Egy auschwitzi blokkban, ahol zsidó nők százait tették kísérleti alanyokká – ezt a sötét fejezetet alig ismeri valaki. A berlini producer és történész, Alice Brauner most filmet készített róla, és az Euronewsnak a forgatásról és új haragjáról mesél.
1943 elején az SS több száz zsidó nőt és lányt zárt be az auschwitzi táborban egy elszigetelt, napfény nélküli épületbe: a 10-es blokkba. Sokáig alig akadt, aki tudta, mi történt ebben a blokkban a nőkkel. Most a bűncselekmények játékfilmként kerülnek a mozikba.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 10-es blokkban Carl Clauberg nőgyógyász, akit a filmben Axel Prahl alakít, Heinrich Himmler SS-vezető megbízásából azt tesztelte, hogyan lehetne nőket tömegesen meddővé tenni. Sok áldozat nem élte túl a gyötrelmes beavatkozásokat.
A forgatókönyvet Alice Brauner írta és a filmet is ő készítette. Történészként korábban Steven Spielberg Shoah Alapítványa számára kérdezett ki túlélőket. A 10-es blokkról azonban mégis csak későn szerzett tudomást, amikor Bogdan Musiał „Mengeles Koffer” című könyvét olvasta.
Egy zsidó orvos egy erkölcsi végletes helyzetben
A film a 10-es blokk nőiről mesél, de egy zsidó orvosról is, akit az SS együttműködésre kényszerített. Lánya életével zsarolták. A kölni nőgyógyász, Maximilian Samuel, akit a filmben Christian Berkel alakít, eredetileg új életet kellett volna, hogy a világra segítsen. Aztán arra kényszerítették, hogy közreműködjön nők megcsonkításában, hogy soha többé ne szülhessenek gyermeket.
A valódi Maximilian Samuel német hazafi volt, és sokáig nem akarta elhinni, hogy egy hozzá hasonló, nagy tekintélyű orvost bármi baj érheti. Auschwitzban aztán olyan lelkiismereti konfliktusba került, amelyből nem volt kiút.
Brauner az Euronewsnak adott interjúban arról a „szürke zónáról” beszél, „amelyet Primo Levi nevezett meg”. Samuelt nem akarja megítélni: „Senkit sem lehet erkölcsileg elítélni, akármit is tett, ha Auschwitzban fogoly volt.”
Az orvos belső meghasonlottságával a film a nők erejét állítja szembe. Még legsötétebb óráikban is egymásban találnak kapaszkodót, verseket mondanak és együtt énekelnek. A film nem találja ki ezeket a pillanatokat, hangsúlyozza Brauner. A vers egy auschwitzi orvosnő naplóiból származik, az ének pedig sok táborban elterjedt.
Az ellenállást megtestesítő alak Adélaïde Hautval orvosnő, akit Bibiana Beglau játszik. A francianőt 1943 januárjában úgynevezett „zsidóbarátnőként” deportálták Auschwitzba. Fogoly-orvosként megtagadta, hogy részt vegyen nők kényszersterilizálásában. Később a Jad Vasem emlékhely a „Világ Igaza” címmel tüntette ki.
Alice Brauner forgatókönyve tanúvallomásokra és periratokra támaszkodik. „Minden fogolyszám stimmel, minden személy létezett” – mondja Brauner. Csak egy abortuszjelenetnél választott egy másik érintettet, hogy ne bonyolítsa túl a cselekményt.
A 10-es blokk stúdióban felépítve
A forgatás 2025 szeptemberében kezdődött a berlini CCC-filmstúdiókban. Ott készült el a 10-es blokk részletes, hű rekonstrukciója hálóteremmel és műtőkkel. A díszlettervező az eredeti épület 3D-grafikáihoz igazodott.
Az auschwitzi emlékhely első játékfilmes alkotóként adta oda a stábnak a táborról készült új, 360 fokos virtuális valóság anyagot, ebből származnak a külső felvételek. A foglyok érkezését a bochumi Vasúti Múzeumban forgatták, több száz statisztával.
A zene mellőzése nem véletlen. „Nincs szükségem további esztétikai eszközökre az érzelmi hatás fokozásához” – mondja Brauner. Csak a stáblista alatt hangzik fel egy zsidó ima a soá áldozataiért.
Olyan közel a kényelmetlen valósághoz, amennyire csak lehet
„Nem akartunk maszkokkal dolgozni” – mondja Brauner. A színésznők inkább leborotváltatták a hajukat, néhányan a futó kamera előtt. Marcus O. Rosenmüller rendező a forgatás előtti hónapokban újra meg újra beszélgetett velük arról, elbírják-e a lelki terhet.
Amennyire csak lehetett, az áldozatok származási országaiból származó színésznőket választottak a szerepekre. Egyikük a szerep kedvéért megtanult ladinóul, a sok szefárd zsidó által beszélt nyelven.
Az első forgatási napon a stáb leült együtt. „Mindannyian megfogtuk egymás kezét, és még egyszer beszéltünk róla. Mindenki sírt” – emlékszik vissza Brauner. „Mindenki azt gondolta, hogy valóban Auschwitzban van.”
Egy intimitáskoordinátor foglalkozott a meztelenséget ábrázoló jelenetekkel, és a nők mellett állt, „tulajdonképpen a forgatáson dolgozó pszichológusként” is. A legnehezebb munka láthatóan az elkövetőket alakító színészekre hárult.
A színész Johannes Zirner például az SS-orvost, Horst Schumannt játssza, aki szintén végzett kísérleteket foglyokon Auschwitzban. Egy jelenetben egy gumibottal kellett rácsapnia a táborban egy zsidó lányra. Eleinte nem tudta rászánni magát. „Annyiszor kellett felvennünk a jelenetet” – mondja Brauner.
Látványos effektusok helyett az áldozatok méltósága áll a középpontban
A film józanul, kendőzetlenül mutatja be az erőszakot. A lemeztelenített testek csak részletekben, az orvosok nézőpontjából láthatók, soha nem teljes egészükben. „Talán valóban átléptük a fájdalomküszöböket, de mindig igyekeztünk megőrizni az áldozatok méltóságát.” A müncheni premieren csak kevés néző hagyta el a termet, a helyszínen lelkipásztor is jelen volt. Utána hosszan tartó taps következett, később pedig elnyerték a közönségdíjat a ludwigshafeni Német Filmek Fesztiválján.
Brauner a filmet a nők és lányok ellen elkövetett háborús erőszakkal való szembenézésnek is tekinti. Az áldozatok egy része 15–17 éves volt, és ahogy ő fogalmaz, „embertelenítették, jogfosztották, megalázták” őket.
Harag 2023. október 7-e után
Hogy a film ennyire megrázó lett, Brauner szerint összefügg 2023. október 7-ével. Azt a napot mély törésnek élte meg, mondja. Zsidóként azt tapasztalta, hogy őt teszik felelőssé Izrael politikájáért. „Most tényleg minden gát átszakadt, és mindenki kiadja magából azt, amit már régóta gondol” – mondja. „Úgy éltem meg, mintha egy szökőár zúdulna ránk.”
A helyzet súlyosságát a Szövetségi Antiszemitizmus-kutató és -tájékoztató Irodák Szövetsége (RIAS) bejelentőpontjainak adatai is mutatják: 2025-ben Németországban mintegy 8700 antiszemita incidensről szereztek tudomást, ez majdnem napi 24 esetet jelent. 2020 és 2022 között évente átlagosan mintegy 2500 esetet regisztráltak. A RIAS azt is hangsúlyozza, hogy sok incidensről soha nem tesznek bejelentést.
Brauner szülei, Artur és Maria túlélték a soát, és a háború után Németországba jöttek. Itt, meséli Brauner, tükröt akartak tartani a németeknek, nem felemelt mutatóujjal, hanem filmekkel.
Artur Brauner 80 éve alapította meg a berlini CCC gyártócéget. 2019-ben hunyt el, felesége 2017-ben. Brauner szerint azt, ami 2023. október 7-e óta történt, nem élték volna túl. Úgy érzi, kudarcot vallott az az emlékezetkultúra, amelyért kiálltak. Éppen ezért akarja folytatni a munkájukat.
November 5-től a mozikban
„Block 10” című filmje november 5-én kerül a német mozik egy részébe, angol felirattal. A filmhez Brauner és Heike Gronemeier szerző egy könyvet is megjelentetett, amelyben feldolgozzák a történelmi hátteret.
Brauner azt javasolja, hogy a filmet ne egyedül nézze meg, hanem másokkal együtt a moziban, és utána beszélgessenek róla. Különösen a fiatalokat szeretné nézőként megszólítani. Azt kívánja, hogy foglalkozzanak a témával, és álljanak ki azért, hogy ilyesmi ne ismétlődhessen meg. Ezért járja a filmjével az iskolákat és a mozikat, és keresi a párbeszédet.