Taskent modernista épületei az új építészeti elképzeléseket helyi anyagokkal, motívumokkal és klímabarát megoldásokkal ötvözik. Tíz ikonikus épület került fel az UNESCO világörökségi listájára.
Taskent építészete a város történelmének számos rétegét tükrözi. Az 1966-os földrengés után az új középületek generációja modern formákat, kísérleti anyagokat és a város forró éghajlatához igazított terveket vezetett be.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezek közül sok épületet ma is használnak. Múzeumok, koncerttermek, cirkusz és metrótállomások ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelően működnek, miközben építészeti értékük mind szélesebb körben elismertté vált.
A korszak tíz modernista építészeti emlékét ma már az UNESCO világörökségi helyszínként tartják nyilván.
Éghajlat formálta építészet Taskentben
A Taskentben kibontakozó modernista építészet saját karaktert alakított ki azzal, hogy beépítette a helyi építészet és városi élet elemeit.
Sajdaziz Iszankhodzsaev, a Művészeti és Kulturális Fejlesztési Alap alelnöke szerint az 1966-os földrengés után Taskentbe érkező építészek eltérő szemléleteket hoztak magukkal, amelyeket a helyi adottságokhoz igazítottak.
A hagyományos üzbég épületekre jellemző udvarok, díszítőminták és építészeti megoldások egyes modernista projektek részévé váltak.
Erre példa az Állami Történeti Múzeum, ahol az építészet határozott geometrikus formát ötvöz a taskenti éghajlathoz igazított elemekkel.
A városra szabott múzeum
Az Állami Történeti Múzeumot 1968-ban Rozanov és Sesztopalov építészek tervezték. Fehér márvány homlokzata, megemelt elhelyezkedése és különleges formája a belvárosi Taskent egyik legismertebb épületévé teszi.
Zsannat Iszmailova, az Állami Történeti Múzeum igazgatója szerint az épületet kifejezetten a helyi viszonyok figyelembevételével tervezték.
Díszrácsok védik az épületet a nyári, perzselő napsütéstől, miközben a széles lépcsősor és a központi bejárat határozott jelenlétet ad az épületnek a környező városi térben.
Az épület kialakításába a helyi kézművesség is beépült. A faragott faajtókat kokandi mesterek készítették, a belső terekben pedig a hagyományos, gancsnak nevezett faragott gipszstukkó díszítést alkalmazták.
Az épület 1970-re készült el, eredetileg Lenin Múzeumként. 1992-ben ide költözött az Üzbegisztáni Állami Történeti Múzeum, amely azóta is itt működik.
Az eredeti szerkezet nagy része érintetlen maradt, így a múzeum Taskent modernista építészetének fontos példája.
Múzeum, amelyet a művészet köré terveztek
Az Üzbegisztáni Állami Képzőművészeti Múzeum egy újabb példája annak, hogyan igazították az építészetet egy intézmény funkciójához.
Az építkezés 1967-ben kezdődött, és 1974-ben fejeződött be. A sok, átalakított épületben működő múzeummal ellentétben ezt a házat eleve múzeumnak tervezték: a kiállítótereket és raktárakat már az eredeti terv részeként alakították ki.
Olga Udovenko, a múzeum Üzbéghagyományos Iparművészeti Osztályának vezetője szerint az épület létrejöttekor rendkívül szokatlannak számított Taskentben.
Eredeti homlokzatán kísérleti paneleket alkalmaztak, amelyek célja az volt, hogy korlátozzák a közvetlen napfényt, és megfelelő körülményeket biztosítsanak a műtárgyak számára. Az anyagot később lecserélték, ám a kutatók ma már azt vizsgálják, miként lehetne visszaállítani az épület eredeti megjelenését.
Belül a központi átrium köré szerveződnek a szintek, amelyeken a kiállítóterek egymás fölött, a nyitott tér körül helyezkednek el. A belső terek jelentős része változatlan maradt.
Az épület megőrzése ma már annak a szélesebb vitának a része, hogy a modernista épületek miként feleltethetők meg a jelenkori műszaki követelményeknek úgy, hogy közben megőrizzék eredeti építészeti karakterüket.
Palota, amelyet a közösségi életre terveztek
A modernizmus a nagy, nyilvános rendezvények tereit is formálta.
A Népek Barátsága Palota évtizedek óta ad otthont koncerteknek, előadásoknak, kongresszusoknak és más nagyszabású eseményeknek. Építészetébe a helyi hagyományokból merítő díszítőelemek kerültek, köztük minták és gancsra emlékeztető részletek, amelyeket az épület szerkezetébe integráltak.
A palotában 3816 férőhely van, nagy színpadát pedig kifejezetten monumentális előadásokra és eseményekre méretezték.
Az intézmény igazgatója, Iszroil Gulomov szerint az épületet úgy gondolták végig, hogy visszautaljon a helyi építészeti hagyományokra, és olyan elemeket is tartalmazzon, amelyek segítenek megvédeni a belső tereket Taskent változó hőmérsékletétől.
Az eredmény egy olyan közösségi helyszín, ahol az építészeti díszítés szorosan összekapcsolódik a gyakorlati funkcióval.
Jellegzetes formájú cirkusz
A korszak egy másik emblematikus épülete kifejezetten cirkuszi előadások számára készült.
Az Üzbég Állami Cirkusz építése 1968-ban kezdődött, és 1976-ban fejeződött be. A kör alaprajzú épületben előadóterek és próbatermek kaptak helyet.
Kupoláját és külső részleteit az egykori Taskent látványvilágára utaló motívumokkal alakították ki.
Az épületet jelenleg felújítják, a hatóságok pedig azt tervezik, hogy megőrzik jelenlegi építészeti megjelenését és történeti elemeit.
Rusztam Madzsidov, az Üzbég Állami Cirkusz igazgatója szerint a felújítástól azt várják, hogy jobb körülményeket teremtsen az artisták számára, miközben magát az épületet is megóvja.
Modernizmus a föld alatt
Taskent modernista építészete a föld alá, a metróba is kiterjed.
A Koszmonavtlar metróállomás a világűr kutatásának témáját állítja középpontba. Színei, falai és portréi a tudomány és az űr iránti rajongást tükrözik, amely az állomás művészi koncepcióját meghatározta.
Rusztam Safikov, a villamos-vonat depó vezetője szerint minden taskenti metróállomásnak saját építészeti és művészeti koncepciója van.
A metró maga az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult: hálózata bővült, az utóbbi években új vonalak és állomások nyíltak. Az utasforgalom is nőtt, ma már napi egymillió utazás fölé emelkedett.
A Koszmonavtlarhoz hasonló állomások azonban megőrizték eredeti művészi karakterüket, miközben egy modern közlekedési hálózatot szolgálnak ki.
Az élő városszövet megőrzése
Az UNESCO-elismerés ráirányította a figyelmet arra, hogyan kell ezeket az épületeket a jövőben kezelni.
Sajdaziz Iszankhodzsaev szerint a megőrzés jóval többet jelent a homlokzatok fenntartásánál. Az épületeknek biztonságosnak, funkcionálisnak és a mai igényeknek megfelelőnek kell maradniuk, miközben a körülöttük lévő városi környezetet is átgondoltan kell tervezni.
Ez magában foglalja a tartószerkezet és gépészet állapotának felmérését, a tűzbiztonságot, valamint annak vizsgálatát, hogyan lehet az épületeket úgy átalakítani, hogy ne vesszék el építészeti identitásukat.
Több mint ötven évvel azután, hogy Taskent modernista építészete formát öltött, a város számos ikonikus épülete ma is a mindennapi városi élet aktív szereplője.
Jelentőségük abban rejlik, ahogyan az építészet, az éghajlat, a helyi kézművesség és a közösségi használat egy sajátos korszakban találkozott Taskent fejlődésében. Az UNESCO-elismerés új szintű védelmet biztosít ennek az építészeti örökségnek, miközben az épületek folyamatos használata az élő mindennapok részévé teszi azt.