Régészek egy egykori paderborni latrinában középkori jegyzetfüzetet találtak. A bőr‑, fa‑ és viaszborítású, kivételesen jól megőrződött lelet új képet adhat a 13–14. századi mindennapokról.
A feltárásokat az Észak-Rajna–Vesztfáliában található Paderbornban épülő új igazgatási épület kivitelezésével összefüggésben végezték. Ennek során a Westfalen-Lippe Tartományi Szövetség (LWL) felügyelete alatt dolgozó régészek egy, az öt feltárt középkori latrina egyikében bukkantak a jegyzetfüzetre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Dr. Barbara Rüschoff-Parzinger, az LWL kulturális referense hangsúlyozza, hogy egyedülálló leletről van szó, és hozzáteszi: „Bár szokatlanul hangzik, a latrinák a régészek számára gyakran rendkívül gazdag lelőhelyek.”
A mintegy 700–800 éves tárgy mindössze 10-szer 7,5 centiméteres. Viasszal bevont falapokból áll, amelyeket dombornyomott liliommintás bőrborítás véd. A középkorban egy íróvesszővel karcolták a jegyzeteket a viaszrétegbe, amelyeket később törölni lehetett, majd újraírni.
A jegyzetfüzet tíz lapból áll, ezek közül nyolcat mindkét oldalán írás borít. A régészek szerint a szöveg latin nyelvű, és feltehetően egyetlen kéztől származik.
A középkorban Paderborn belvárosában elsősorban tehetős polgárok és kereskedők éltek. A kereskedők akkoriban a középkori társadalom azon kevés tagjai közé tartoztak, akik tudtak olvasni és írni.
Feltehetően selymet használtak vécépapírként
A latrinahasználók társadalmi státuszára utalnak a selyemszövet-maradványok is, amelyeket feltehetően vécépapírként használtak.
A jegyzetfüzet megdöbbentően jó állapotát paradox módon éppen annak a helynek köszönheti, ahol kidobták. A latrina légmentesen zárt, nedves, oxigénszegény közege megakadályozta a szerves anyagok lebomlását.
Az LWL restaurátora, Susanne Bretzel arról számolt be, hogy a lelet kezdetben jelentéktelennek tűnt: „Egy nedves földcsomóba zárva, eleinte alig volt felismerhető, és csak a münsteri restaurátorműhelyünkben végzett tisztítás során vált láthatóvá” – mondta. „A latrinából származó lelet még ennyi század után is érezhetően kellemetlen szagot árasztott.”
A belső lapokat szorosan egymáshoz préselték, így a viaszrétegek védve maradtak a szennyeződéstől és a deformálódástól. Bretzel szerint a falapok nem vetemedtek meg, ezért a felirat ma is jól olvasható.
A konzerválási munkálatok várhatóan akár egy évig is eltartanak. A kutatók jelenleg az objektum anyagait vizsgálják, köztük a viaszt, az esetleges gyantakomponenseket, a pigmenteket és a felhasznált fafajtákat. Az elemzések befejezéséig a szerves anyagokat desztillált vízben tárolják.
A kutatók azt tervezik, hogy az elemzések után megfejtik a jegyzetek tartalmát.