Az Eurostat adatai szerint 2025 végén 876 600 orosz állampolgár rendelkezett érvényes uniós tartózkodási engedéllyel, a legnagyobb közösségek Németországban, Spanyolországban és Észtországban éltek.
Az Eurostat adatelemzése szerint 105 ezerrel nőtt az EU-ban legálisan tartózkodó orosz állampolgárok száma azóta, hogy Oroszország 2022 elején megindította Ukrajna elleni teljes körű invázióját; 2025 végére már 876 600-an éltek az unióban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez 13,6 százalékos növekedést jelent ahhoz képest, hogy 2021-ben 771 800 orosznak volt érvényes ideiglenes vagy állandó tartózkodási engedélye az uniós tagállamokban. A legnagyobb közösség Németországban él, 218 ezer fővel, majd Spanyolország (116 800) és Észtország (78 400) következik.
A legnagyobb növekedés Dél-Európában volt megfigyelhető: Spanyolország 44 400 orosz állampolgárnak adott tartózkodási engedélyt az említett időszakban, Franciaország 13 700-nak, míg Cipruson és Portugáliában az Oroszországban született lakosok száma rendre két és félszeresére, illetve három és félszeresére nőtt.
Ezzel szemben több uniós országban csökkent az orosz lakosok száma. Lettország, Észtország és Csehország regisztrálta a legnagyobb visszaesést, amit szigorúbb bevándorlási szabályok, valamint a balti államokban a nagyszámú orosz ajkú közösségekkel kapcsolatos biztonsági aggályok vezéreltek.
Jelentős közösségek az EU-n kívül is kialakultak. Szerbiában az orosz lakosság a háború előtt becsült mintegy ötezerről 2025 végére 61 900 főre emelkedett. Kazahsztán 2024 tavaszáig több mint 107 000 orosz bevándorlót fogadott be, míg Örményország és Grúzia rendre 43 500, illetve 70 000 oroszt látott vendégül.
Törökország a háború közvetlen utóidőszakában nagy számban vonzotta az oroszokat, később azonban szigorította a letelepedés szabályait. Júniusra az érvényes orosz tartózkodási engedélyek száma 75 900-ra esett vissza, ami a 2023-as csúcs felének felel meg.
A kivándorlási mintákat vizsgáló kutatók legalább négy jól elkülöníthető hullámot azonosítottak 2022 februárja óta. A legutóbbi, amely az idei tavasz óta tart, az Ukrajnában zajló, teljes körű háborúhoz kapcsolódó, újabb mozgósítási hírek nyomán indult el.
„Ma már mindenki érti, hogy nincs jövője Oroszországban. Nincs jövőkép, nincs fogalmuk arról, mi fog történni fél év vagy egy év múlva” – mondta Anasztaszija Burakova jogász, a Kovcheg nevű, külföldre távozott oroszoknak jogi segítséget nyújtó projekt alapítója. „Ráadásul ott lebeg felettük a mozgósítással és a sorkatonasággal kapcsolatos kockázat, amelyet az emberek nagyon személyesen élnek meg.”
„Most nincs semmim, és szabadnak érzem magam”
A 19 éves Iván idén tavasszal hagyta el Oroszországot, hogy elkerülje a katonai behívást; jelenleg építkezéseken dolgozik Jerevánban, és videókat tesz közzé a YouTube-on. Egy évvel korábban még egy mobiltelefonbolt vezetője volt.
„Azt gondoltam: ez az, ilyen az élet, minden úgy halad, ahogyan kell” – mondta egy YouTube-videóban. „Most egy jereváni padon ülök, rang és állandó munka nélkül. A feleségem mellettem van. Akkoriban menedzser voltam, és csapdában éreztem magam. Most nincs semmim, és szabadnak érzem magam.”
Független kutatók felmérései szerint az orosz emigránsok többsége fiatal pár, gyakran gyermek nélkül, mindkét partner 36 év alatti.
Jellemzően magas iskolai végzettséggel rendelkeznek, és olyan szakmákban dolgoznak, amelyeket különösen érint a politikai elnyomás – például újságírók, jogvédők, politikai elemzők – vagy nemzetközileg nagy a kereslet irántuk, különösen az IT, a mérnöki területek és az akadémiai szféra. A távozók mintegy 20 százaléka nem rendelkezik egyetemi diplomával, 18 százalék pedig külföldön tanul vagy tervezi, hogy tanulni fog.
Három nagy csoportot különböztetnek meg: azokat, akik már letelepedtek, és hosszú távon külföldön képzelik el életüket; azokat, akik már egyszer továbbköltöztek, és újabb országváltásra készülnek; valamint azokat, akik még Oroszországban élnek, de fél éven belül távozni szándékoznak.
A befogadó országokra gyakorolt gazdasági hatás jól látható, de nem egyenletes. Örményországban és Grúziában a hirtelen megjelenő népesség és tőke a CASE Center kutatóintézet elemzése szerint 2022 és 2024 között 9–9,4 százalék közötti csúcsra repítette a GDP-növekedést.
Szerbiában az orosz háztartások átlagos jövedelme havi mintegy 3500 euró volt, szemben a helyi 900 eurós átlaggal. Grúziában 3300 euró áll szemben 650 euróval. A hatás azóta mérséklődött, ahogy a fogadó gazdaságok alkalmazkodtak, a növekedés pedig évi 5–7 százalékra állt vissza.
A legtöbb orosz bevándorló nem a helyi munkahelyekért versenyzett, hanem távmunkában dolgozott vagy saját vállalkozást indított.
Az IT-szektorban akár 41 százalékuk tartotta meg külföldi ügyfelekből származó jövedelmét, a médiában pedig mintegy 21 százalék, és az így érkező pénz az adókon és a mindennapi költéseken keresztül a befogadó országok gazdaságát erősítette.
Időközben az orosz hatóságok és független kutatók is rögzítettek bizonyos visszatéréseket, ám a jelenség mértékéről eltérő becslések születtek.
Az OutRush nevű független szociológiai projekt becslése szerint 2024 nyaráig az emigránsok legfeljebb 8 százaléka tért vissza Oroszországba, és további mintegy 5 százalék szándékozik így tenni.
A RANEPA állami háttérintézményhez tartozó Alkalmazott Gazdasági Kutatóintézet a 2022–2023-as hullám esetében összességében körülbelül 10 százalékos visszatérési arányt valószínűsít.
A tanácsadócégek és toborzóügynökségek becslései ennél jóval magasabbak: az IT-szakemberek körében 16 százalékos, a csúcsidőszakban távozók körében pedig 40–45 százalékos visszatérési arányról beszélnek.
A visszatérés általában azzal magyarázható, hogy nehézséget okoz a munkakeresés, a jogi státus rendezése, illetve hogy bezártak az átköltöztetett orosz vállalkozások.
Oroszország hivatalos visszatelepítési programja 2025-ben történelmi mélypontra süllyedt, mindössze 26 700 embert vonzott vissza az országba.
Az Euronews az orosz kormány által közölt adatokat nem tudta független forrásból ellenőrizni.