Zed Nelson brit fotós négy kontinenst felölelő projektje, amely az emberiség és a természet összetett kapcsolatát mutatja be, elnyerte az idei év fotósa díjat.
A Sony World Photography Awards nyilvánosságra hozta az immár 18. alkalommal megrendezett rangos verseny győzteseit, akik az elmúlt év legerőteljesebb, legelgondolkodtatóbb és vizuálisan legmegkapóbb képeit mutatták be.
A londoni ünnepségen Zed Nelson brit fotós kapta az év fotósa kitüntető címet a The Anthropocene Illusion (Az antropocén illúzió) című, az emberiségnek a természettel való megromlott kapcsolatát vizsgáló, kísérteties és mélyen időszerű sorozatáért. Nelson képei a szafari parkoktól a szintetikus zöldterületekig egy olyan világot tárnak elénk, ahol a minden mesterkélt, és a természet sem természetes.
Az esten több kategória, a profi, a nyílt, a diák és ifjúsági mezőnyének győzteseit is ünnepelték, emellett külön tisztelegtek a legendás dokumentumfotós, Susan Meiselas előtt, aki idén a fotóművészethez való kiemelkedő hozzájárulás díját kapta.
Az észak-írországi megosztott közösségekben felnövő tinédzserek intim portréitól kezdve, a gördeszkázáson keresztü,l a nemi sztereotípiákkal szembeszálló indiai nők ünnepléséig az idei győztes képek most a londoni Somerset House-ban 2025. május 5-ig láthatóak egy nagyszabású kiállításon.
Íme egy kis válogatás az idei év legmeglepőbb nyertes képeiből:
Zed Nelson: "Anthropocene Illusion" (Az év fotósa)
Egy hatéves utazás, amely azt vizsgálja, hogy az emberiségnek a bolygóra gyakorolt pusztító hatását hogyan leplezik a természet mesterséges, színpadra állított élményei.
Olivier Unia: "Tbourida La Chute" (Az év nyílt fotósa)
A fotó azt a veszélyt és izgalmat örökíti meg, amikor egy lovas leesik lováról a tbourida, egy hagyományos marokkói lovasbemutató során.
Daniel Dian-Ji Wu (Az év ifjúsági fotósa)
A Los Angeles-i Venice Beachen, a naplemente sziluettjébe helyezett, egy trükköt végrehajtó gördeszkásról készült gyönyörű képe nyert.
Micaela Valdivia Medina: "Az utolsó nap, amikor láttuk a hegyeket és a tengert" (Az év diákfotósa)
Egy projekt, amely a női börtönterek és az ott élő emberek összetettségét vizsgálja, a raboktól kezdve a családjaikig. A projekt a San Miguel, San Joaquín és Valparaíso női büntetés-végrehajtási intézetekben valósult meg 2024 márciusa és júliusa között.
Toby Binder: "Divided Youth of Belfast" (Dokumentumfilmes projektek, győztes)
Annak dokumentálása, hogy mit jelent a fiatalok számára, akik mindannyian a békeszerződés aláírása után születtek, hogy ebben a generációk közötti feszültségben nőnek fel Észak-Írország protestáns és katolikus negyedeiben.
Chantal Pinzi: "Shred the Patriarchy" (Sport, Győztes)
Olyan fiatal indiai nők történeteit mutatja be, akik a gördeszkázást az ellenállás egyik formájaként űzik - megkérdőjelezve a nemi sztereotípiákat és visszahódítva a nyilvános tereket.
Gui Christ: "M'kumba" (Sport, győztes)
Az afro-brazil közösségek ellenálló képességét mutatja be a helyi vallási intoleranciával szemben. A neve egy ősi kongói szóból származik, amely a spirituális vezetőket jelöli, mielőtt a helyi társadalom eltorzította volna, hogy az afrikai vallásokat lealacsonyítsa.
Laura Pannack: "The Journey Home From School" (Perspectives, győztes)
A dél-afrikai Fokváros, bandák által uralt Cape Flats nevű városrészben élő fiatalok viharos életét mutatja be, ahol a mindennapi ingázás a halál kockázatával jár.
Nicolás Garrido Huguet: "Alquimia Textil" (Környezetvédelem, győztes)
A perui Chincheróban élő kézművesek ősi festési technikáját ünnepli, kiemelve bonyolult, időigényes mesterségüket és az általuk használt természetes anyagokat.
Rhiannon Adam: "Rhi-Entry" (Kreatív, nyertes)
A projekt Rhiannon Adam művésznő rendkívüli utazását követi nyomon, aki az egyetlen nő volt, akit kiválasztottak egy civil Hold-misszióra - egy ambiciózus művészeti rezidenciára a SpaceX fedélzetén, amelyet aztán váratlanul töröltek, és a kiválasztott legénységnek meg kellett küzdenie azzal, hogy álmuk szertefoszlott.
Seido Kino: "Az idő rétegei" (Tájkép, győztes)
Japán háború utáni gazdasági növekedésének feltárása az 1940-60-as évekből származó archív fotók és mai jelenetek egymásra helyezésével, kiemelve, hogy a múltbeli fejlődés hogyan alakította a modern kor kihívásait, például a környezetszennyezést és a népesség kiegyensúlyozatlanságát.
Ulana Switucha: "The Tokyo Toilet Project" (Építészet és tervezés, győztes)
Dokumentálja a tokiói Shibuya városrészben újratervezett, lenyűgöző, művészi kivitelű nyilvános WC-ket - megragadva, hogy a funkcionális építészet hogyan alakíthatja át a hétköznapi tereket vizuálisan vonzó, átgondoltan megtervezett tereptárgyakká.
Peter Franck: "Still Waiting" (Csendélet, győztes)
Kollázssorozat, amely a szünet és a bizonytalanság pillanatait vizsgálja - megragadva a csendes feszültséget, mielőtt valami megváltozik.
Antonio López Díaz: (Sport, 3. hely)
Egy doku-sorozat négy csádi lányról, akiknek az útja, hogy Spanyolországban olimpiai tornászokká váljanak, elindítja az első csádi tornaszövetség létrehozását.
Alex Bex: "Memories of Dust"(Dokumentumfilmes projektek, 3. hely)
A cowboy vizuális szókincsének feltárása, a férfiasság archetípusának új bemutatási módjainak mérlegelése.
Raúl Belinchón: (Portréfotó, győztes)
A spanyolországi Valencia legsúlyosabb árvízének utóhatásait dokumentálja, és a "Sárangyaloknak" nevezett fiatal önkéntesekre összpontosít, akik önzetlenül segítették a helyreállítási munkálatokat.