Az Európai Bizottság elnöke az 1956-os forradalom emlékünnepének vendégeként mondott beszédet a magyar Országgyűlésben. Értékelése szerint a magyarországi változások közelebb hozzák egymáshoz Európa népeit, és javítják az ország gazdasági pozícióit és versenyképességét is.
Péntek délután elmondott beszédében Ursula von der Leyen köszöntötte meghívóit, és meghatottságát fejezte ki, hogy ebből az alkalomból szólhat a magyar néphez. A közjogi méltóságok és képviselők köszöntése után a bizottsági elnök beszéde változtatás nélkül így szólt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hetven évvel ezelőtt, egy derült, napsütéses délutánon Magyarország fiataljai összefogtak, és megváltoztatták a történelem menetét
Békés szándékkal, erkölcsi tisztasággal és lenyűgöző bátorsággal emelkedtek fel, hogy harcoljanak a szabadságért, a demokráciáért és Európáért. A megtorlás gyors és véres volt. A szovjetek tankokat és csapatokat küldtek a munkások és a diákok ellen. De bátorságuk példájával az 1956-os mártírok reményt keltettek. Ahogy Václav Havel egyszer mondta: „A remény határozottan nem ugyanaz, mint az optimizmus. A remény nem az a meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem az a bizonyosság, hogy valaminek van értelme, függetlenül attól, hogyan alakul.”
Ezt találta a világ a Sztálin-szobor ledöntésének képein. A hírt arról, hogy az orvostanhallgatók ellátják a sebesülteket, magyarokat és szovjeteket egyaránt. A szabad Magyarország hangjait, amelyek a rádióban a végéig sugároztak. Ezeken a képeken, nem először és nem is utoljára, Európa és a világ Magyarországra tekintett, és reményt talált. És kérdezzük meg magunktól, miért cselekedtek a szovjetek ilyen brutálisan? Könyörtelen elnyomással, számtalan ártatlan életet véve el. A válasz egyszerű - féltek. Féltek azoktól az emberektől, akiknek a nevében azt állították, hogy cselekednek. Féltek attól, hogy ha Magyarország népe győz, a demokrácia utáni vágy terjedni fog. És féltek, mert tudták, hogy míg az elnyomás csak további elnyomással maradhat fenn, a szabadság egy olyan tűz, amely lángra kap.
Hölgyeim és uraim, miért gyűlünk össze, hogy megemlékezzünk az olyan évfordulókról, mint a mai? Azért gyűlünk össze, hogy gyászoljunk - a több tízezer megölt vagy megsebesült magyarért. Azoknak az emlékére gyűlünk össze, akiket hidegvérrel letartóztattak, bebörtönöztek és kivégeztek, némelyiket mindössze 18 évesen. Azért gyászoljuk a száműzötteket, mind a 200 000 embert, akik elmenekültek otthonaikból – legtöbben soha nem tértek vissza. De mindenekelőtt azért gyűltünk össze, hogy elmondjuk: soha ne vesszen kárba az áldozatuk.
Magyarország népe lehetetlen esélyek ellenére harcolt a szabadság, a demokrácia és az igazságosság értékeiért, amelyek ma meghatározzák Európa jövőképét. Szabadon szavazni. Szabadon beszélni és gondolkodni. Szabadon élni. Korrupció nélkül kormányozni. Ezek nem elvont követelések voltak a menetelő fiatalok számára. Ez egy olyan ügy volt, amelyért életüket adták. Emlékük arra emlékeztet minket, hogy a demokrácia diadala nem elkerülhetetlen. A történelem nem egyenes út. Minden generációnak harcolnia kell szabadságunk megújításáért és demokráciánk újjáélesztéséért. Ez ennek az évfordulónak az erkölcsi lényege. Ez az a tanulság, amelyre mindig emlékeznünk kell.
Ma, itt állva nem kell emlékeztetnem Önöket arra, mit jelent a demokrácia újjáélesztése. Hat hónappal ezelőtt Magyarország népe egy új fejezetre szavazott, arra, hogy lapozzon a megosztottság, a meggyengült bizalom, a visszavetett szabadságjogok, az aláásott jólét éveinek lapjain. Tíz magyarból nyolcan szavaztak. Sokan most először. Ez volt a legnagyobb részvételi arány a kommunista uralom vége óta. Azon az estén az emberek az utcákon gyűltek össze. Idegenek ölelték egymást. Nem egy megrendezett tüntetésen, hanem egy spontán örömkitörésen – kreatívan, reményteljesen és valósan. És itt a Duna-parton, ahol 70 évvel ezelőtt emberek meneteltek és haltak meg, hogy megteremtsék a demokráciát Magyarországon – azon az estén az emberek táncoltak és ünnepelték a demokrácia újjáéledését Magyarországon.
Ez az ország ismét a remény üzenetét küldte a világnak. Hogy a demokratikus visszaesés visszafordítható. Hogy a dezinformáció és a félelemkeltés legyőzhető. Hogy a demokrácia jövője az emberek kezében van. És együtt a demokrácia győzedelmeskedni fog. Jó tehát ma visszatérni Magyarországra, egy megújult országba.
Én személy szerint nagyon otthon érzem magam itt. És ma egy egyszerű üzenetet hozok. Egy család vagyunk. A ti történetetek a mi európai történetünk. A ti jövőtök a mi európai jövőnk. Ismét bizalmat és hitet hoztatok az Uniónkba, és mi tiszteletben tartjuk ezt a bizalmat.
Miniszterelnök úr, kedves Péter! Amikor közvetlenül a választások után találkoztunk, megállapodtunk egy közös úton előre. Magyarország küzd a korrupció ellen és helyreállítja a jogállamiságot. Ön keményen dolgozott a megvalósításán. Megerősítette a csalás és a korrupció elleni küzdelem szabályait. Növelte az átláthatóságot a közpénzek elköltésével kapcsolatban. Csatlakozik az Európai Ügyészséghez. A gyermekvédelmi törvény reformjával pedig a diszkrimináció ellen küzd. Ezeket a lépéseket azért tette meg, mert a magyar emberek szorgalmazták őket. És ezek a reformok valódi eredményeket hoznak. Visszatért az európai finanszírozás. Helyreállt a hozzáférés az Európai Horizonthoz. És minden magyar diák ismét részt vehet az Erasmus programban. Végre! Hiányoztak nekünk! Az év végéig további események várhatók, a NextGenerationEU-tól és az akadémiai szabadsághoz kapcsolódó források (elérhetősége).
Így tehát kemény munkátok megtérül, a befektetői bizalom visszatér. És Magyarország megújult elkötelezettségével a közös jövőnk iránt Európa erősebb lett. Ma itt, mindannyiótoknak, akik ezt az új fejezetet írjátok, Európa nevében mondom: köszönöm.
Hadd zárjam Magyarország egy nagyszerű barátjának és egy kiváló európainak, Albert Camus-nek az idézetével. A forradalom első évfordulóján ezeket a szavakat írta, amelyek ma is ugyanolyan visszhangra találnak, mint akkor: „Nehéz nekünk méltónak lenni ennyi áldozatra. Mégis meg kell próbálnunk. Felejtsük el az ellentéteinket, nézzünk szembe a hibáinkkal, és erősítsük meg erőfeszítéseinket és szolidaritásunkat egy végre egyesült Európában”.
Sok évtizedbe és még sok küzdelembe telt, de Európa egyesült, és egységes maradt. A mi feladatunk, hogy Európa egy is maradjon, most, és sokáig a jövőben is. Köszönjük. Éljen Magyarország! Éljen Európa!