezető, aki az éghajlatváltozást korábban „minden idők legnagyobb szélhámosságának” nevezte – birtokolni akarja a szigetet.

„A célja az, hogy megszerezze az ásványkincseket” – fogalmaz Sandgreen.

Sandgreen szerint amióta Trump visszatért a hatalomba, kevesebb amerikai klímakutató érkezik Ilulissatba. Úgy véli, az amerikai elnöknek „meg kellene hallgatnia a tudósokat”, akik a globális felmelegedés hatásait dokumentálják.

Gyerekeket tanítani az éghajlatváltozásról

Kristensen azt mondja, igyekszik elmagyarázni a globális felmelegedés következményeit azoknak a turistáknak, akiket kutyaszán-túrákra vagy jéghegy-látogatásokra visz. Azt szokta mesélni nekik, hogy Grönland gleccserei éppolyan fontosak, mint Brazília amazóniai esőerdeje.

A nemzetközi csúcstalálkozóknak – például a brazíliai Belémben novemberben esedékes ENSZ-klímatárgyalásoknak – is megvan a maguk szerepe, de Kristensen szerint legalább ennyire fontos, hogy „az egész világon tanítsuk a gyerekeket” a jég és az óceánok jelentőségéről, a matematika és más tantárgyak mellett.

„Ha nem a gyerekekkel kezdjük, valójában semmit sem tudunk tenni a természetért. Csak pusztítani tudjuk” – mondja Kristensen.