Tökéletes cicafotó: új könyv ünnepli a legendás macskafotóst, Walter Chandohát
Macskamémek előtt: Walter Chandoha legendás macskafotós korai képeit idézi fel új album, „Családi macskák: Archívum 1949–1968”
Az örökké online élők körében elterjedt elmélet a Cat Distribution System (CDS), vagyis a „Macskaelosztó rendszer”. Eszerint olyan biztos, mint hogy kék az ég és zöld a fű, hogy az univerzum egyszer csak egy macskát sodor az életünkbe – rendszerint akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Walter Chandoha számára ez a „rendszer” egy fagyos, 1949-es estén működésbe lépett.
A második világháborúban haditudósító fotósként dolgozott, majd visszatért az Egyesült Államokba, és marketinget tanult a New York Universityn (NYU). Egyik este, amikor hazafelé sétált az óráról, hirtelen felbukkant egy apró, reszkető szürke kiscica, ott, a hóvihar közepén.
Hazavitte a feleségéhez, Mariához, és hamar rájöttek, hogy a kismacska maga a puha, szőrös káosz. Miközben a kölyök köröket rótt a lakásban, a közeli gyár sípszavának ütemére, Maria felkiáltott: „Ez a macska teljesen loco!”
Így született meg a neve.
Nem telt bele sok idő, Loco lett Chandoha első számú fotós ihletforrása: felvételek, ahogy Loco a levegőbe ugrik balettszerű pózokban, vagy ahogy a tükör előtt saját tükörképét bámulja – hátsó lábain ágaskodva, jazzmancsokkal.
Ezek a pillanat szülte, játékos képek mégis valami különlegeset ragadtak meg: a macskák személyiségének különös humorát és csodálatosságát.
Ezek a képek Chandoha egész hátralévő életét is új pályára állították – és végül a világ legismertebb macskafotósává tették.
„Loco első fotói közül néhányra világszerte felfigyeltek a képes magazinok; a digitális korszak előtt jóval, gyakorlatilag virálissá váltak” – idézte fel a Walter Chandoha Archive és a család az Euronews Culture-nek.
„Attól kezdve a fotós munkáját és pályáját teljes egészében a macskák – később pedig a kutyák – fényképezésének szentelte. Őszintén lenyűgözték a macskák, minden különböző személyiségük és sajátos vonásuk” – tették hozzá.
Legkorábbi felvételeit – köztük olyanokat is, amelyeket soha nem osztottak meg – egy új kötet foglalja össze, „Family Cats: From the Archive 1949–1968” címmel, amelyet a Damiani Books jelentetett meg.
A korábbi válogatásoktól eltérően ezekben a fotókban különös intimitás rejlik; fekete-fehér, spontán pillanatképeikben kirajzolódnak azok a családi kötelékek, amelyekből Chandoha karrierje kinőtt.
„Ezek a fotók valóban a mindennapi munkáját tükrözik: azt, ahogyan a család macskáit fényképezte” – magyarázta Chandoha családja. „Locótól kezdve az összes családi macskáig (akiket mind mentett állatokként fogadtak örökbe) kölcsönösen ismerték és bíztak egymásban, nap mint nap együtt voltak – nemcsak szeretett társakként, hanem múzsákként is.”
Az elmúlt évtizedekben a macskák a modern internetkultúra alapfiguráivá váltak. A Keyboard Cattől a Grumpy Catig van valami ezekben az apró lényekben, ami újra és újra lenyűgözi az embereket.
Jóval azelőtt azonban, hogy mémek vagy vírusvideók főszereplői lettek volna, Chandoha már mesteri szinten készített derűs macskás tartalmakat, amelyek tökéletesen visszaadták különcségüket és emberihez hasonló rigolyáikat.
Családja szerint Chandoha együttérző nézőpontja, részletekre figyelő tekintete és rendkívüli türelme tette őt a tökéletes macskadokumentaristává.
„Minden macska veleszületett egyediségét képes volt megragadni, életteli, átélhető képeket alkotva, amelyek a nézőt szó szerint az állat szemmagasságába emelik” – mondták.
„Portréfotósként iskolateremtő módon játszott el a portré műfajának konvencióival – macskaportréiban gyakran fedezhetők fel emberi vonások, és ezek a képek átformálták, hogyan tekintünk a háziállatokra a fotókon.”
Kevés állatfotós ért el akkora kereskedelmi sikert, mint Chandoha, akinek ikonikus képei több száz reklámban, több mint 300 magazin címlapján, állateledel-csomagolásokon, kirakósokon, naptárakon és még sok minden máshol megjelentek. Számtalan más művészt is inspirált, köztük Andy Warhol „Holy Cats” című könyvét.
Munkásságának talán leglenyűgözőbb vonása azonban az, hogy egyáltalán tudott macskákkal dolgozni. Ahogy bárki, aki macskával él együtt, megmondja: ki nem állják, ha megmondják nekik, mit csináljanak.
Hollywood egyik leghíresebb állattrénere, Ray Berwick például egyszer azt mondta, hogy a macskák betanítása az 1969-es Eye of the Cat című filmhez pályafutása egyik legnehezebb feladata volt, míg a Trónok harca készítői bevallották, hogy kénytelenek voltak elbocsátani egy vörös cirmos statisztát, mert igazi primadonna módjára viselkedett a forgatáson.
Chandoha családja szerint az tette lehetővé ezt a munkát, hogy a fotós rendkívül erős kapcsolatot alakított ki a macskákkal: kölcsönös tiszteletre épülő viszonyban dolgoztak együtt, szinte észrevétlenül.
„A macskák valóban bíztak benne, ő pedig hihetetlenül türelmes volt, és órákon át képes volt egyetlen tökéletes beállításra várni.”
Egyszerre nosztalgikusak és kortársak Chandoha bűvöletes macskafotói, amelyek ma is átlépik az idő és az értelmezés határait. Későbbi munkáinak nagy kontrasztú, kissé giccses, mégis glamour-hangulatú világa nemrég a Milánói Design Héten volt látható, a TOILETPAPER kreatív stúdióval közös kiállításon, ahol puffadt pofijú perzsa macskák néztek tágra nyílt szemmel cukormázas tortákról és szív alakú zsámolyokról.
Chandoha családja azt reméli, hogy ez az időtlenség köszön vissza azok számára is, akik most találkoznak régebbi munkáival: vigasztaló emlékeztetők arra, hogy bár változnak az évszakok és átalakul a világ, a macskák iránti szeretetünk változatlan marad.
„[Abban bízunk, hogy] örömöt és rácsodálkozást hoz egy másik korból származó, mégis ikonikus életmű felfedezése.”
A „Walter Chandoha: Family Cats From the Archive 1949–1962” című kötetet a DAMIANI BOOKS jelentette meg, és már kapható.