A férfiak vérében jelen lévő fehérjék évekkel a diagnózis előtt jelezhetik a prosztatarák kockázatát.
Az oxfordi kutatók szerint a férfiak vérében található jellegzetes fehérjék már akár több mint 15 évvel a diagnózis előtt jelezhetik a prosztatarák fokozott kockázatát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Az, hogy a diagnózis előtt évekkel levett vérmintákban olyan fehérjéket találunk, amelyek a prosztatarák kialakulásában kulcsszerepet játszó génekhez kapcsolódnak, új betekintést ad a betegség legkorábbi szakaszaiba” – mondta Karl Smith-Byrne, a tanulmány levelező szerzője az Oxfordi Egyetemről.
A prosztatarák az Európai Unióban a férfiak körében a leggyakoribb daganatos megbetegedés, világszerte pedig – a tüdőrák után – a második. Az EU-ban évente mintegy 330 ezer új esetet diagnosztizálnak, és csaknem 75 ezer férfi hal meg a betegség következtében.
Az Oxfordi Egyetem kutatói 1992 és 2000 között levett vérmintákat elemeztek több mint 2500 férfitól. Összehasonlították 982 olyan férfi kiinduló vérmintáját, akiknél később prosztatarák alakult ki, 1573 olyan férfi mintáival, akiknél nem jelentkezett a betegség.
A kutatócsoport minden résztvevő vérplazmájában több mint 6000 különböző fehérje szintjét mérte. Mivel a mintákat jóval a diagnózis előtt, olykor több mint 15 évvel korábban vették le, a kutatók korai kémiai figyelmeztető jeleket – a fehérjékben bekövetkező változásokat – kereshettek.
Egyes fehérjék a prosztatarák általánosan magasabb kockázatával hozhatók kapcsolatba, míg mások kifejezetten a betegség agresszív, gyorsan növekvő formáival állnak összefüggésben. Ugyanakkor azoknál a férfiaknál, akiknek vérében magasabb szinten voltak jelen bizonyos immunrendszerhez kapcsolódó fehérjék, például a GZMK és az ANXA2, a prosztatarák hosszú távú kockázata alacsonyabbnak bizonyult – derül ki a tanulmányból, amely a European Urology (forrás: angol) című folyóiratban jelent meg.
„A prosztatarák számos esete lassan növekszik, és lehet, hogy soha nem okoz komoly problémát, míg más daganatok agresszívek és életveszélyesek lehetnek” – mondta Zhe Huang, a tanulmány első szerzője, az Oxford Population Health posztdoktori epidemiológusa.
„Végső soron reméljük, hogy ez segít jobban megérteni az agresszív prosztatarák biológiáját, és olyan markerek azonosítását teszi lehetővé, amelyek javíthatják a jövőbeni kockázatbecslést” – tette hozzá Huang.
A kutatók hangsúlyozták, hogy az eredmények egyelőre nem jelentenek szűrővizsgálati módszert, és további megerősítésre van szükség.
„A meglévő és a jövőbeli genetikai bizonyítékokkal együtt ezek az eredmények hozzájárulhatnak olyan biológiai folyamatok azonosításához, amelyek célzott befolyásolásával megelőzhető lehet az agresszív prosztatarák” – mondta Smith-Byrne.