Budapest valószínű pályázni fog a 2036-os nyári olimpia megrendezésére. A lehetséges versenyhelyszínek között – a magyar főváros mellett – vidéki települések, a Balaton, sőt Bécs, Szlovákia és Portugália is felmerül a „No Build Games” modellben.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hivatalosan bejelentette, hogy Magyarország részt vesz – hét másik ország (Németország, India, Katar, Dél-Korea, Dél-Afrika és Törökország) mellett - a 2036-os olimpiai és paralimpia helyszínválasztási folyamatot megelőző, úgynevezett tájékozódási fázisában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Gyulay Zsolt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke kezdeményezte, hogy Budapest főpolgármestere és a magyar kormány közösen tekintse át a 2036-os olimpia és paralimpia megrendezésének lehetőségét. Egyúttal levélben kérte, hogy a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) idén ősszel tárgyalja meg a MOB koncepciójavaslatát.
Gyulay az egyeztetések sürgetése mellett
igyekszik megnyugtatni a közvéleményt a költségek felől
A hivatalos projektismertetők határidejét 2026. október 31-re tűzte ki a NOB.
A kiszivárgott szakmai tervek alapján egy minden eddiginél rendhagyóbb, nemzetközi partnerségre épülő magyar koncepció körvonalazódik. Az ötkarikás játékok budapesti jövőjét azonban – a riválisok mellett – a gigantikus pénzügyi számok és a sokszínű politikai és társadalmi vélemények alapvetően meghatározzák.
A színfalak mögött már tavasszal elkészülhetett az olimpiai mesterterv
Bár csak most került a nyilvánosság elé, de a HVG által megszerzett dokumentumok szerint a részletes olimpiai mestertervet (Budapest Olympic Masterplan), a teljes lebonyolítási struktúrát már a 2026 áprilisi parlamenti választások, a kormányváltás előtt elkészítették.
A koncepció az úgynevezett “No Build Games” modellre épül, amely a fenntarthatóságra épül. A mesterterv (Budapest Olympic Masterplan) összesen 39 versenyhelyszínnel számol. A koncepció lényege, hogy a fővárosban az elmúlt évtizedben felépült sportinfrastruktúrát – Puskás Stadion, Duna Aréna, MVM Dome, Nemzeti Atlétikai Központ – használnák ki. A budapesti helyszínek többsége egy kompakt, 10 kilométeres körön belül helyezkedne el, míg a sportolók szálláshelyét, az Olimpiai Falut a Csepel-sziget északi részére tervezik.
Az igazán látványos elemeket ikonikus közterületekre költöztetnék; az íjászatot a Kossuth térre, a Parlament elé, a strandröplabdát a Városligetbe, míg a nyíltvizi úszást és a triatlon úszó számát a Dunában bonyolítanák le.
Valamint ideiglenes létesítmények építésével is számol a tervezet.
Vidéki és külföldi helyszínek
A belföldi versenyhelyszínek között Szeged (kajak-kenu és evezés), Balaton (vitorlázás), Miskolc, Tatabánya és Székesfehérvár (csapatsportok csoportmérkőzései) szerepel.
A 39 tervezett versenyhelyszínből jelenleg 11 nem áll rendelkezésre Magyarországon. Annak érdekében, hogy elkerüljék az igen drága beruházásokat, a tervek szerint nyolc versenyszámot külföldi társhelyszínekre vinnének, kihasználva a NOB Agenda 2020+5 reformprogramjának rugalmasságát. Ennek keretében Ausztria, Szlovákia, sőt Portugália is bekapcsolódna a rendezésbe.
- Bécs a kosárlabda-csoportmeccsek mellett rögbi- és labdarúgó-mérkőzések egy részének, valamint a teljes olimpiai golf-tornának adna otthont.
- Szlovákiába költözne a teljes lovasprogram (bár Szilvásváradon néhány éve épült egy fogathajtó stadion és van egy ló-wellnesünk is!), és mivel Magyarországon nincs vadvizi pálya, a kajak-szlalom versenyeket is ott rendeznék meg.
- A hazai tengerpart hiánya miatt a portugáliai Ericeira-ban bonyolítanák le a szörfversenyeket az Atlanti-óceánban.
Tevezett költségek és bevételek
Az olimpia pénzügyi megvalósíthatósága a legfontosabb vitapont a szakértők között és a közvéleményben is. A mesterterv és a független sportközgazdászok számításai alapján a költségvetés két nagy szeletre osztható.
A szervezési, lebonyolítási és operatív költségeket a tev 5,5 milliárd euróra, mintegy 2200 milliárd forintra becsüli. A NOB finanszírozási modellje szerint ennek 90 százalékát magánforrásokból származó bevételekből fedeznék. Ez magában foglalja a NOB közvetlen pénzügyi hozzájárulását, a hazai jegyértékesítést, a helyi szponzori bevételeket, valamint a merchandising termékek eladását. A tevezet ezt kb. 4,3-4,8 milliárd euróra teszi – mint bevétel. Így a rendezés közel nullszaldósra jöhet ki.
A legnagyobb bizonytalanságot a közvetett infrastruktúrális beruházások jelentik (közlekedésfejlesztés, utak, vasútvonalak, metrófelújítások, repülőtéri bővítés, hiányzó sportlétesítmények). Sportközgazdászok szerint a teljes számla a kiegészítő beruházásokkal együtt akár az 5000 milliárd forintot is meghaladhatja, pesszimistább becslések 10 ezer milliárd forintos összköltséggel számolnak. Bár ezen fejlesztések jelentős része az olimpia nélkül is szükséges lenne, a költségek – a korábbi olimpiák tapasztalatai alapján – könnyen elszállhatnak.
Pro és kontra: vélemények
A gazdasági és politikai realitások mentén a hazai és nemzetközi szereplők merőben eltérő szempontok alapján közelítik meg az estleges budapesti rendezést.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Kirsty Coventry a szervezet megújult szellemiségét kiemelve támoghatjja a költségmegosztó és rugalmas pályázatokat.
Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere elmozdult a korábbi merev elutasítástól, és a megváltozott nemzetközi keretrendszer miatt ma már komoly lehetőséget lát a pályázatban.
Ugyanakkor elismerte, hogy az FKT-ülésen nem volt szó egy esetleges olimpiai pályázatról, aminek szerinte két feltétele van
“..az egyik, hogy az állam elvégezze azokat a beruházásokat, amiket neki kell elvégezni. A másik, hogy ne a budapestiek feje fölött döntsenek.”
A Tisza-kormány közlekedési és beruházási minisztere, Vitézy Dávid álláspontja határozhatja meg a projekt állami infrastruktúrális megvalósíthatóságát. Bár miniszterként nem zárkózik el mereven a tárgyalásoktól, technokrata és óvatos álláspontot képvisel. Kijelentette, hogy “egyelőre nincs asztalon a kérdés”, mivel a mindennapi közlekedési hálózat helyreállítása – például a MÁV válságkezelése – abszolút elsőbbséget élvez a költségvetésben.
Az ellenzékbe szorult Fidesz feltételek nélkül támogatja a projektet, és sürgeti a hivatalos megállapodások aláírását. Érvelésük szerint Magyarország a korábbi években sikeresen megrendezett világversenyekkel (pl. atlétikai vb) már bizonyította alkalmasságát, az olimpia pedig egy olyan nemzetstratégiai cél, amely évtizedes gazdasági és turisztikai növekedési pályára állítaná az országot.
A parlamenten kivüli ellenzék részéről a Momentum - amely már korábban “megtorpedózta" Orbán Viktos olimpiai álmát - ellenállása a leghevesebb. A párt ismét helyi népszavazást követel a kérdésben, mivel szerintük egy ekkora horderejű
Véleményük szerint a forrásokat a romokban heverő egészségügyre és oktatásra kell fordítani, nem pedig presztizsberuházásokra.
A múlt árnyéka: a “NOlimpia-trauma”
A politikai viták gyökere 2017-re nyúlik vissza. Magyarország korábban hivatalos pályázatot nyújtott be a 2024-es nyári olimpia megrendezésére. 2017 elején azonban a frissen alakult Momentum Mozgalom elindította a NOlimpia kampányt. A kezdeményezés célja egy helyi népszavazás kikényszerítése volt Budapesten, rávilágítva a hatalmas várható költségekre.
A kampány politikai áttörést hozott; a Momentum 30 nap alatt több mint 266 ezer aláírást gyűjtött össze a fővárosban. Mielőtt azonban kiírhatták volna a referendumot, az az Orbán-kormány és az akkori fővárosi vezetés – tartva a lakossági elutasítástól és a politikai vereségtől – visszavonta a 2024-es olimpia pályázatot.
Bár az Alkotmánybíróság döntése értelmében a kötelező fővárosi népszavazás jogi útja lezárult, a társadalmi legitimáció kérdése továbbra is a legfontosabb politikai feltétel. A 2036-os budapesti olimpia sorsa a kedvezőbb, magántőkére és nemzetközi megosztásra épülő, választások előtt kidolgozott tervek ellenére is a Tisza-kormány és a főváros közötti politikai konszenzuson, a kért infrastruktúra-fejlesztések állami garanciáján és a magyar társadalom valós támogatottságán fog múlni.