Szenzációs időkapszula a dunai Wehrmacht-motor, amely testközelbe hozza Budapest ostromát
Milyen alakulathoz tartozott és hogyan került a Dunába a Budapestnél megtalált Wehrmacht-motorkerékpár? Számvéber Norbert alezredest, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténészét faggatta az Euronews a ritkaságszámba menő leletről.
Augusztus elején találták meg azt a második világháborús, német DKW NZ-350-1 típusú motorkerékpárt a Dunában, a főváros kellős közepén, a Batthyány térnél, amely azóta is izgalomban tartja a régészeket, a történészeket és a hadtörténelem rajongóit. Az egész világon is ritka, hogy ilyen állapotban kerüljön elő egy lelet a múltból. A német motorkerékpár arra az időszakra irányítja a figyelmet, amelyben majdnem 100 ezer német és magyar katona került a veszteséglistára Budapesten, hogy a náci Harmadik Birodalom időt nyerhessen a szovjetek ellen.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Magyarország egészen 1944 tavaszáig nem számított hadműveleti területnek, részben, mert a háború még nem érte el a határait, részben pedig azért, mert a szövetségesek nem kezdték meg a szisztematikus bombázását. Mindez megváltozott azonban 1944. március 19-én, amikor a Harmadik Birodalom hadereje megszállta Magyarországot. Ez nem csak a magyar zsidóság és általában a civil lakosság számára jelentett tragédiát, hanem mindazoknak a katonáknak is, akiket Magyarországon vetettek be a hitleri álmok szolgálatában.
SS-katonák a Dunában: nem biztos, hogy volt közük a motorhoz
Számvéber Norbert alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) Hadtörténelmi Levéltárának igazgatója szerint a motorkerékpár a Budapesten bekerített német csapatok egyik legfontosabb alakulatához tartozott
– Ez volt a Feldherrnhalle (elterjedt rövidítéssel: FHH) páncélos hadosztály, és ennek volt egy ugyanilyen nevű páncélos utászzászlóalja - magyarázta az alezredes az Euronewsnak. - A motorkerékpár 1944 szeptemberében kerülhetett az újjászervezés alatt álló alakulat állományába, amikor azt még csak Pionier-Bataillon (mot.) Feldherrnhalle-nak nevezték, de a hónap végén, illetve legkésőbb 1944. október elején átnevezték Panzer-Pionier-Bataillon Feldherrnhalle névre. A motorkerékpárt és az addig már alakulatjelzéssel ellátott gépjárműveket egyenként, talán időhiány miatt, nem festették át.
A motor közelében harckocsi elleni aknákat, lőszereket és két német katona maradványait is megtalálták. A hadtörténész emlékeztet rá, hogy Budapest ostroma idején, a pesti hídfő 1945. január 18-i feladása után a Duna budai rakpartját a német 22. SS-önkéntes lovashadosztály leharcolt részei védték. A motor mellett talált két katona az azonosítójegyei (köznapi megfogalmazással: dögcédula) alapján ehhez az SS-alakulathoz tartozott, így közvetlen közük valószínűleg nem volt a motorkerékpárhoz.
– Itt eshettek el, harc közben, vagy itt végezhették ki őket a szovjetek. Ez utóbbi egyáltalán nem volt ritka az SS tagjaival szemben, de mivel a szovjetek a kivégzések előtt jellemzően levették az azonosítójegyeket, az előbbi változat valószínűbb – magyarázza Számvéber Norbert.
Romeltakarításkor kerülhetett a Dunába
A jármű vizsgálatakor kiderült, hogy a sebességváltója a második fokozatban áll, vagy ott beragadt. A HM HIM muzeológusai azt is megállapították, hogy a motorkerékpárral egészen biztosan elestek 81 évvel ezelőtt, de hogy ez akkor történt-e, amikor a Dunába került, nem lehet kideríteni.
– Egyelőre nem lehet hitelt érdemlően rekonstruálni azt, hogy a jármű és a mellette megtalált két SS-katona holtteste hogyan került oda. Azt kizárom, hogy esetleg egy komp kelt volna át a Dunán, amelyet elsüllyesztettek a szovjetek, mivel ezt sem a harchelyzet, sem pedig az erősen jeges folyó nem tette volna lehetővé Budapest ostroma idején. Ezt a motorkerékpár-típust leginkább összekötő feladatokra, például jelentések és parancsok továbbítására alkalmazták. Azt feltételezem, hogy egy ilyen feladat végrehajtása közben került a motorkerékpár veszteséglistára a folyópart közelében, de a Dunába talán már csak az ostrom vége után, a romeltakarítási munkálatok során kerülhetett – mondta a hadtörténész.
A tizedes meg a többiek
Az viszont egészen biztos, hogy A tizedes meg a többiek c. filmben (a magyar filmművészet legendás vígjátéka, amely a német és az orosz hadsereg közé szorult, hol ide, hol oda átálló magyar közkatonákról szól) nem ilyen motoron ült Sinkovits Imre, az szovjet BMW-másolat volt. Ebből a DKW-típusból, amelyet a Dunából emeltek ki, 1944-1945-ben körülbelül 12 ezret gyártottak, az alumíniumhiány miatt már szürkeöntvény motorblokkal. A második világháború után a szovjetek leszerelték a teljes gyártósorát, és jóvátételként Izsevszkbe szállították. Ott 1951-ig további 127 ezret készítettek belőle Izs-350 néven.
A német példányokból mindössze pár tucat, becslések szerint 30-50 darab maradhatott meg, részben eredeti állapotban.
A német gépkocsizó utászszázadok nem csak műszaki támogató alegységek voltak, hanem komoly harcértéket képviseltek. Mindegyik ilyen század két nehéz géppuskával, 18 könnyű géppuskával, két 8 cm-es aknavetővel és hat háti lángszóróval rendelkezett. A páncélozott századok lángszóróit főleg a lövészpáncélosaikra szerelték fel. – Ezek kiválóan felszerelt rohamzászlóaljak voltak erődelemek elleni és beépített területen vívott harcok megvívására. Egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, felértékelődtek az ilyen alakulatok.
Elitalakulat – de mi köze volt a hírhedt SA-hoz?
A Feldherrnhalle páncélos hadosztály története egészen 1935-ig nyúlik vissza, amikor Viktor Lutze, a náci párt félkatonai szervezete, a barnainges Sturmabteilung (SA, magyarul Rohamosztag) vezetője egy olyan, fegyverekkel is rendelkező ezredet szeretett volna, mint amilyen az SS-nek a „Leibstandarte” volt. 1936 szeptemberében Hitler az SA-őrezrednek a „Feldherrnhalle” nevet adományozta, amelyet a katonák ettől kezdve egyenruhájukon, a bal zubbonyujjuk alsó részén, barna alapon ezüst szállal hímezve viseltek. Az egység a második világháborúban a nyugati és keleti front között ingázott, nagy veszteségeket szenvedett, és részt vett Magyarország megszállásában is.
– A Feldherrnhalle hadosztály katonáinak egy része az SA-ból érkezett - magyarázza Számvéber Norbert. - A szervezetnek nagy volt a tömegbázisa, ezért is maradhatott meg egyáltalán, de a magának szervezetnek nem volt katonai fegyverzete, és a háborúban alig kapott szerepet - kivéve Feldherrnhalle egységeket, amelyből az egyikhez a Batthyány térnél megtalált motorkerékpár tartozott.
A hadtörténész példaként említi a Feldherrnhalle alakulatok egyik parancsnokát, aki tartalékos tisztként, a fogorvosi praxisából vonult be katonának, majd lett kitüntetett páncélos tábornok.
Budapest ostromának veszteségei
A magyar fővárost kb. 100 ezer német és magyar katona védte 1944 karácsonya és 1945 február közepe között. Ez a létszám gyakorlatilag teljes egészében elveszett, hiszen aki nem esett el a harcban, az hadifogságba esett. A kitöréskor 705 német és 36 magyar katona ért el a német vonalakat, 44 civillel együtt.
A szovjetek és a velük együtt harcoló román csapatok teljes vesztesége kb. 38 ezer ember lehetett.
Az ostrom véres harcai miatt az akkor 1 milliós főváros lakói az óvóhelyekre húzódtak. Az összecsapások intenzitását mutatja: előfordult, hogy a pincék egyik falát a szovjetek törték át, a másikat a németek, és a rémült civilek feje felett lőttek egymásra. A civil halottak száma kb. 23 ezerre tehető.
Az ostrom a magyar zsidóság még életben maradt része számára is tragikusan végződött. Amíg a szovjetek a várost ostromolták, a nyilasok Európa utolsó gettójának lakóit terrorizálták. Az ostrom végéig kb. 15 ezer zsidó halt meg Budapesten.
Budapest ostroma és a magyarországi harcok jelentősége
– Felesleges, szörnyű véráldozat volt – mondja Számvéber Norbert. – Magyarország a németek időhúzó stratégiájának áldozatává vált.
A hadtörténész szerint a teljességgel elhibázott, szerencsétlenül előkészített és még rosszabbul végrehajtott magyar kiugrási kísérlet vezetett ahhoz, hogy Magyarországon elhúzódtak a harcok. Ezért történhetett, hogy a német hadvezetés szinte minden páncélos tartalékot Magyarországra vezényelt a Varsó-Berlin irányból, holott a Vörös Hadsereg óriási ütemben közeledett a német főváros felé. Az itteni hadműveletek részben a zalai olajmezők védelmét is szolgálták, mert a hazai termelés nagyjából fedezte az itt harcoló német csapatok üzemanyag-szükségletét.
De nem ez volt a leglényegesebb ok, összegzi Számvéber.
– Budapestet azért nem engedte feladni Hitler, mert a pesti oldalról akart volna támadni északkelet felé. Ebben lett volna szerepe a Feldherrnhalle hadosztálynak is. A másik ok, hogy Budapest a csali szerepét töltötte be a bécsi hadiipari körzetek védelmében. Ha a szovjetek bekapják a horgot, és elakadnak a magyar főváros körül, azzal a német hadvezetés a bécsi medencét védheti, és időt nyer az ún. alpesi erőd kiépítéséhez. Ez egy grandiózus időnyerési terv volt. Tudatosan hagyták bekeríteni Budapestet, a saját erőiket és persze a város ártatlan lakosságát, így sikerült is ráerőltetniük az akaratukat a szovjetekre.
A szovjet csapatok 1944. október 29-én menetből próbálták elfoglalni Budapestet. Ez azt jelenti, hogy előkészítés, illetve hadműveleti szünet nélkül támadtak – és véres veszteségeket szenvedtek. Ekkor megpróbálták átkarolni a fővárost, majd a 3. Ukrán Front beérkezése után nekiláttak Budapest módszeres ostromának, amely főként a felmentési kísérletek miatt egészen 1945. február 13-ig tartott. Hitler időhúzó terve tehát bevált.
A két német katona megkaphatja a végtisztességet
Az igazgató úgy véli, hogy a Dunából előkerült motorkerékpár ennek az elhúzódó küzdelemnek és az általa okozott szenvedésnek a jelképe. – Időkapszulaként, testközelből szembesít minket a múltunkkal. Hadtörténeti szempontból a jármű és kísérőleletei immár konfliktusrégészeti szempontból is megerősítették azokat az adatokat, amelyeket a kutatás az elmúlt évtizedekben más forrásokból megismert. A két német katona elvileg név szerint is azonosítható, a családjaik számára többé nem nyom nélkül eltűnt hozzátartozók. 81 év után megkaphatják a végtisztességet és a végső nyughelyükre kerülhetnek.
A magyarországi hadszíntér rendkívül heves harcai számos emléket hagytak ránk. Ezek azonban, pl. az ország természetföldrajzi jellemzői miatt, vagyis hogy nálunk nincsenek kiterjedt mocsaras területek, vagy a második világháború utáni fémgyűjtő mozgalom miatt, a legritkább esetben lehetnek teljes harcjárművek vagy repülőgépek. Ennek tükrében különösen örvendetes, hogy felbukkant ez a hiánytalan motorkerékpár.
(Budapest ostromáról 2015-ben készült az első teljes igényű dokumentumfilm, amely itt látható.)
