Mi történne, ha az oroszországi Kalinyingrádi területen lázadás törne ki, és vezetői konfliktust próbálnának kiprovokálni a NATO-val? Az ilyen forgatókönyv már nem csupán politikai thriller: a múlt héten Litvániában egy különleges hadgyakorlat során modellezték a helyzetet.
Képzeljük el a következő helyzetet: az oroszországi kalinyingrádi területen lázadás tör ki. Egy lázadó csoport túszul ejti a régió kormányzóját, majd azt tervezi, hogy harckocsikat és katonai egységeket küld át a Litvániával közös határon – egy NATO-tagállamba.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A felkelők célja egyértelmű: összecsapást kiprovokálni az Észak-atlanti Szövetséggel. Abban bíznak, hogy a konfliktus rákényszeríti Moszkvát nagyobb erők bevetésére, ami végső soron teljes körű háborúhoz vezetne Oroszország és a Nyugat között.
Ez nem valós események leírása, hanem egy, a múlt héten Litvániában eljátszott három válságforgatókönyv közül.
A szimulációban tudósok, volt diplomaták és szakértők vettek részt Nagy-Britanniából és más európai országokból. Orosz döntéshozókat, lázadókat és az egyes NATO-tagállamok képviselőit alakították. A gyakorlat lefolyását a Sky News-hoz tartozó brit „Defence Insider” portál követte figyelemmel.
Játék, amelyben Oroszország került nyomás alá
A gyakorlatokat az új Baltic International Security Centre nevű agytröszt készítette elő az ISM litván Menedzsment- és Közgazdaságtudományi Egyetemmel együttműködésben.
Az egyik szervező Edward Lucas volt, az Oroszországgal foglalkozó brit újságíró és szakértő. Mint hangsúlyozta, a szimuláció célja az volt, hogy a térség biztonságára más szemszögből tekintsenek, mint ami a hagyományos hadijátékokban uralkodik.
A klasszikus forgatókönyvekben Oroszország az, amely offenzívát indít, és ezzel válaszlépésre kényszeríti a NATO-t. Ezúttal a helyzetet megfordították.
Most Moszkva került nyomás alá.
Lucas bírálja azokat a gyakorlatokat, amelyek abból indulnak ki, hogy a NATO tétlenül szemléli, amint orosz csapatok vonulnak be a balti államokba.
Szerinte ez a feltételezés nem tükrözi a valóságot.
Litvánia, Lettország és Észtország – a NATO keleti szárnyának közvetlenül kitett államok – sokkal jobban értik a fenyegetés természetét, mint távolabbi szövetségeseik. Érzékenyebben reagálnak az Oroszországból érkező jelzésekre, és felkészülnek egy gyorsan kibontakozó válság lehetőségére.
Kalinyingrád – orosz exklávé a NATO gyűrűjében
A forgatókönyv középpontjában a kalinyingrádi terület állt, az Oroszországhoz tartozó exklávé Lengyelország és Litvánia között.
Ez csaknem egymillió ember lakóhelye, amelynek nincs közvetlen szárazföldi összeköttetése Oroszország többi részével. Moszkva szemszögéből fekvése óriási stratégiai jelentőségű – ugyanakkor komoly gyengeség is.
A terület évekig Oroszország egyik legerősebben militarizált régiója volt, számos alakulat, rakétarendszer és más fegyvernem állomásozott itt.
Az Ukrajna elleni háború azonban megváltoztatta a helyzetet.
Edward Lucas szerint a csapatok és a fegyverzet jelentős részét a kalinyingrádi területről a frontra vezényelték át. Ennek következtében az orosz exklávé jelenleg jóval gyengébben védett, mint az Ukrajna elleni teljes körű háború kezdete előtt.
Éppen ez a sebezhetőség vált a most elvégzett szimuláció egyik legfontosabb elemévé.
A Kreml atomfegyver használatával fenyeget
Moszkva maga is jelzi, hogy a kalinyingrádi terület biztonságát a legmagasabb prioritásként kezeli.
Az elmúlt hetekben az orosz hatóságok arra figyelmeztettek, hogy ha ezt a területet NATO-fenyegetés érné, Oroszország kész lenne nukleáris fegyverhez nyúlni.
Ez jól mutatja, milyen könnyen fajulhatna egy kis, elszigetelt terület körüli helyi válság jóval nagyobb léptékű konfrontációvá.
Éppen ezt a mechanizmust próbálták elemezni a gyakorlat során.
A legfontosabb tényező az idő
A szimulációban Oana Lungescu, a NATO volt főszóvivője is részt vett. A gyakorlatokon bíróként tevékenykedett, és több szerepet is eljátszott, köztük a Szövetség legfőbb katonai parancsnokáét.
Véleménye szerint a gyakorlat legfontosabb tanulsága az idő tényezője.
Válsághelyzetben döntéseket kell hozni úgy, hogy a szereplőknek nagyon korlátozott ismereteik vannak a történésekről. Az információk sok irányból érkezhetnek, és a helyzet akár percek alatt megváltozhat.
Ezért – ahogy Lungescu hangsúlyozza – a NATO-országoknak képesnek kell lenniük gyorsan közös álláspontot kialakítani, majd azonnal cselekedni.
Nemcsak a támadásra adott válaszról van szó, hanem az erők megfelelő átcsoportosításáról, a harckészültség növeléséről és olyan lépésekről is, amelyek elrettenthetik a lehetséges agresszort, mielőtt a válság kicsúszna az ellenőrzés alól.
A válság másképp is elkezdődhet, mint ahogy mindenki várja
A kalinyingrádi lázadás forgatókönyve egy újabb súlyos problémára világít rá.
A NATO-ra leselkedő legnagyobb veszély nem feltétlenül egy klasszikus orosz offenzívával kezdődik valamelyik balti állam ellen. A válság sokkal kiszámíthatatlanabb módon is kirobbanhat: belső lázadás, hatalmi harc, félkatonai csoportok akciói, határprovokáció vagy a Szövetséggel való tudatos konfrontáció kirobbantásának kísérlete révén.
A NATO számára ez azt jelentené, hogy káosz és hiányos információk közepette kellene döntéseket hoznia.
E tekintetben a kalinyingrádi terület különleges helyet foglal el. Az orosz exklávé közvetlenül két NATO-tagállam, Lengyelország és Litvánia határán fekszik, ugyanakkor el van vágva az Oroszországi Föderáció többi részétől.
Ezért a kérdés nem pusztán az, hogy Oroszország felhasználhatná-e Kalinyingrádot egy NATO-val kirobbanó konfliktus elindítására.
Egyre fontosabbá válik a fordított kérdés is: mi történne, ha éppen Kalinyingrád válna olyan válsággócává, amelyet Moszkva nem tudna gyorsan ellenőrzése alá vonni?
A Litvániában végrehajtott szimuláció nem a jövő eseményeinek előrejelzése volt. Sokkal inkább arra tett kísérletet, hogy választ adjon arra, miként kellene cselekednie a NATO-nak, ha a helyzet olyan irányban kezdene eszkalálódni, amelyre korábban nem gondoltak.
A legfontosabb tanulság viszont egyszerű: a Szövetség keleti szárnyán kitörő válság esetén a döntéshozatalra rendelkezésre álló idő nem napokban, hanem órákban és percekben mérhető.