A kormányok a lakosság egészségét ígérik védeni, mégsem csökkentik függésüket a fosszilis energiától – mutat rá a Global Climate and Health Alliance friss kutatása, amely a klímaretorika és a tettek közti szakadékot tárja fel.
Az Európai Unió és más nagy kibocsátók csak szóban ismerik el a klímaváltozás egészségügyi hatásait, miközben retorikájukat nem támasztják alá kellően ambiciózus kibocsátáscsökkentéssel. Erre a civil szervezeteket tömörítő Global Climate and Health Alliance friss elemzése mutat rá, amely 132 ország klímavállalásait vizsgálta.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legtöbb országtól eltérően az EU a Párizsi Megállapodás keretében egyetlen, közös nemzeti vállalást (Nationally Determined Contribution, NDC) nyújt be, amely az uniós blokkot és annak 27 tagállamát fedi le.
A Global Climate and Health Alliance „Scorecard” nevű értékelése azt vizsgálja, hogy az országok mennyire építik be az egészséget a nemzeti klímatervükbe nyolc kategóriában: a klímával összefüggő egészségügyi hatások, a légszennyezés, az egészségügyi ágazat lépései, a járulékos egészségügyi előnyök, az igazságos átmenet, az irányítás, a finanszírozás és a végrehajtás terén.
Noha az EU, Indonézia, Dél-Afrika, Törökország, Kanada és az Egyesült Arab Emírségek jobb egészségügyi pontszámot kapott, ezt nem támasztják alá azok a mértékű kibocsátáscsökkentések, amelyek valóban megvédenék a lakosságot.
„Az álszentség tökéletes szó erre” – mondta Jess Beagley, a Global Climate and Health Alliance képviselője az Euronewsnak, hangsúlyozva, hogy a kormányok nem állíthatják, hogy az egészséget helyezik előtérbe, ha közben nem foglalkoznak azzal a fosszilisfüggőséggel, amely a globális felmelegedést és a szennyezést hajtja.
„Nem hivatkozhatunk üresen az egészségre, ha közben nem teszünk érte konkrét lépéseket” – tette hozzá.
A szövetség 2026-os Nationally Determined Contribution (NDC) Scorecard listáján az EU a 12. helyre került; a húsz legjobban teljesítő országból 19 alacsony és közepes jövedelmű gazdaság. A rangsort Kolumbia vezeti 32-ből 29 ponttal, utána Nigéria következik 25, majd Kambodzsa 24 ponttal.
A jelentés szerint a magas kibocsátású gazdaságok közül, amelyek közepes egészségügyi pontszámot kaptak, csak az EU klímatervében szerepel konkrét cél a légszennyezés csökkentésére. Ez a hidrofluorokarbonok fokozatos kivezetésére vonatkozik 2050-ig.
Ugyanakkor egyikük sem tűzött ki külön célokat a fekete szénre, a dinitrogén-oxidra vagy az ózonra, pedig ezek az anyagok hozzájárulnak a globális felmelegedéshez és súlyosan károsíthatják az emberi egészséget.
Beagley szerint az ellentmondás egyértelmű: a fosszilis energiahordozók mozgatják a klímaváltozást, miközben a levegő, a víz és a talaj szennyezésén keresztül is ártanak, a légzőszervi betegségektől egészen a rákig és a neurológiai rendellenességekig terjedő következményekkel.
Az egészségügyi rendszerekre hárul, hogy viseljék a gazdaság más területein meghozott döntések következményeit – tette hozzá.
„Az egészségügyi [szektor] valóban az első vonalban van” – mondta Beagley. „A rájuk nehezedő teher annak a szélesebb körű klímapolitikának a végeredménye, amelyet meghoztak – vagy nem hoztak meg.”
A gazdag országokra nehezedő nyomás
Az elmúlt időszak eseményei nyomán az egészségügyi következmények világszerte már most érezhetők.
A jelentésben szereplő adatok között több mint 1400 haláleset és több mint 6600 eltűnt ember szerepel Nepálból, nyolcmillió éhezésnek kitett gyermek Kelet- és Dél-Afrikából, valamint európai hőhullámokhoz köthető tízezernyi haláleset.
„Ha az idei év nem változtat azon, ahogyan a klíma és az egészség ügyében cselekszünk, az puszta szándékos tagadás, és annak a lakosságnak az elhagyása, amelyet a kormánynak védenie kellene” – mondta.
Beagley szerint a magas történelmi kibocsátással rendelkező, gazdag országoknak gyorsabban kell visszafogniuk a szennyezést, és finanszírozással kell támogatniuk a klímaügyi lépéseket a fejlődő gazdaságokban.
„Valójában a világ leggazdagabb, legnagyobb kibocsátói országain van a sor, amelyek évtizedeken át profitáltak a fosszilis energiahordozókra épülő fejlődésből” – mondta. „Ezeknek az országoknak kellene a legtöbbet és a leggyorsabban csökkenteniük a kibocsátásaikat.”
Az EU esetében ez azt jelenti, hogy saját kibocsátásait is csökkentenie kell, miközben pénzügyi támogatást nyújt a globális dél országaiban ahhoz, hogy végrehajtsák a Párizsi Megállapodás keretében vállalt klímacéljaikat.
A szövetség a döntéshozatal hiányosságaira is rámutatott: Beagley szerint az elemzésben vizsgált országoknak mindössze 15 százalékában vonták szorosan be az egészségügyi minisztériumokat a nemzeti klímaterv kidolgozásába.
Részvételük nélkül a kormányok könnyen figyelmen kívül hagyhatják az energia-, közlekedési és iparpolitikai döntések egészségügyi következményeit.
A novemberben esedékes COP31 lehetőséget ad majd arra, hogy kiderüljön: a szélsőséges időjárás egyre súlyosabb egészségügyi hatásai végre nagyobb politikai ambícióban öltenek-e testet.