Régészek egykori pöcegödörben Paderbornban egy középkori jegyzetfüzetet találtak. A bőr‑, fa‑ és viasztárgy új képet adhat a 13–14. századi mindennapokról.
A feltárásokat egy új igazgatási épület építésével összefüggésben végezték az észak-rajna-vesztfáliai Paderbornban. Ennek során a Vesztfáliai–Lippei Tartományi Szövetség (LWL) felügyelete alatt dolgozó régészek egy, az öt feltárt középkori latrina egyikében fedezték fel a jegyzetfüzetet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Dr. Barbara Rüschoff-Parzinger, az LWL kulturális referense hangsúlyozta, hogy egyedülálló leletről van szó: „Bár elsőre szokatlanul hangzik, a latrinák a régészek számára gyakran rendkívül gazdag lelőhelyek.”
A nagyjából 700–800 éves tárgy mindössze 10-szer 7,5 centiméteres. Viaszréteggel bevont falemezekből áll, amelyeket dombornyomott liliommintával díszített bőrborítás véd. A középkorban egy írónádhoz hasonló pálcával jegyzeteket karcoltak a viaszrétegbe, amelyeket később el lehetett törölni és újraírni.
A jegyzetfüzet tíz oldalt tartalmaz, amelyek közül nyolc mindkét oldalán tele van írva. A régészek szerint a szöveg latinul készült, és feltehetően egyetlen kéztől származik.
A középkorban Paderborn belvárosában főként tehetős polgárok és kereskedők éltek. A kereskedők akkoriban a középkori társadalom azon kevesek közé tartoztak, akik tudtak olvasni és írni.
Feltehetően selymet használtak vécépapírként
A latrina használóinak társadalmi státuszára egy másik jel is utal: selyemszövet-darabok, amelyeket feltehetően vécépapírként használtak.
A jegyzetfüzet megdöbbentő módon éppen annak a helynek köszönheti kivételes állapotát, ahol kidobták. A légmentesen lezárt, nedves és oxigénszegény latrinakörnyezet megakadályozta a szerves anyagok lebomlását.
Az LWL restaurátora, Susanne Bretzel elmondta, hogy a lelet elsőre jelentéktelennek tűnt: „Egy nedves földcsomóba zárva, kezdetben alig volt felismerhető, a tárgy csak a münsteri restaurátorműhelyünkben végzett tisztítás során vált láthatóvá” – mondta. „Még ennyi század után is határozottan kellemetlen szaga volt a földből előkerült latrinás leletnek.”
A belső oldalak szorosan egymáshoz préselődtek, így a viaszrétegek megóvódtak a szennyeződéstől és a deformálódástól. Bretzel szerint a falapok nem vetemedtek el, ezért az írás ma is jól olvasható.
A konzerválási munkálatok várhatóan akár egy évig is eltartanak. A kutatók jelenleg a tárgy anyagait vizsgálják, köztük a viaszt, az esetleges gyantakomponenseket, a pigmenteket és a felhasznált fafajtákat. Az elemzések befejezéséig a szerves részeket desztillált vízben tárolják.
A kutatók azt tervezik, hogy az elemzést követően megfejtik a jegyzetek tartalmát.