„Visszafordíthatatlan károkat” hagyott hátra az emberi tevékenység a bolygó vízkészletében.
Az emberi tevékenység a világot a „globális vízcsőd” korszakába sodorta, a szakértők sürgős, tudományosan megalapozott átalakítást sürgetnek. Új jelentésében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Egyeteme (UNU) figyelmeztet, hogy az erdőirtás, a szennyezés, a talajromlás és a krónikus talajvíz-kimerülés évtizedeinek hatásait tovább súlyosbítja a globális felmelegedés, melyek így együtt „visszafordíthatatlan károkat” okoztak a bolygó vízellátásában és regenerálódó képességében.
Mit jelent a „vízcsőd”?
Az UNU-jelentés a vízcsődöt úgy határozza meg, mint a felszíni és felszín alatti vizek tartós és túlzott kivonását a megújuló beáramlásokhoz és a biztonságos kimerülési szintekhez képest. A fogalom továbbá „a vízhez kapcsolódó természeti tőke visszafordíthatatlan vagy vaskosan költséges elvesztését” is feltételezi. Ez különbözik a vízstressztől (amely súlyos, de még visszafordítható helyzetet mutat), illetve a vízválságtól (mely leküzdhető állapot).
A jelentés szerint a vízcsődöt globális szemüvegen át kell szemlélni, mert következményei továbbgyűrűznek egy-egy regionális problémán. „Az édesvíz-felhasználás döntő többségét a mezőgazdaság adja, az élelmiszerrendszerek pedig a kereskedelem révén szorosan összekapcsolódik vele”, írja a jelentés.
A világ nagy tavai 2025-re a víztartalmuk közül 50 százalékát vesztették el az 1990-es évek eleje óta, miközben az emberiség 25 százaléka közvetlenül ezekre támaszkodik vízforrásként. Az elmúlt öt évtizedben 410 millió hektárnyi természetes vizes élőhely is eltűnt, ami csaknem az EU méretének felel meg. Az 1970-es évek óta a globális gleccserveszteség 30 százalékkal nőtt. A sófelhalmozódás mintegy 100 millió hektárnyi szántót károsított, a legnagyobb vízadó rétegek 70 százaléka (amelyek a felszín alatti vizet tárolják és vezetik) tartós hanyatlást mutat.
A jelentés olyan politikát sürget, mely hivatalosan elismeri a vízcsőd állapotát, a vizet pedig a klímavállalások teljesítése szempontjából „egyszerre korlátnak és lehetőségnek” tekinti, sőt a vízcsőd nyomon követését globális keretrendszerbe ágyazza. A kormányokat arra ösztönzik, hogy keményebben lépjenek fel a szennyezéssel és a vizes élőhelyek károsításával szemben.
„A vízcsőd a törékenység, az elvándorlás és a konfliktusok mozgatórugójává válik”, mondja Tshilidzi Marwala, az ENSZ főtitkár-helyettese, és hozzáteszi, hogy "a sebezhető közösségek védelme és az elkerülhetetlen veszteségek igazságos megosztása központi eleme a béke, a stabilitás és a társadalmi kohézió fenntartásának.”