Az ENSZ klímafőnöke figyelmeztet: az országoknak meg kell védeniük az egészségügyi rendszereket, mert az éghajlatváltozás egyre nagyobb fenyegetést jelent a lakosság egészségére a törökországi COP31 klímakonferencián.
Állam- és kormányfők, valamint szakértők gyűltek össze az antalyai, Türkiye-ben rendezett ENSZ COP31-csúcstalálkozóra, amelyet november 9. és 20. között tartanak. Simon Stiell, az ENSZ klímaváltozási ügyekért felelős végrehajtó titkára szerint a klímaváltozás egészségügyi hatásai központi szerepet játszanak a vitákban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A légszennyezéstől a szélsőséges hőhullámokig a klímaváltozás világszerte egyre nagyobb fenyegetést jelent az emberek egészségére.
„A klímaválság mára pandémiás léptékű globális egészségügyi válsággá vált” – mondta Stiell, hozzátéve, hogy az éghajlati katasztrófák rombolják az egészségügyi rendszereket és az infrastruktúrát, és biztosította, hogy az egészség idén is központi kérdés lesz a csúcstalálkozón.
„Ezen a COP-on a nemzetek választás előtt állnak: elektromos vagy sokk. Vagy átalakítják a világgazdaságot az elektromos korszaknak megfelelően, vagy elfogadják a fosszilis tüzelőanyagok okozta tartós költségterheket a családok, a vállalatok és a kormányok számára, és természetesen ez az egészségügyi rendszereket is magában foglalja” – mondta Stiell.
A fosszilis tüzelőanyagok égetése és az emberi tevékenység okozta klímaváltozás a Lancet Countdown 2026 szerint évente mintegy 3,3 millió halálesettel hozható kapcsolatba a kültéri légszennyezésen és a szélsőséges hőségen keresztül.
Az elmúlt 12 év volt a mérések kezdete óta a legmelegebb időszak, és a legutóbbi négy év, köztük 2026, a négy legmelegebb év közé tartozik, egy november 9-én közzétett, az ENSZ Meteorológiai Világszervezete új jelentése szerint.
Az emelkedő hőmérsékletek, az aszály és a heves esőzések hozzájárulhatnak a hőhöz köthető megbetegedésekhez és halálozáshoz, az erdőtüzek füstjéhez és a rossz levegőminőséghez, az alultápláltsághoz és az élelmezésbizonytalansághoz, a sérülésekhez, valamint a víz és vektorok által terjesztett betegségek, például a kolera, a malária és a dengue kockázatának változásához.
Stiell szerint „a klímakockázat minden sebezhetőséget megtalál egy egészségügyi rendszerben, és felnagyítja azt”, a hatások pedig az áramkimaradásoktól a vízszolgáltatás és -tisztítás akadályozásáig terjednek.
Stiell úgy vélte, hogy az egészségnek mindig „a klímaintézkedések középpontjában” kell állnia, és hogy az ezért felelős minisztériumokat be kell vonni az alkalmazkodásról szóló tárgyalásokba.
Hozzátette: „Minden nemzeti alkalmazkodási tervnek választ kell tudnia adni néhány alapvető kérdésre: Nyitva tudnak-e maradni a rendelők egy hőhullám idején? Van-e biztonságos ivóvízük egy árvíz után? Felismerik-e az egészségügyi dolgozók a járványkitörést, mielőtt az elterjed? Megkapják-e a leginkább veszélyeztetettek a szükséges ellátást?”
Az alkalmazkodás azonban nem az egyetlen válasz. Stiell megjegyezte, hogy „egyetlen egészségügyi rendszert sem lehet úgy megerősíteni, hogy ellenálljon egy végtelenül melegedő világnak”, és arra szólította fel az országokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az egészség szempontjai beépüljenek a klímatervek kidolgozásába, a finanszírozási döntésekbe és az előrehaladás mérésébe.