Az EU a költségvetési nyomás ellenére sem valószínű, hogy csökkenti diplomáciai képviseleteinek számát.
Az érzékeny költségvetési egyeztetéseken az EU adminisztratív gépezetét és globális finanszírozását tekintik a legvalószínűbb célpontnak a mély vágásokhoz. Csakhogy a delegációk hálózata már átalakítás alatt áll, és a kisebb európai országok – csakúgy, mint a vállalatok – erősen támaszkodnak rá.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az európai kormányok feszült tárgyalásokba bonyolódtak a blokk következő, hosszú távú költségvetéséről; leginkább az uniós intézmények külföldi működési költségei és a globális program eshetnek áldozatul. A kisebb országok azonban sokat veszíthetnek, ha zsugorodik az EU világméretű diplomáciai hálózata.
A Németországot, Hollandiát és Svédországot is magában foglaló, úgynevezett „takarékos” országok koalíciója azon dolgozik, hogy a következő többéves pénzügyi keret, az EU 2028–2034-es költségvetésének tervezett összegét több száz milliárd euróval visszavágják.
A folyamatban lévő egyeztetések szerint a tagállamok között széles körű egyetértés van abban, hogy csökkentsék az uniós intézményekre fordított kiadásokat, és a Global Europe Alap is jelentős vágások elé néz az Európai Bizottság által javasolt szinthez képest.
A tervezett elvonások felvetik annak lehetőségét, hogy világszerte leépítsék az EU delegációinak hálózatát, ami a kisebb tagállamok számára különösen problémás lenne, négy, a Euronewsnak névtelenség mellett nyilatkozó uniós tisztviselő szerint.
„Azok a kisebb tagállamok, amelyeknek csak kevés nagykövetségük van, különösen erősen támaszkodnak az EU-delegációk hálózatára” – mondta egy érintett kisebb tagállamból származó uniós diplomata, aki névtelenül beszélt, hogy szabadabban tárgyalhassa a kényes ügyeket.
Globális diplomáciai hálózat
Az EU diplomáciai szolgálataként működő Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) 2025-ös jelentése szerint a blokk 145 delegációt és irodát tart fenn, közel 6000 munkatárssal, évi mintegy 1 milliárd eurós költségvetésből.
A delegációk személyzete nem kizárólag az EKSZ-ből áll: együtt dolgoznak a Bizottság nemzetközi partnerségekért, valamint polgári védelemért és humanitárius segítségnyújtásért felelős főigazgatóságaival, miközben nemzeti külügyminisztériumok kiküldött diplomatáit és helyi munkatársakat is foglalkoztatnak.
A hálózat támogatói rámutatnak, hogy működtetésének költsége viszonylag mérsékelt ahhoz képest, milyen globális jelenlétet biztosít azoknak a kisebb uniós tagállamoknak, amelyeknek számos országban egyáltalán nincs saját diplomáciai képviseletük.
„A delegációk költségeinek nagy része nem a személyzetből, hanem a biztonságból és az infrastruktúrából adódik, és éppen emiatt nem engedhet meg magának ott diplomáciai jelenlétet több tagállam sem” – mondta a Euronewsnak egy második uniós tisztviselő.
Ugyanő úgy véli, hogy az – politikailag kevéssé valószínű – elképzelés, miszerint a következő költségvetés a delegációkat is megnyirbálná, a Bizottság jelenleg is zajló hatalmi játszmájából ered, amelynek célja, hogy nagyobb ellenőrzése alá vonja az EU diplomáciai szolgálatát.
Annál is inkább, mert a delegációk már most egy „modernizációs” programon mennek keresztül.
Folyamatban lévő modernizáció
Szeptember 1-je óta a delegációk egy modernizációs reformon esnek át, amely máris jelentős létszámcsökkentést hozott az adminisztratív személyzetnél, és több uniós köztisztviselői szakszervezet tiltakozását váltotta ki.
A terv központosítja az adminisztratív feladatokat, a pénzügyek kezelését és a szerződéseket a központban, valamint az egyes országcsoportokat felügyelő regionális központokban. A dél-afrikai központ például Botswanát, Mauritiuszt, Madagaszkárt és a Comore-szigeteket is lefedi.
A helyi delegációk ezzel párhuzamosan kisebb, gyakran minimális diplomáciai jelenléttel működnek tovább, hogy fenntartsák a politikai párbeszédet a helyi hatóságokkal, vállalatokkal és érintettekkel.
„Ennek eredménye a hatalom koncentrálása lett, ami meggyengítette azokat a delegációkat, amelyek korábban – különösen, ha egy nagy tagállam diplomatája vezette őket – jóval önállóbban tudtak működni Brüsszeltől” – mondta egy harmadik uniós tisztviselő.
Ugyanakkor a tisztviselők arra is rámutatnak, hogy a saját diplomáciai jelenléttel rendelkező uniós országok gyakran megkettőzik a delegációk munkáját, és nem mindig igazodnak ahhoz a megközelítéshez, ahogyan Brüsszel jelenleg a harmadik országokkal kapcsolatot tart.
A fejlesztéstől a partnerségekig
Ursula von der Leyen első hivatali ciklusa alatt a Bizottság átnevezte a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős főigazgatóságát (DG DEVCO), amelynek új neve nemzetközi partnerségekért felelős főigazgatóság lett (DG INTPA).
A változás jóval több volt egyszerű névváltásnál: teljes szemléletváltást jelzett abban, ahogyan az EU a harmadik országokkal együttműködik. A hangsúly a fejlesztési segélyről átkerült az európai vállalatok támogatására nagyszabású infrastrukturális projektekben olyan stratégiai területeken, mint a kritikus nyersanyagok, az összekapcsoltság és az energia.
Például az ausztrál bányavállalat, a Viridis szándéknyilatkozatot írt alá a belga vegyipari cég, a Solvay társasággal, amelynek értelmében brazil ritkaföldfémeket szállítanak a Solvay franciaországi üzemébe feldolgozásra.
Más szóval, von der Leyen „geopolitikai” megközelítésével összhangban a Bizottság szinte teljesen háttérbe szorította a fejlesztési projekteket, és olyan kezdeményezéseket helyezett előtérbe, amelyek az európai vállalatoknak segítenek a kínai és amerikai versenytársakkal szemben külföldön helytállni.
Uniós tisztviselők szerint amikor ezek a projektek sikeresek, az európai magánszektor olyan szerződéseket nyer el, amelyek értéke messze meghaladja az EU saját hozzájárulását, és ennek nyomán több európai vállalat sokkal szorosabb együttműködésbe kezdett a Bizottsággal.
Az új költségvetésben az a cél is, hogy rugalmasabbá tegyék a globális forráselosztást: az összegeket nem egyes országokhoz, hanem makrorégiókhoz – például Latin-Amerikához vagy Afrikához – kötnék, hogy az EU jobban ki tudja használni az olyan lehetőségeket, mint a kereskedelmi szerződések vagy megállapodások.
„A delegációk kulcsszerepet játszanak a helyi partnerekkel közösen megvalósított projektek irányításában; bizonyos feladatokat egyszerűen nem lehet a központba áttenni” – mondta egy negyedik uniós tisztviselő.