Az, ahogyan beszélünk, árulkodhat arról, milyen gyorsan öregszünk: az idősebbnek hangzó beszédet a demenciával és az agyi eltérésekkel hozzák összefüggésbe.
A beszédmód jóval többet árulhat el az ember egészségi állapotáról és öregedéséről, mint eddig gondolták – derül ki egy új tanulmányból (forrás: angol), amely egy „speech clock” nevű, automatizált számítógépes eszközt használ. A beszédkori életkor nem pusztán a hanghordozásról szól; a kutatók szerint azt tükrözi, mi zajlik a szervezetben, és abban bíznak, hogy olcsó, nem invazív, automatizált alternatívát kínálhat a biológiai öregedés mérésére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Úgy tűnik, a hangunk sokkal több információt hordoz az öregedésről, mint ahogy azt korábban felismertük” – mondta Agustín Ibáñez, a tanulmány vezető szerzője, a Trinity College Dublin kutatója.
Egy automatizált számítógépes rendszer kiszámította az egyes emberek beszédkori életkorát, majd összevetette azt a tényleges születési korral. Így kiderült, hogy a megszólalás fiatalabbnak, átlagosnak vagy a vártnál idősebbnek hat-e, és ez támpontot adott az egészséges öregedésről alkotott képhez.
„Egyszerre ragadja meg az idő múlását és azokat a jeleket, amelyek a kognícióból, az agyból, a szervezet egészének működéséből, sőt a felhalmozott társadalmi környezetünkből érkeznek” – tette hozzá.
A kutatók Latin-Amerika-szerte csaknem 3000, spanyolul beszélő felnőtt hangfelvételeit elemezték. A résztvevők különféle feladatokat végeztek, többek között elmondtak egy rövid animációs filmet, egy 20 perces szünet után visszaidéztek egy történetet, és megadott kategóriákba tartozó tárgyakat soroltak fel.
Gépi tanulási módszerekkel a csapat több száz olyan jellemzőt vizsgált, amelyek azt rögzítik, hogyan beszélnek az emberek és mit mondanak – például a beszédtempót és a szüneteket, a hangmagasságot, az érzelmi tartalmat, a szókincset és a szemantikai pontosságot. Ezek alapján becsülték meg a kronológiai életkort, és egyéni „beszédkori életkorkülönbséget” számítottak.
Mit árul el az „idősebbnek” ható beszéd?
A beszédóra képes volt megkülönböztetni az egészséges embereket a demenciában szenvedőktől. Az egészséges résztvevők mutatták a legkisebb beszédkori életkorkülönbséget, míg egyre nagyobb eltérés volt megfigyelhető az Alzheimer-kórban és a frontotemporális demencia különböző formáiban érintett embereknél.
Azoknál, akiknek a beszéde a kronológiai életkorukhoz képest idősebbnek tűnt, több biológiai és klinikai rendszerben is a felgyorsult öregedés jeleit találták. MRI-vizsgálatok nagyobb mértékű agyi szerkezetvesztést és megváltozott agyműködést mutattak ki.
Az idősebb beszédre utaló pontszámok magasabb p-Tau217-szinttel is összefüggésben álltak; ez egy kulcsfontosságú, az Alzheimer-kórral kapcsolatba hozott vérben mérhető fehérje.
Azok a résztvevők, akiknek beszéde idősebbnek hatott, gyengébben teljesítettek a memória-, figyelem- és problémamegoldó teszteken. Az összefüggés nemcsak a nyelvhez kötődő, hanem a nem verbális, például vizuális memóriát vizsgáló feladatoknál is megjelent.
„Az átfogó eredmény így is figyelemre méltó, hiszen egy ember hangja rendkívül tömör képet adhat az öregedés több dimenziójáról” – jegyezte meg Ibáñez.
Hagyományosan az olyan tényezőket, mint a kronológiai életkor, az agyi öregedés, a kognitív teljesítmény, illetve az Alzheimer-kór és más demenciák jellemzői, nagyon eltérő és gyakran drága eszközökkel mérik. Most azonban úgy tűnik, ezek mind összefutnak abban, ahogyan valaki beszél – mondta.
A szerzők rámutattak, hogy a biológiai öregedés jelenlegi mérőeszközei közül sok MRI-berendezést, vérmintákat vagy speciális klinikai vizsgálatokat igényel. Ezzel szemben a „speech clock” olcsó, nem invazív, automatizált alternatívát kínál, amelyet távolról, hétköznapi eszközökön is le lehet bonyolítani, anélkül hogy speciális egészségügyi személyzetre lenne szükség.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a beszédóra jelenleg még nem alkalmas a demencia diagnosztizálására, és nem lehet vele megállapítani, hogy az idősebbnek tűnő beszédprofil előre jelzi-e a későbbi kognitív hanyatlást.