Hirdetés

Charlotte de Witte AI-énekesnővel készített EP-je megosztja a techno rajongóit

Charlotte de Witte és NAVA
Charlotte de Witte és NAVA -  Szerzői jogok  Charlotte de Witte official website & KNTXT Youtube official page
Szerzői jogok Charlotte de Witte official website & KNTXT Youtube official page
Írta: Cinzia Rizzi
Közzétéve:
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

A nemzetközi DJ kiadta az Azadi című EP-t, amelyet az MI-vel fejlesztett virtuális énekesnővel, NAVÁ-val készítette az iráni nők képviseletére, akiknek megtiltják a nyilvános fellépést, de a döntés nem aratott osztatlan sikert.

És mi lenne, ha a techno világszinten vitathatatlan királynője átállna a „sötét oldalra”? Sokan ezt gondolták, amikor november 5-én, csütörtökön (és valójában már korábban is) megjelent Charlotte de Witte (forrás: olasz) új EP-je. A 34 éves belga dj és lemezproducer hat és félmillió követővel rendelkezik az Instagramon. Az Azadi (perzsául „szabadság”, egy szó, amelyet a 2022-es iráni tiltakozások idején tanultunk meg igazán), amelyet saját kiadójánál, a KNTXT (forrás: olasz)-nél jelentetett meg, három számot tartalmaz (Azadi, Omid, ami „reményt” jelent, és a Tales of the Desert). Ezekre az acid techno hangzás jellemző, amely mindig is megkülönböztette őt, csakúgy mint a 140 BPM, ezúttal azonban egy „különleges” énekessel.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

De Witte, akit egymás után hetedszer választottak a világ első számú techno DJ-jének a DJ Mag Top 100 DJs 2026 (forrás: olasz) listáján, most először vett igénybe mesterséges intelligencia által létrehozott énekest. Ő NAVA, akit a brit–iráni származású művész, Farbod Mehr fejlesztett ki.

Az előadó egy hivatalos közleményben tudatta, hogy „NAVA azokat az iráni nőket képviseli, akiknek megtiltják a nyilvános fellépést”, és hogy az EP-t „egy kis ellenállási aktusként” fogták fel, a bevételek pedig teljes egészében a FEMENA (forrás: olasz) civil szervezethez kerülnek, amely a nőjogi aktivistákat és a feminista mozgalmakat támogatja a SWANA régióban és Ázsiában.

„NAVA azokat az iráni nőket képviseli, akiket kizártak a nyilvános fellépésekből. NAVA-t, másokkal ellentétben, nem lehet letartóztatni azért, mert használja a hangját. Ezek a számok a maguk módján egy kis ellenállási aktust jelentenek.”
Charlotte de Witte

Az EP tehát nem teljes egészében mesterséges intelligenciával készült lemez, hanem olyan zenei együttműködés, amelyben csak a fő énekhang tartozik egy virtuális énekeshez.

Ki NAVA?

NAVA egy 2025-ben létrehozott projekt, Farbod Mehr digitális művész munkája, aki brit állampolgár iráni gyökerekkel. A virtuális énekesnőt mesterséges intelligencia segítségével fejlesztették, vizuális identitása pedig a perzsa művészetből és a kulturális hagyományból merít inspirációt.

Mehr elmondása szerint célja szimbolikusan képviselni azokat az iráni nőket, akik nem léphetnek fel szabadon szóló énekesként vegyes nemű közönség előtt. Elég felidézni Parastoo Ahmadi esetét, akit egy qomi bíróság júniusban 74 korbácsütésre, két év külföldre utazási tilalomra és két év művészeti tevékenységtől való eltiltásra ítélt. Mi volt a „bűne”? Az, hogy 2024 decemberében közzétett a YouTube-on egy élőben közvetített koncertet, amelyen fátyol nélkül, ujjatlan ruhában lépett fel.

Rajongók és szakértők reakciói

A kezdeményezés jó szándéka vitathatatlan, mégsem fogadták egyöntetű lelkesedéssel, ahogyan azt de Witte talán remélte. A rajongói közösségből több kritika is érkezett. Sokan kifogásolják, hogy éppen mesterséges hangot választottak azoknak a nőknek a képviseletére, akiktől azt tagadják meg, hogy zenén keresztül fejezzék ki magukat.

Sokan kérdezik, miért nem egy valódi ember hangját használták. Például a Redditen egy rajongó azt írja (forrás: olasz): „A zenéje teljesen megszűnt tetszeni nekem. Léteznek más módok is arra, hogy hangot adjunk az iráni nőknek, anélkül, hogy mesterséges intelligencia által létrehozott „előadóhoz” folyamodnánk.” Egy másik rajongó dicséri ugyan a kezdeményezést (forrás: olasz), de úgy véli, más utat is választhattak volna: „Úgy tűnik, a mesterséges intelligencia az elnyomás alatt élő iráni nőket hivatott képviselni. De tényleg nem akadt egyetlen hús-vér iráni énekesnő sem, aki elénekelhette volna a dalt?”

Néhány felhasználó attól is tart, hogy az MI-vel generált hangok normalizálása csökkentheti az énekesek, vokalisták és zenészek szakmai lehetőségeit, és az emberi teljesítményeket mesterséges eszközökkel válthatja fel.

Kritikák érkeztek az iráni techno színtér szereplőitől is. AliPink, DJ és producer, az ország underground színterének egyik úttörője, valamint a Techno Tehran Records (forrás: olasz) kiadó alapítója kifogásolta, hogy mesterséges énekest választottak az iráni nők képviseletére.

Instagram-bejegyzésben, amelyet később a Tehran Herald platform is idézett, AliPink „mélységesen vitathatónak” nevezte azt a gondolatot, hogy ezeknek a nőknek a képviseletéhez mesterséges hangra lenne szükség, és kiemelte, hogy már most is léteznek tehetséges, saját történettel rendelkező, hús-vér iráni művésznők.

„Irániként, aki több mint 20 éve aktív az iráni underground techno színtéren, és akit többször letartóztattak és bebörtönöztek amiatt, hogy zenét készítettem és illegális bulikat szerveztem, a felszerelésemet pedig elkobozták, teljes bizonyossággal állíthatom: semmilyen mesterséges intelligencia által létrehozott szereplő nem képviselte, és soha nem is fogja képviselni az iráni nőket az elektronikus zenénk színterén.”
AliPink

AliPink magát a projekt értelmét is megkérdőjelezte, hozzátéve: „Alapvető különbség van aközött, hogy felhívjuk a figyelmet az iráni nők nehézségeire, illetve aközött, hogy az ő küzdelmeiket használjuk koncepcióként a mesterséges intelligencia által generált zene népszerűsítésére.”

Vannak azonban, akik megvédik a projektet, rámutatva, hogy ha de Witte valódi iráni énekesnőt használt volna, az az adott előadót veszélybe sodorhatta volna ezekkel a dalokkal. Egy Instagram-felhasználó például így kommentált annál a posztnál, amelyben de Witte az EP hivatalos megjelenése előtt részletet osztott meg (forrás: olasz): „Wow, perzsa nőként és művészként ez nagyon mélyen megérint. Az emberek nem értik, hogy az iráni nőknek mennyivel keményebben kell harcolniuk azért, hogy megtegyék azt, amit más országok művészei nap mint nap szabadon megtehetnek.” Egy másik Instagram-felhasználó ezt írta: „Alig vártam, hogy megjelenjen. Köszönöm, Charlotte, hogy reflektorfényt irányítottál az iráni nők hangjára, akiket a kormányuk elnyom, és akiknek megtagadják a kreatív önkifejezés lehetőségét.”

A vita tehát jóval összetettebb annál, mint hogy pusztán az MI híveire és ellenzőire osszuk a feleket. Egyesek szerint NAVA elszalasztott lehetőség arra, hogy hús-vér előadókat vonjanak be közvetlenül, mások szerint viszont olyan kifejezési forma és eszköz a szolidaritásra, amely akkor is használható, amikor nincsenek valódi alternatívák.

Vékony határ technológia és kreativitás között

Az eset egyre szélesebb vitába illeszkedik a mesterséges intelligencia szerepéről a zeneiparban. Az elmúlt években a generatív eszközök már olyan szintre jutottak, hogy hangokat, dallamokat és teljes kompozíciókat tudnak létrehozni, miközben alapjaiban kérdőjelezik meg az emberi kreativitás, a technológia és a szellemi tulajdon viszonyát.

Eddig a zeneipar elsősorban önkorlátozással reagált. Például a Spotify előírja, hogy minden jogosulatlan hangklónozás használatát egyértelműen jelölni kell, és tiltja is (forrás: olasz), míg a Bandcamp (egy, a kiadóknak szóló közvetlen értékesítési platform) kifejezetten megtiltja az „egészen vagy nagyrészt” mesterséges intelligenciával generált zenét (forrás: olasz). 2026 óta pedig a Beatport elutasítja azokat a feltöltött számokat, amelyeket teljes egészében MI által létrehozottnak tart (forrás: olasz).

Charlotte de Witte döntése, hogy MI-hangot használ, így újra megnyit egy kérdést, amely egyre nagyobb súlyt kap a zeneiparban: legyen-e, és ha igen, milyen szerepe legyen a mesterséges intelligenciának az alkotófolyamatban. És főként: hol ér véget a technológiai kísérletezés, és hol kezdődik az emberi munka felváltása?

Az Azadi révén a belga DJ ezt a vitát egy különösen érzékeny területre vitte, a szólásszabadság és a nők jogainak kérdéséhez. A projekt szándékaitól és szolidaritási üzenetétől függetlenül marad egy kérdés: amikor mesterséges intelligenciát használunk arra, hogy hangot adjunk azoknak, akik nem beszélhetnek szabadon, valóban visszaadjuk-e a hangjukat, vagy egyszerűen csak helyettük beszélünk?

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

A magyar etno-punk legendák a brüsszeli táncparkett elfoglalására készülnek

RAYE 11, Rosalía 9 Grammy-jelöléssel vezeti a 2027-es női mezőnyt

1956 egy svéd fotóriporter szemével: új kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeum kertjében