Üzbegisztán szeretne nagyobb bevételhez jutni a már meglévő termeléséből. Az élelmiszer-feldolgozás, az acél, a réz és a technológiai fémek állnak az exportstratégia középpontjában.
Üzbegisztán többmilliárd dolláros feldolgozóipari programot állít exportstratégiájának középpontjába, amelyben kormányzati célokat vállalati szintű ipari tervekkel ötvöz, hogy az agrártermékekből, fémekből és ásványi nyersanyagokból származó hozzáadott érték nagyobb része az országon belül maradjon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A program része egy 2030-ig megvalósítandó, 10 milliárd dollár (8,8 milliárd euró) értékű élelmiszer-feldolgozási terv, egy 4,2 milliárd dollár (3,7 milliárd euró) volumenű technológiai fémipari projektcsomag, valamint 880 ezer tonna lemezakácél hazai gyártásának előkészítése. Ide tartoznak azok a rézfeldolgozási megállapodások is, amelyekről az ország egyik legnagyobb bányavállalata azt állítja, a többszörösére növelhetik a profitot.
A lendületet az is erősíti, hogy Üzbegisztán kedvezőbb jelzéseket kap a nemzetközi hitelpiacokról. A Moody’s Ratings júniusban Ba3-ról Ba2-re javította az ország szuverén adósbesorolását, hivatkozva az intézményi és szakpolitikai keretek tartós javulására, valamint a gazdasági és fiskális mutatók erősödésére.
Mivel az országnak nincs közvetlen kijárata a tengerhez, Üzbegisztán számára már nem csupán az a kérdés, mennyit tud termelni, hanem az is, hogy az egyes szállítmányokból mennyi bevételt tud realizálni, mielőtt az áru elhagyja az országot.
A termésből bevétel
Üzbegisztán évente több tízmillió tonna gyümölcsöt és zöldséget állít elő – közölte Ibrokhim Abdurakhmonov mezőgazdasági miniszter –, szerinte azonban önmagában a mennyiség ma már nem elegendő.
„24 millió tonna megtermelése csak az egyik cél” – mondta Abdurakhmonov az Euronewsnak. „Ezeknek a termékeknek el is kell jutniuk a piacokra, és bevételt kell termelniük.”
A miniszter várakozásai szerint a feldolgozott gyümölcsök, zöldségek és élelmiszeripari termékek értékesítése az idén 4,5 milliárd dollárra (4 milliárd euróra) nőhet, ezzel a 2030-as cél felé vezető úton.
„Ha a termelés nem hoz bevételt, nem beszélhetünk valódi élelmiszer-biztonságról” – tette hozzá. „Minden előállított terméknek és felhasznált erőforrásnak hozamot kell termelnie, és jövedelemként vissza kell áramolnia a gazdaságba.”
A szemléletváltás azonban nem csupán a feldolgozókapacitástól függ. A miniszter szerint Üzbegisztán jelenleg 92 exportpiaccal áll kapcsolatban, és azon dolgozik, hogy bővítse a csomagolási, konzerválási, palackozási és egyéb technológiákat, amelyek révén az agrártermékek magasabb áron értékesíthetők.
A miniszter a halal és biominősítés, az ISO-szabványok, a GLOBALG.A.P. és a Better Cotton Initiative előírásai terén látja a kapacitás bővülését. Tanúsítványok, maradékanyag-ellenőrzés és megbízható laboratóriumok híján a magasabb hozzáadott értékű élelmiszertermékeket könnyen visszautasíthatják a külföldi vevők.
A beruházásokhoz kiszámíthatóság kell
Az előírások teljesítéséhez több kell puszta célkitűzéseknél: megfelelő infrastruktúra, magántőke és bizalom azon szabályok iránt, amelyekhez a befektetőknek igazodniuk kell.
Kanokpan Lao-Araya, az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) üzbegisztáni országigazgatója szerint az infrastruktúra hosszú távú befektetés, amely tervezést, karbantartást és erős jogi kereteket igényel.
„Amikor infrastruktúráról beszélünk, hosszú távú beruházásról van szó” – mondta az Euronewsnak. A közutak, vasutak és energiarendszerek folyamatos karbantartást, képzett munkaerőt és a magánszektor szakértelmét igénylik – tette hozzá. A magánberuházások vonzása ugyanakkor függ a politikai stabilitástól, az egyértelmű megtérülési kilátásoktól, a rendelkezésre álló munkaerőtől és a jogi környezetbe vetett bizalomtól.
Az ADB részt vesz az ANORA nevű agrár-élelmiszeripari befektetési platformban is, amelynek célja, hogy támogatásokat mozgósítson az agrárvállalkozások és az export számára. Lao-Araya szerint ez vonzóbbá teheti a projekteket a befektetők szemében, miközben csökkenti a vállalkozások költségeit.
A Gamma Meccanica olasz mérnöki vállalat a térségbe érkező befektetők között van. Elnöke, Andrea Burini elmondta, hogy a cég üzbég partnerekkel dolgozik kőzetgyapot szigetelésen és hidrokultúrás mezőgazdasági megoldásokon, mivel egyre nő az igény az új termelési technológiák iránt.
A fémipar feljebb lép az értékláncban
A fémiparban és a bányászatban ugyanez az irányváltás tőkeigényesebb, és szorosabban kapcsolódik a globális ellátási láncokhoz.
A 2024-ben létrehozott Uzbekistan Technological Metals Complex (TMK) több mint 100, összesen mintegy 4,2 milliárd dollár (3,7 milliárd euró) értékű projekt fejlesztésén dolgozik. Timur Hikmatullayev, a TMK képviselője szerint a cél „a geológiai feltárás, a finomítás, a feldolgozás”, majd pedig a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítása, nem pedig pusztán a kritikus nyersanyagok beszállítása.
A gazdasági logika az acéliparban a leglátványosabb. Bahodir Abdullayev, az Uzmetkombinat vezetője az Euronewsnak elmondta, hogy a lemezakácél-termékeket hagyományosan importálták Üzbegisztánba. Az új üzemek várhatóan évente 880 ezer tonna lemezakácél hazai gyártását teszik lehetővé, amelyből több mint 200 ezer tonnát exportra szánnak.
A feldolgozás jelentőségét az árkülönbségek is jól szemléltetik. Abdullayev szerint az egyszerű betonacél tonnája nagyjából 600-650 dollár (530-570 euró), míg a magasan ötvözött acélé 1 200 dollárról (1 050 euróról) indul, és elérheti az 5 000-6 000 dollárt (4 400-5 300 eurót) tonnánként.
Az Almalyk Bányászati és Kohászati Kombinát elnöke, Abdulla Khursanov szerint a rézfeldolgozásról és csúcstechnológiás gyártásról szóló megállapodások akár két-háromszorosára növelhetik a vállalat nyereségét.
A transzparencia próbája
A fémipari és bányászati beruházások esetében az érték helyben tartása azon is múlik, hogyan kezelik a szerződéseket, az engedélyeket és a bevételeket.
Mark Robinson, az olaj-, gáz- és bányászati ágazatban jobb kormányzást szorgalmazó Extractive Industries Transparency Initiative (EITI) ügyvezető igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a nyersanyagokban gazdag országoknak erős intézményekre van szükségük ahhoz, hogy a bányászati bevételek a lakosság javát szolgálják.
„Amit tenniük kell, az az, hogy a természeti erőforrásokból származó vagyont hosszú távú előnyökké alakítsák azáltal, hogy méltányos részt biztosítanak maguknak a nyersanyag-megállapodásokból” – mondta Robinson az Euronewsnak.
Figyelmeztetett, hogy a kritikus ásványi anyagokra irányuló projektek felgyorsítására nehezedő nyomás nem gyengítheti az engedélyezés és a szerződéskötés átláthatóságát.
„Valódi igény mutatkozik a gyorsabb engedélyezésre” – fogalmazott Robinson. Ugyanakkor úgy véli, a gyorsabb eljárások nem vezethetnek oda, hogy az engedélyek olyan szereplőkhöz kerüljenek, „akik a saját érdekeiket tartják szem előtt, nem pedig az országét”.