Európa nagy részén az idei volt a valaha mért legmelegebb nyár.
A tavak és partvonalak fölötti, kimerítő nyár után, amikor több ezer tonna vizet zúdítottak a kiszáradt Európa-szerte tomboló erdőtüzekre, Olaszország rikító sárga-piros Canadair-gépflottája végre hazatért a Róma melletti bázisra, ahol karbantartásra kerül sor.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Olaszország a világ egyik legnagyobb Canadair kétéltű repülőgépflottáját üzemelteti – ezek félig hajók, félig repülők –, amelyek gyorsan tudnak reagálni a tűzesetekre, mert nem kell leszállniuk ahhoz, hogy vizet vegyenek fel tavakból, víztározókból vagy a tengerből.
Az idei nyár Olaszország 2006 óta negyedik legnagyobb tűzszezonját hozta: 113 800 hektár égett le 645 tűzben az európai EFFIS rendszer adatai szerint, folyamatos munkát adva az ország 18 vízibombázójának.
A gépeket azonban külföldi, tomboló tüzek megfékezésére is riasztották, az Európai Unió közös tűzoltási kapacitásának részeként, miközben a kontinens történelmi tűzszezonnal küzdött.
„A nyár elején Portugáliába és Spanyolországba vezényeltek bennünket, ahol két igen nehéz helyzettel szembesültünk” – mondta Francesco Morgante, az Avincis pilótája, azé a vállalaté, amely Olaszország tűzoltósága megbízásából kezeli a flottát.
Mindkét országban pusztító tüzek tomboltak, amelyek városokat és turisztikai célpontokat fenyegettek.
„Ezt követően már a saját országunk igényelte a teljes figyelmünket, különösen az észak-olaszországi vészhelyzet miatt, amely idén meglehetősen váratlan és szokatlan volt” – mondta Morgante az AFP hírügynökségnek.
A Canadair vízibombázókat kizárólag a calgaryi székhelyű De Havilland gyártja.
Olaszország a CL-415-ös típust üzemelteti, de sok más európai országhoz hasonlóan új generációs gépekre, a DHC-515-ösre vár, amelynek ára nagyjából 100 millió euró.
„Ideális eszköz”
A Canadair több mint 6000 liter vizet képes felvenni mindössze 12 másodperc alatt, anélkül hogy leszállna, a törzs alatti két beömlőnyílásnak köszönhetően, majd három másodperc alatt kiüríti a tartályt, ami Morgante szerint „ideális eszközzé” teszi tűzoltásra.
„Sokoldalú, rugalmas eszköz, amely alkalmas közepes és nagy kiterjedésű tüzek oltására, és lehetővé teszi, hogy a tüzet akkor is kordában tartsuk, amikor már teljesen kifejlődött” – fogalmazott az egyik vízibombázó szűk pilótafülkéjéből.
Egy hatalmas, frissen felújított hangárban állnak az ellenőrzés alatt lévő gépek, köztük egy olyan, amelynek két turbólégcsavaros hajtóműve teljesen látható.
A nyár után minden egyes gépen hetekig tartó, alapos vizsgálatot végeznek – mondta Maurizio Tomassi, az Avincis karbantartási műveleteinek vezetője az AFP-nek –, hozzátéve, hogy reményeik szerint márciusra befejezik a munkát.
Időközben az utolsó, még működő kalabriai bázis október 31-i bezárása jelzi majd az idei nyári szezon hivatalos végét.
„Nem hozott enyhülést az időjárás”
Nyugat-Európában az eddig mért legmelegebb nyarat jegyezték fel, miközben az Európai Unió területén mintegy 540 000 hektár égett le június közepe és szeptember eleje között.
Mindez még sürgetőbbé teszi a kérdést, hogy a tagállamok számára hány Canadair-flotta áll rendelkezésre.
„Az évek során lassú, fokozatosan növekvő igény mutatkozott a vízibombázók iránt” – mondta Morgante.
„Az olyan flotta, amely nemzeti és európai szinten egyaránt megfelel az igényeinknek… elengedhetetlen” – tette hozzá.
A pilóták, a műszaki személyzet és az operatív koordinátorok számára egyaránt emlékezetes, rekorddöntő nyár marad ez az időszak.
„Nem jött el az a pillanat, amikor betör egy nyári vihar, a hőmérséklet három-négy fokot esik, és két napnyi pihenőt kapunk, mielőtt esetleg újra felerősödnek a tüzek – ha egyáltalán felerősödnek” – mondta Morgante.
„Az az időjárási »szünet« egyszerűen nem jött el.”
Alessandro Sette, az olasz polgári védelmi ügynökség beérkező kérelmeit kezelő műveleti központ vezetője egyetértett abban, hogy „rendkívüli nyár” van mögöttük.
„A munka már kora reggel elkezdődött, mert a gépek hajnalban szálltak fel, és a műveletek általában napnyugtakor értek véget, így a napok hosszúak és megterhelők voltak” – mondta.
Ezen a csendes, szeptember végi reggelen azonban nincs mozgás azon a képernyőn, amelyen a gépek útvonalát követik.
„Gyakorlatilag az összes gép a földön van” – mondta elégedetten.