Novemberben a finn F/A–18-asok egy lezárt főútszakaszt is használnak. A gyakorlat azt mutatja meg, hogyan tarthatja harcban egy légierő a vadászgépeit, ha rakétacsapás éri a repülőtereit.
A repülőtér minden légierő legkiszolgáltatottabb pontja. Képzeljük el, hogy egy rakétacsapás után a vadászgépek épek maradnak, de a kifutópályán kráterek tátonganak. Ekkor a földön maradt gépek nem tudnak felszállni, a levegőben lévőknek pedig máshol kell landolniuk, és újra feltöltődniük. Ez minden légierő-parancsnok legrosszabb lázálma.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha viszont már a támadás előtt több helyszínt is előkészít, akkor egy repülőtér kiesése kisebb eséllyel bénítja meg a teljes alakulatot. Ehhez az is kell, hogy a kényszerpályán legyen, aki fogadja, megtankolja és ismét bevetésre kész állapotba hozza a gépeket.
Ideális menekülő terep az autópálya
A kelet-finnországi Kuopio mellett november 18-tól egy hétre elterelik a forgalmat a 9-es főút egyIk szakaszáról. A helyi buszok kerülőre mennek, és a repülőtérre is más útvonalon lehet majd eljutni.
A lezárt úton közben a finn légierő F/A–18 Hornet vadászgépei gyakorolnak majd, ugyanis Jännevirtánál a főút egy szakaszát úgy alakították át, hogy szükség esetén repülőgépek is használhassák.
Nem egyedül gyakorolnak a finnek
A november 19. és 27. között zajló Protective Fence 26 a finn légierő idei fő hadgyakorlata. A tervek szerint mintegy 4100 ember és több mint 40 repülőgép vesz részt rajta, köztük húsz finn Hornet. A gépeket katonai bázisok, polgári repülőterek és a jännevirtai tartalékpálya között osztják szét. A gyakorlat fő szakaszában, november 22. és 24. között éjjel-nappal lesznek repülések. A főúti lezárás ettől eltérő időszakra, november 18-tól 25-ig szól.
A finnek mellett holland F–35A-k, francia Rafale-ok és svéd Gripenek is részt vesznek a gyakorlaton. A holland gépek Rissalából, a franciák Rovaniemiből, a svédek az észak-svédországi Kallax légibázisról repülnek be. A gyakorlat így egyszerre próbálja ki, hogyan működnek a finn gépek többféle helyszínről, és hogyan hangolják össze a repüléseket a partnerekkel.
Mindez tehát nem csak finn érdek. Adott esetben megtörténhet, hogy a szövetségesek szorulnak rá a finn infrastruktúrára, ha őket éri csapás.
Hogyan lesz egy főútból működő légibázis?
A jännevirtai szakasz kijelölt tartalék leszállóhely. Az út korszerűsítésekor két repülőgép-állóhely kialakítását is betervezték, aminek egyszerű oka van. Ha a leszállt gép a pályán marad, amíg ellenőrzik vagy megtankolják, addig a következő gép nem tudja használni ugyanazt a szakaszt. Az állóhelyen közben a műszakiak dolgozhatnak, a pálya pedig újra szabaddá válhat.
A logisztikai feltételeket is biztosítani kell. Egy országúti leszállás után pontosan ugyanazokat a feladatokat kell elvégezni, amelyekhez egy rendes légibázison készen áll az infrastruktúra, vagyis nem lehet semmit elspórolni.
Üzemanyag kell, a következő feladattól függően fegyverzet is, továbbá 24 órás műszaki személyzet, szerszámok és alkatrészek. Meg kell oldani az őrzést és a légvédelmet, és biztosítani kell a kommunikációs kapcsolatot a repüléseket irányító parancsnoksággal. Ha például egy Hornet leszáll, de a tartálykocsi késik, a gép hiába úszta meg a légibázis elleni támadást, a következő bevetésre még várnia kell.
Ezért tartalékdepókat is építeni kell az üzemanyagnak, bombáknak és rakétáknak, és ezeket fel kell tölteni. Emellett a repülő személyzet ellátásáról is gondoskodni kell: alvás, toalett, étkezés.
Egy F–35-ös is leszállhat országútra?
A válasz igen. 2024 szeptemberében az amerikai légierő két F–35A gépe a finnországi Ranua mellett országúti pályán szállt le a Baana gyakorlaton. A gépeket járó hajtóművel tankolták meg, majd ugyanarról az útszakaszról felszálltak. Ez az F–35 hagyományos fel- és leszállásra tervezett változata. A helyből felszálló típusnak nincsenek ilyen "igényei".
A finnek már az 1960-as évek óta gyakorolják az országúti üzemelést, jóval azelőtt, hogy az ország 2023-ban csatlakozott a NATO-hoz. Most a Horneteket F–35-ösökre cserélik. A hollandok a típus üzemeltetésében szerzett tapasztalataikat adhatják át, a finnek pedig azt mutathatják meg, hogyan szervezik meg a repülést, amikor a gépek és a kiszolgáló csapatok több helyszínen dolgoznak.
Miért nehezebb így megbénítani egy légierőt?
Egy nagy légibázis helyét az ellenfél pontosan ismeri. Ha viszont a vadászgépek több helyről repülhetnek, a támadónak azt is fel kell derítenie, hogy éppen hol vannak a gépek, és melyik helyszínről tudnak újra felszállni. A tartalékpályák helye ettől még lehet közismert, ahogy Jännevirtáé is az. A bizonytalanságot az okozza, hogy a légierő változtathatja, hogy mikor és melyiket használja.
A szétszórásnak ára is van. A parancsnokságnak több helyszínt kell ellátnia és védenie, miközben ugyanazokért a műszakiakért, járművekért és készletekért versenyeznek. Jännevirtánál a leglátványosabb pillanat az lesz, amikor a Hornet kereke aszfaltot ér. Katonai szempontból az számít igazán, hogy utána milyen gyorsan tudják ismét útnak indítani.