Régészek egy egykori pöcegödörben, Paderbornban középkori jegyzetfüzetre bukkantak. A jó állapotban fennmaradt bőr-, fa- és viaszkötet új fényt vethet a 13–14. századi mindennapokra.
A feltárásokat egy új igazgatási épület építésével összefüggésben végezték az északrajna–vesztfáliai Paderbornban. Ennek során a Landschaftsverband Westfalen-Lippe (LWL) felügyelete alatt dolgozó régészek az öt feltárt középkori latrina egyikében bukkantak a jegyzetfüzetre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Dr. Barbara Rüschoff-Parzinger, az LWL kultúráért felelős vezetője hangsúlyozta, hogy egyedülálló leletről van szó, és hozzátette: „Bár szokatlanul hangzik, a latrinák a régészek számára gyakran rendkívül gazdag lelőhelynek számítanak.”
A mintegy 700–800 éves tárgy mindössze 10-szer 7,5 centiméteres. Viaszréteggel bevont fabetétekből áll, amelyeket dombornyomott liliommintával díszített, bőrből készült borító véd. A középkorban íróvesszővel karcolták a jegyzeteket a viaszrétegbe, amelyeket később törölni és újraírni is lehetett.
A jegyzetfüzet tíz oldalt foglal magában, amelyek közül nyolc mindkét oldalán írással borított. A régészek szerint a szöveg latin nyelvű, és feltehetően egyetlen kéztől származik.
A középkorban Paderborn belvárosában elsősorban tehetős polgárok és kereskedők éltek. A kereskedők akkoriban a középkori társadalom azon kevés tagjai közé tartoztak, akik tudtak írni és olvasni.
Feltehetően selymet használtak vécépapírként
A latrina használóinak társadalmi státuszára egy másik jel is utal: selyemszövet-maradványokat találtak, amelyeket feltehetően vécépapírként használtak.
A jegyzetfüzet meglepően jó állapotát paradox módon annak a helynek köszönheti, ahová kidobták. A latrina légmentesen zárt, nedves, oxigénben szegény környezete megakadályozta a szerves anyagok lebomlását.
Az LWL restaurátora, Susanne Bretzel elmondta, hogy a lelet kezdetben jelentéktelennek tűnt: „Egy nedves földcsomóba zárva, eleinte alig volt felismerhető, és csak a münsteri restaurátorműhelyünkben végzett tisztítás során vált láthatóvá” – mondta. „Még ennyi századnyi földben töltött idő után is határozottan kellemetlen szaga volt a latrinából előkerült tárgynak.”
A belső lapok szorosan összenyomódtak, így a viaszrétegek védve maradtak a szennyeződéstől és az eldeformálódástól. Bretzel szerint a fabetétek nem vetemedtek meg, ezért az írás ma is jól olvasható.
A konzerválási munkálatok várhatóan akár egy évig is eltartanak. Jelenleg a kutatók az objektum anyagait vizsgálják, többek között a viaszt, az esetleges gyantakomponenseket, a pigmenteket és a felhasznált fafajokat. Az elemzések befejezéséig a szerves összetevőket desztillált vízben tárolják.
A kutatók az elemzések után tervezik megfejteni a jegyzetek tartalmát.