Az erőszakról készült felvételek elnyomják a békés tüntetők hangját. A megélhetési válság ellen 550–800 ezer ember békésen demonstrált, a rongálást és fosztogatást a tüntetést kihasználó kisebb csoportok csinálták. A politikai osztály megdöbbent, és bűnbakot keres.
Káosz, felkelésszerű erőszak, zavargások: a francia sajtó az egyre drágább megélhetés elleni országos tüntetés napjáról készített mérleget.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A becslések szerint összesen 550 ezerl 800 ezer közé teszik a válság ellen békésen tüntetők számát. A híradásokban azonban az ország nagyvárosait sújtó, példátlan erőszakról készült felvételeket látni csupán.
Limoges városháza lángba borult, akárcsak Lyonban a Bellecour tér jelképes turistainformációs irodája. Randalírozók hatoltak be Marseille, Lille, Angers és Bordeaux városházáira is, ez utóbbiban a prefektus szolgálati lakását teljesen feldúlták.
Hosszú a rombolás listája
„Lázadásszerű jelenetek” – írja címlapján a Le Parisien. A napilap publicistája egy „a tüntetőkhöz semmilyen módon nem köthető kisebbségről” ír, amely „kvázi felkelés hangulatát tudja rákényszeríteni az országra”.
Párizs polgármestere, Emmanuel Grégoire úgy fogalmaz: „egész utcákat tettek módszeresen tönkre”.
A francia főváros szó szerint lángba borult. Dél körül a Place de la République tele volt dobálásra szánt tárgyakkal, a rendőrök könnygázfelhőben csaptak össze a randalírozókkal, miközben sűrű, fekete füstoszlop emelkedett a lángoló tűzoltóautók fölé.
Sötétedéskor több kerületben is rémülten figyelték a párizsiak az éttermekből és a kávéházi teraszokról, ahogy a fekete maszkot viselő randalírozók feldúlják a várost. A feketében, maszkban vagy csuklyában vonuló fiatalokból álló csoportok hol tízesével, hol pedig kisebb, szétszórt brigádokban mozogtak. Mindenütt ugyanazt a taktikát követték: néhányan egy üzlethez lépnek, nekiesnek a fémredőnynek, amely végül enged. A fosztogatás néhány perc alatt lezajlik, a "black bloc"-ok pedig továbbállnak. Mögöttük összetört utcabútorok roncsai, elszenesedett kerékpárok, ellopott, majd elhajított tárgyak maradnak. A CRS-egységek, a rendfenntartásra szakosodott rohamrendőrök kontingensei a tűzoltókkal együtt igyekeznek követni a fosztogató bandákat, amelyek máris egy kicsit távolabb újabb üzletekre, buszmegállókra és kerékpárokra támadnak rá.
A fosztogatók a Champs-Élysées-t sem kímélték, és az összecsapások a rendőrséggel egyre közelebb kerültek a hatalmi központokhoz, az Élysée-palotához és a Nemzetgyűléshez.
A Le Figaro „határtalan erőszakról” ír, amely a politikai osztályt „undorral tölti el”.
A kormány 1 200 előállításról, valamint 150 megsérült rendőrről és csendőrről számol be.
„Akik törtek-zúztak, a prefektúrákat és az üzleteket támadták, és egészen a városházák kifosztásáig mentek, azokat felelősségre vonjuk és megbüntetjük” – figyelmeztet az X-en Emmanuel Macron.
A belügyminiszter szerint „több száz, sőt több ezer fős randalízáló csoportokról van szó, nagyon egyértelműen az ultrabaloldal ösztönzésére”.
Marine Le Pen, a szélsőjobboldali elnökjelölt úgy fogalmaz, hogy „a jogos szociális követeléseket (…) az ultrabaloldal és Jean-Luc Mélenchon képviselőinek nyilatkozatai ejtik túszul, akik azzal, hogy legitimálják az erőszakot, a rendet elnyomásnak, a rendetlenséget pedig jognak tekintik, igyekeznek a káoszba taszítani az országot”.
Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldali elnökjelölt szerint a párizsi rendőrség „elképesztő parancsnoki döntései” nagyban felelősek az erőszakért.
Mélenchon szerint a párizsi menetoszlopok mindezek ellenére is „békében tudtak vonulni”. „Akik osztoznak a küzdelmünkben, azoknak semmi keresnivalójuk a fosztogatásban, a rombolásban” – írja az X-en.
„Itt az idő választani: vagy a Köztársaság, vagy a randalírozók oldalára állnak” – vág vissza neki Sébastien Lecornu miniszterelnök.
Az amerikai alelnök, JD Vance ezzel párhuzamosan az erőszakért a bevándorlási politikát teszi felelőssé.