A választók Lula negyedik mandátuma és a Bolsonaro család visszatérése között dönthetnek. Az első forduló most vasárnap lesz, és borítékolható, hogy lesz második is.
Az október 4-i, vasárnapi szavazáson mintegy 158 millió brazil választót hívnak az urnákhoz az elnökválasztás első fordulójára, amely eldönti, hogy Lula da Silva, a már 80 éves brazil baloldal veteránja egyedülálló módon megszerzi-e negyedik államfői mandátumát, vagy pedig visszatér-e a bolsonarizmus, ezúttal nem Jair Bolsonaróval, az ország 2019 és 2023 közötti elnökével, hanem a fiával, Flávióval.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezeken, az ország jövője szempontjából sorsdöntő választásokon nemcsak az elnöki tisztség sorsa dől el. Megválasztják az alelnököt, a 26 szövetségi állam és a Szövetségi Körzet (Brasília) kormányzóit és kormányzóhelyetteseit, a Képviselőház 513 tagját, a Szövetségi Szenátus kétharmadát, az állami, illetve a Szövetségi Körzet esetében a kerületi képviselőket is.
A második forduló, amelyet október 25-ére tűztek ki, szinte elkerülhetetlennek tűnik, mivel a két fő jelölt a közvélemény-kutatások szerint fej fej mellett áll.
Victor do Prado, a párizsi Politikai Tudományok Intézetének (SciencesPo) gazdaságdiplomácia-professzora szerint az országban tapasztalható vélemény-megosztottság „mély gyökerekkel” rendelkezik: „Ezek a gyökerek messze túlmutatnak a bal- és jobboldalon, azokon a kategóriákon, amelyekhez Európában hozzászoktunk. Brazíliában valójában nem létezik közép, mert nincs klasszikus értelemben vett jobb- vagy baloldal. Olyan kategóriák ezek, amelyek nem illeszkednek jól a brazil rendszerhez, ahol pártok óriási sokfélesége működik, és nincs valódi párthűség, a kongresszus pedig teljesen széttagolt. Ami Brazíliában létezik, az bizonyos személyek iránti odaadó rajongás. Ezek közül az egyik Lula, aki egy hagyományosan baloldali pártból érkezik, a másik pedig Bolsonaro, aki inkább jobboldali pártokhoz kötődik.”
Az Euronewsnak adott interjúban a szakértő arra figyelmeztet, hogy megismétlődhetnek a Lula 2022-es győzelmét követő események: „Brazíliából érkező barátaimtól azt hallom, hogy nagy a félelem az esetleges zavargásoktól, amikor nyilvánosságra hozzák a második forduló eredményét. Ahogy azon a híres 2023. január 8-án, amikor »quebra-quebra« történt Brazíliában, most is komoly aggodalom övezi a zavargások lehetőségét, ha az eredmények nagyon szorosak lesznek, és éppen ebbe az irányba haladunk. Ez veszélyes forgatókönyv.”
Megosztott közösség
Vasárnap nemcsak az országban élő brazil állampolgárokat hívják szavazni, hanem azokat is, akik a külföldön élő, több mint öt millió választópolgár közé tartoznak. Az egyik legjelentősebb közösség Portugáliában él, ahol a brazilok messze a legnagyobb külföldi közösséget alkotják, több mint 600 ezer fővel.
Ahogyan Brazíliában a választók rendkívül élesen megosztottak a két jelölt között, ugyanígy megosztott a portugáliai brazil közösség is. A lisszoni belvárosban brazil termékeket árusító üzlet tulajdonosa, Silvana Silva nem árulja el, hogy kire szavaz majd, mert el akarja kerülni a vitákat a vásárlókkal és azt a légkört, amely Brazíliában uralkodik. Azt mondja, otthon olyan boltok is vannak, amelyeknek az ajtaján olyan feliratú plakátok lógnak, hogy »Petista não entra« vagy »Bolsonarista não entra«.
Victor do Prado szerint a WhatsApp-csoportok népszerűsége nagyban hozzájárult a brazil társadalom polarizálódásához és a nézetek radikalizálódásához: „A brazilok nagyon kedvelik az újdonságokat, és rendkívül nyitottak az új technológiákra. Ez nemcsak a fiatalokra igaz, hanem minden korosztályra, amely nagyon könnyen elfogadja és lelkesen használja az új technológiákat. Brazília a világ egyik olyan országa, ahol a legtöbb WhatsApp-fiók van. A TikToknál, az Instagramnál vagy a Facebooknál is fontosabbak a családi és baráti WhatsApp-csoportok, amelyek gyakran igaz, máskor hamis híreket terjesztenek, és így bebetonoznak bizonyos nézőpontokat. Ha az unokatestvérem vagy a testvérem nem kedveli az én jelöltemet, az már nem pusztán politikai véleménykülönbség, hanem ellenséges viszonyt szül.”
Bár nyilvánosan egyik jelölt mellett sem kötelezi el magát, Silvana elismeri Lula szociálpolitikájának szerepét a brazilok életszínvonalának javításában: „1980-ban születtem, és olyan Brazíliát ismerek, amilyet sok brazil nem” – meséli. „Az 1980-as években Brazília, különösen az északi és északkeleti régiók, nyomor sújtotta terület volt. Mélyszegénységben éltek az emberek, a gyermekek éhezésben, alultápláltság miatt haltak meg. Ma ez már sokkal ritkábban fordul elő, az alkalmazott politikáknak, azokat kiegészítő közpolitikai programoknak köszönhetően. Létezik támogatás az anyák és a gyermekek számára. A helyzet nagyon sokat javult, még nem ideális, de teljes bizonyossággal mondhatom, hogy sokkal jobb, mint az 1980-as és 1990-es években volt.”
Bernardo Salgado nemrég érkezett Portugáliába, ahol mesterképzésen tanul, és azoknak a 18 százaléknyi bizonytalan választónak a táborába tartozik, akiket a két jelölt vasárnapig még megpróbál meggyőzni: „Nagyon nehéz döntés, tekintve, milyen mértékben polarizálódott Brazília Bolsonaro és Lula között” – mondja.
Noha több jelölt is indul, biztos abban, hogy a két fő versenyző egyikére fog szavazni, mert szerinte „nem érdemes a többiekre voksolni”. A közelmúltban hozott Lula-döntést, amellyel betiltották az online fogadásokat, jó intézkedésnek tartja, mert ez az üzletág „sok családot súlyosan eladósított, ráadásul az emberek saját sérülékenységét használta ki”. „Számos kérdésről folyik most vita, ami elgondolkodtat bennünket arról, hogy kiket szeretnénk kormányzóként látni” – teszi hozzá.
A brazíliai konzulátus bejáratánál az Euronews több olyan választóval találkozott, akik már eldöntötték, kire adják voksukat. Két fiatal nő Flávio Bolsonarónak ígéri szavazatát. Az egyik a Bolsonaro legidősebb fia mellett rendíthetetlenül kiáll: „Úgy gondolom, hogy Fláviónak olyan javaslatai vannak, amelyekre Brazíliának szüksége van, nagyon súlyos gazdasági problémákkal nézünk szembe, és bízom Flávio politikai álláspontjában. Már az apjában is bíztam, most pedig a fiában bízom” – mondja. A másik azért szavaz rá, mert úgy érzi, nincs jobb választása: „A PT túl régóta van hatalmon, és rengeteg alkalma lett volna megváltoztatni az országot” – fogalmaz. „Szeretném, ha lenne más jelölt, mert nem akarok sem Lulára, sem Bolsonaróra szavazni. Mivel nincs más lehetőség, Bolsonaróra voksolok, mert inkább rá szavazok, mint a PT-re.” Egy másik nő, aki 20 éve él Portugáliában, Lulára adja szavazatát, „hogy Brazília előrehaladjon”.
Lula, a veteránok veteránja
Lula da Silva talán senkihez sem fogható módon határozta meg az elmúlt évtizedek brazil politikáját: a „Lava Jato” korrupciós ügyben megvádolták, börtönbe került, politikailag „meghalt”, majd „feltámadt”. Két, 2002 és 2010 közötti elnöki ciklus után a 2022-es választáson harmadszor is elnökké választották, és most újabb négy évre pályázik a Palácio do Planaltóban.
Politikai örökségéből szinte mindenki – legalábbis támogatói – kiemeli, hogy egy, a szélsőséges szegénység és az analfabetizmus által jellemzett országból sikerült egy prosperálóbb, egyenlőbb Brazíliát formálnia olyan intézkedésekkel, mint a 2003-ban bevezetett „Bolsa Família” program.
Luiz Inácio Lula da Silva – a „Lula” eredetileg becenévből indult, később hivatalosan is felvették a nevébe – az a munkás, akiből politikus lett: szakszervezetisként, a São Paulo környéki fémipari munkások sztrájkjainak vezetőjeként, a katonai diktatúra idején vált ismertté. A fémipari munkásként töltött évekből származik az a munkahelyi baleset, amelynek következtében elveszített egy ujját, és amely miatt ellenfelei gúnyosan „kilencujjúnak” nevezték.
Az általa 1978 és 1980 között vezetett sztrájkok vezettek a Munkáspárt (PT) 1980-as megalapításához. A párt a 1985–88-as demokratizálódási időszak után a brazil baloldal fő erejévé vált, Lulával az élén. Bár az 1989-es, 1994-es és 1998-as választáson jelöltként alulmaradt, végül 2022-ben jutott el az elnöki posztig.
A Lula és a PT nevéhez köthető korrupciós botrányok őt sem kerülték el. A „Lava Jato” néven ismert óriásper és az azt követő, Sérgio Moro bíró (későbbi Bolsonaro-miniszter) által vezetett tárgyalások gyakorlatilag lefedték a 2010-es évtized második felét, számos politikus fejét hullani hagyták, és politikusok tucatjait juttatták börtönbe a politikai spektrum különböző részeiről. Az ügy, amelynek középpontjában a részben állami olajvállalat, a Petrobrás és az Odebrecht építőipari cég állt, valamint egy összetett kenőpénz- és pénzelsikkasztási rendszer, alapvetően járult hozzá a brazil politikai osztállyal szembeni bizalmatlanság kialakulásához, és megágyazott Jair Bolsonaro által megtestesített jobboldali populizmus felemelkedésének.
Lulát 2018 márciusában börtönözték be, miután kilenc év szabadságvesztésre ítélték, mert állítólag egy lakást kapott politikai szívességekért cserébe. Végül 2019 novemberében szabadult, ítéletét semmissé nyilvánították, de így sem indulhatott a 2018-as elnökválasztáson, amelyet Jair Bolsonaro nyert meg.
Flávio és a Bolsonaro név öröksége
Jair Bolsonaro legidősebb, 45 éves fia, Flávio apja nyomdokain halad a politikában: 2019 óta Rio de Janeiro állam szenátora.
Flávio azért indul, mert Jair Bolsonaro nem jelöltetheti magát újra. Miután 2022-ben Lulával szemben vereséget szenvedett, 2023. január 8-án tömeg szállta meg Brazíliában a hatalmi intézmények épületeit, és megpróbálta megakadályozni Lula hivatalba lépését. A támadás mindenben emlékeztetett Donald Trump híveinek két évvel korábbi, a washingtoni Capitolium elleni akciójára, miután Trump elbukta Joe Bidennel szemben az újraválasztást.
Az események miatt Bolsonarót államcsínykísérletért 27 év börtönre ítélték. Büntetését tölti, és nem indulhat újra, fia pedig azt állítja, hogy az apja jelölte ki, induljon a helyén.
A 2023. január 8-i akció és a 2021-es capitoliumi ostrom közötti párhuzam nem véletlen: Donald Trumppal való szoros együttmozgás végigkísérte Jair Bolsonaro elnökségét, és Flávio ezt szeretné folytatni, ha elnökké választják.
Jair Bolsonaro elnökségét, amelyet Lula számos politikájának visszafordítása és a Covid–19-járvány határozott meg (az elnök hevesen ellenezte a lezárásokat és a védőoltásokat), rendkívül ellentmondásosnak tartották, nagyrészt a brazil politikai közeg számára szokatlanul nyers, konfliktuskereső stílusa miatt.
Flávio Bolsonaróra először akkor figyelt fel az ország, amikor 2016-ban elindult Rio de Janeiro polgármesteri posztjáért, és a negyedik helyen végzett. Apja elnöksége idején végig szoros szövetséges maradt. Legutóbb ő állt az élén annak a kampánynak, amely Jair Bolsonaro szabadon bocsátását követelte, miután a Trump-kormányzat 25 százalékra emelte a vámokat – korábbi, később visszavont emeléseket követően –, és azokat eszközként használta szövetségese kiszabadításának kikényszerítésére.
Flávio az Egyesült Államokba utazott, ahol megpróbálta meggyőzni Trumpot a vámok be nem vezetéséről, burkoltan jelezve, hogy megválasztása esetén azok okafogyottá válnának, és így az amerikai elnök lépéseit a maga javára igyekezett kihasználni.
Ha Flávio Bolsonarót megválasztják, új Washington–Brazília-tengely kialakulására lehet számítani, amely mindenben emlékeztetne arra az időszakra, amikor Jair Bolsonaro és Donald Trump 2019 és 2021 között egyszerre álltak országaik élén.
Ha Lulának vannak csontvázai a szekrényben, Flávio Bolsonaro sem marad el mögötte: gyakran hozzák szóba a félkatonai, illegális fegyveres csoportokhoz, a milíciákhoz fűződő szoros kapcsolatát, különösen Adriano Nóbregával, akit 2020-ban egy rendőrségi akcióban öltek meg, és aki az „Escritório do Crime” milícia vezető alakja volt. Ezt a csoportot tartják felelősnek a baloldali aktivista Marielle Franco 2018 márciusi meggyilkolásáért.