Az esések komoly egészségügyi kockázatot jelentenek idősebbek számára, és az életkorral nő a sérülések veszélye. Sokan mégsem ismerik az okokat, például a szorongást, a hallásromlást és a mozgáskorlátozottságot.
Miután több mint tucatszor leesett a lépcsőről, Ben Melancon, egy volt sportoló, aki most a hetvenes éveiben jár, félni kezdte használni a lépcsőt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Halálosan féltem attól a lépcsőtől”, mondta Melancon az Ohio State University Wexner Medical Center sajtóközleményében (forrás: angol). Utolsó esése olyan sérülést okozott, amely miatt kilenc öltéssel kellett összevarrni a bal szeme melletti részt.
„Ez volt nagyjából a hab a tortán”, mondta Melancon.
Melancon azon sok idős ember egyike, akiknek az eleséssel kapcsolatos tapasztalatai tartós félelemhez vezethetnek attól, hogy elveszítik az egyensúlyukat. Bár ez a félelem arra késztetheti őket, hogy elkerüljék a potenciálisan veszélyes tevékenységeket, valójában növelheti az elesés kockázatát, mivel emiatt kevésbé aktívak lesznek, és csökken az erejük és a mozgékonyságuk.
„Ha az ember nem magabiztos, kerülheti a különféle tevékenységeket, mert attól fél, hogy el fog esni”, mondta Michelle Easley, az Ohio State Wexner Medical Center Elesésmegelőzési Klinikájának, képesítéssel rendelkező ápoló szakértője. „Az eséstől való félelem valójában az egyik legnagyobb kockázati tényező az esésre nézve.”
A The Ohio State University Wexner Medical Center új, országos felmérése, amelyben 1 007, az Egyesült Államokban élő felnőttet kérdeztek meg, azt találta, hogy 63 százalékuk nem tekinti kockázati tényezőnek az eleséssel kapcsolatos szorongást. A felmérés azt is megállapította, hogy 60 százalék nem ismeri fel a hallásvesztést mint kockázatot, míg 74 százalék nem gondolja, hogy a sürgető vizelési inger növelheti az elesés esélyét.
„Az első számú kockázati tényező egy esésre egy korábbi esés”, mondta Easley. „Ha többen tudnának erről, hamarabb be tudnánk avatkozni, segítséget tudnánk adni az embereknek, és megelőzhetnénk a súlyosabb eséseket.”
Elesések Európa-szerte
A probléma messze túlmutat az Egyesült Államokon. Az elesések súlyos népegészségügyi gondot jelentenek Európa-szerte, hozzájárulnak a kórházi felvételekhez, a rokkantsághoz, az önállóság elvesztéséhez és az idősek korai halálához.
Az Európai Association for Injury Prevention and Safety Promotion EuroSafe által közzétett európai ténylap (forrás: angol) szerint 2010 és 2012 közötti adatok alapján évente hozzávetőleg 35 848, 65 éves vagy annál idősebb ember halálát jelentették elesés következtében az EU-ban. Az elesést az idősek körében a sérüléssel összefüggő sürgősségi osztályos ellátások vezető okaként azonosították, ezeknek az eseteknek 58 százalékát teszik ki.
Az eleséssel összefüggő sürgősségi osztályos ellátások csaknem fele Európa-szerte csonttöréssel végződik, míg körülbelül minden ötödik esetben a fejet éri sérülés. A fizikai sérüléseken túl az elesések szorongást, félelmet, a családtagokra való nagyobb ráutaltságot vagy bentlakásos intézménybe történő felvételt is okozhatnak.
A sérülések súlyossága az életkor előrehaladtával nő. A ténylap becslése szerint a 65–74 éves korosztályban az eleséssel összefüggő sérülések 32 százaléka igényel kórházi felvételt. Ez az arány 39 százalékra emelkedik a 75–84 évesek, és 45 százalékra a 85 éves vagy annál idősebbek körében.
A kockázatok kezelése
Az eleséseket ritkán okozza egyetlen tényező. Gyakran fizikai, magatartási és környezeti kockázatok együttes hatása áll a háttérben.
Ide tartozik például a csökkent izomerő, a rossz egyensúly, a gyengült látás vagy hallás, krónikus egészségügyi állapotok és többféle gyógyszer egyidejű szedése. Magatartási tényezők, például a nem megfelelő lábbeli, valamint az eséstől való félelem miatti mozgásbeli változások szintén hozzájárulhatnak az eleséshez.
Az otthon különösen fontos helyszín a megelőzés szempontjából. A EuroSafe ténylapja szerint az eleséssel összefüggő sérülések 64 százaléka otthon történik. Az otthonon belül bekövetkező sérülések több mint fele nappalikban vagy hálószobákban fordul elő, ezt követik a fürdőszobák és a lépcsők.
Az otthonon kívül az egyenetlen járdák, a csúszós felületek és a rosszul karbantartott közterületek is növelhetik a kockázatot.
A fizikai aktivitás, különösen gyógytornász felügyelete mellett végzett programok révén javuló izomerő és egyensúly fontos eleme a megelőzésnek.
Melancon négy hónapon át, hetente többször részt vett az Ohio State Elesésmegelőzési Klinikáján zajló foglalkozásokon, ahol gyógytornásszal dolgozott azon, hogy javítsa az erejét és az egyensúlyát. Emellett minden reggel otthon is elkezdett tornázni, és olyan sportcipőt viselni, amely jobb tartást biztosít.
A program befejezése óta nem esett el.
„Már nem félek a lépcsőktől”, mondta Melancon. „Fel tudok menni és le tudok jönni bármilyen lépcsőn, amit csak kíván.”
Az európai tapasztalatok a többrétű megközelítést támasztják alá, amely egyéni kockázatfelmérést, a gyógyszerek áttekintését, személyre szabott mozgásprogramokat, valamint az otthoni és közterületi környezet javítását foglalja magában. A EuroSafe ténylapjában idézett vizsgálatok szerint az célzott elesésmegelőzési programok 20–40 százalékkal csökkenthetik a sérülések arányát a magas kockázatú csoportokban.
Easley azt javasolja, hogy ellenőrizze az otthonokat a rossz világítás, a felgyűrődő szőnyegek és a nehezen használható lépcsők szempontjából. A fürdőszobáknak is könnyen, biztonságosan megközelíthetőnek kell lenniük, akadályok nélkül, amelyek esést okozhatnak.
„A szőnyegek óriási problémát jelentenek, el kell távolítani őket vagy rögzíteni kell”, mondta Easley. „Mindez a biztonságról szól, nem az önállóság elvételéről.”
Az embereknek a gyógyszereiket is át kell tekinteniük az egészségügyi szolgáltatóval vagy a gyógyszerésszel, mivel egyes készítmények szédülést vagy egyensúlyproblémákat okozhatnak.
Melancon arra biztatja azokat, akik félnek az eleséstől, hogy kérjenek segítséget, és maradjanak elkötelezettek a felépülés mellett.
„Meg tudja csinálni”, mondta. „Ha elköteleződik, és kitartó, sikerülni fog.”