Üzbegisztán hagyományos műhelyei a fiatalabb nemzedékeknek tanítják a fafaragás, a hímzés és a kerámiakészítés mesterségét, miközben munkájukat a mai ízléshez és új lehetőségekhez igazítják.
Egy műhely egyszerre lehet tanterem, munkahely és családi archívum. Üzbegisztánban a hagyományos kézműves mesterségeket gyakran tapasztalt mesterekkel való szoros együttműködésben sajátítják el, a fogásokat pedig szülők és nagyszülők adják tovább a fiatalabb generációknak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tanulási folyamat akár éveket is igénybe vehet. A tanoncok egyszerű feladatokkal kezdik, és lépésről lépésre tanulják meg, hogyan bánjanak az alapanyagokkal, szerszámokkal, motívumokkal és technikákkal. Vannak családok, ahol maga a mesterség is több generáción át öröklődött, másoknál pedig a műhely olyan hellyé vált, ahol szakmát lehet tanulni és megélhetést lehet találni.
Ötödik generációs fafaragó Ferganában
A Fergana régióhoz tartozó Furqat járásban Muhammadali Yunusov fafaragó olyan családi hagyományt visz tovább, amely saját elmondása szerint öt generációra nyúlik vissza.
Tizenöt évesen kezdett önállóan dolgozni, később szakiskolákban tanult, miközben folyamatosan fejlesztette tudását. Ma már fiai is ugyanebben a szakmában tevékenykednek, így ők a család hatodik generációs mesterei, az unokák pedig szintén elkezdték tanulni a mesterséget.
Yunusov elmondása szerint műhelyében már több mint 2000 tanonc kapott képzést. Sokan dekoratív fafaragási munkákban és hagyományos ayvonok – nyitott, faragott faelemekkel díszített verandák – építésében dolgoztak vele együtt.
Yunusov számára a mesterré válás türelemmel és elszántsággal kezdődik. Egy-egy kisebb felület kifaragása akár egy teljes napot is igénybe vehet. A nagyobb darabok elkészítése hetekig tart, mivel a mintákat finom vésőkkel, a „naqshqalam” nevű szerszámokkal, kézzel faragják a fába.
Magát a faanyagot is elő kell készíteni. A dió-, szil-, eperfa- és platánfát akár hat hónapon át vagy még tovább vízben áztatják, mielőtt kiszárítják és feldolgozzák. Ezután deszkákra vágják, ismét szárítják, majd a végső rendeltetésnek megfelelően formára munkálják – legyen szó kapuról, oszlopról, ajtóról vagy hagyományos faemelvényről.
A műhelyben jelenleg csaknem száz tanonc dolgozik.
Yunusov szerint a díszítések között geometrikus és iszlám minták is szerepelnek, amelyek különböző jelentéseket hordoznak. Az általa „farganai stílusnak” nevezett irányzatban dolgozik, amely az üzbég kézművesség öt nagy regionális tradíciójának egyike, a taskenti, szamarkandi, bukhara és horezmi stílus mellett.
Számára azok a munkák a legértékesebbek, amelyeket eleve úgy terveznek, hogy generációkon át fennmaradjanak.
Különösen az olyan építészeti elemek érdeklik, mint az ayvonok és kapuk, amelyek évtizedekig vagy akár évszázadokig is egy épület részét képezhetik. Így a mester és tanoncai munkája a hely fizikai történetének részévé válhat.
A technológia is megjelent a műhelyben. Yunusov szerint a mesterséges intelligencia segít számára olyan minták és technikák felkutatásában, amelyek az idők során feledésbe merültek, és ezzel új inspirációs forrást nyújt.
Műhely, amely nőknek ad munkát
Egy másik ferganai műhelyben a hagyományos kézművesség szintén a foglalkoztatás egyik forrása.
Sadokat Mirzajeva egy kézműves központot és oktatási intézményt vezet, ahol nők és lányok különböző mesterségeket tanulhatnak, miközben segítséget kapnak a munkakereséshez.
A központ hat év alatt több mint 500 nőt és lányt képzett. Közülük ma már több mint 100-an dolgoznak az intézménnyel, otthonról vagy állandó munkavállalóként.
A kézművesek több mint százféle terméket készítenek, köztük hagyományos babákat, népi játékokat, táskákat, fejfedőket, csapan köpenyeket és más ruhadarabokat. A termékeket turistaközpontoknak, regionális piacoknak és a taskenti nemzetközi repülőtér duty free üzleteinek szállítják, emellett a közép-ázsiai országokba is exportálják.
Mirzajeva számára a hagyományos mesterségek megőrzése szorosan összefügg azzal, hogy a nőknek lehetőséget adjon gyakorlati készségek fejlesztésére és önálló jövedelem megszerzésére.
A termékek természetes anyagokból, például selyemből és pamutból készülnek. A hagyományos hímzés, viselet és mintavilág továbbra is a tervek középpontjában áll, ugyanakkor az egyedi megrendelések lehetővé teszik, hogy a vásárlók új termékeket vagy különleges megoldásokat kérjenek.
A bemutatóterem egy helyen fogja össze a kézművesség különböző formáit, így a látogatók egyszerre láthatják az elkészült munkákat és az alapanyagokat.
Hét generáción átívelő kerámiaművészet Taskentben
A történet utolsó állomása Taskent, ahol a Rakhimov család hét generáció óta foglalkozik kerámiával.
Shokhrukh Rakhimov kerámiaművész számára az örökség átvétele felelősséggel jár. Minden új generációnak először meg kell ismernie az elődök munkáját, majd kialakítania a saját ötleteit.
A családnak saját vizuális arculata van, többek között a Tashkent-kerámiához kötődő zöld-fekete színkombináció. Ugyanakkor Rakhimov szerint a fiatal mestereknek kísérletezniük kell új formákkal és szemlélettel.
Úgy írja le az agyaggal való munkát, mint együttműködési folyamatot: a kézműves nem teljesen irányítja az anyagot, hanem reagál arra, hogyan viselkedik az agyag, és fokozatosan vezeti a kívánt forma felé.
A család kerámiái különböző kultúrák és korszakok hatását is magukon viselik. A színek, díszítések és szimbólumok saját jelentéssel bírnak: a mintákban gyakran jelennek meg virágok, madarak és halak, amelyek a paradicsom, a szabadság, a boldogság és az élet gondolatához kapcsolódnak.
Nemzetközi kiállítások és biennálék adtak lehetőséget a műhelynek arra, hogy más országok művészeivel dolgozzon együtt, és kortárs megközelítésekkel kísérletezzen, miközben megőrzi a hagyományos technikákat.
A mesterség elsajátítása azonban itt is hosszú folyamat. Rakhimov szerint a fiatal tanoncok éveket tölthetnek azzal, hogy megtanulják a műhely fenntartását és a szerszámok használatát, mielőtt eljutnak az agyag, a mázak és a színek előkészítéséhez, majd végül saját munkák készítéséhez.
Számára a türelem az egyik legfontosabb tulajdonság, amelyre szükség van ahhoz, hogy a családi hagyomány tovább éljen.
A mesterség elsajátítása
A három műhelyben különböző anyagokkal és technikákkal dolgoznak, mégis van közös pont a tanítás módjában.
Yunusov szerint apja először azt tanította meg neki, hogyan gondolkodjon, hogyan maradjon összpontosított, és miként közelítsen elszántan egy-egy munkához. Tanonca, Szamandar Tokhirov tizennégy évesen csatlakozott a műhelyhez, és azt mondja, érdeklődése a fafaragás iránt akkor erősödött fel igazán, amikor a mestertől kezdett tanulni.
Tokhirov számára a következő lépés nagyobb, összetettebb munkák készítése, valamint az üzbég hagyományok bemutatása szélesebb közönségnek.
A ferganai és taskenti műhelyekben a hagyományos kézművesség így egyszerre része a családi életnek és a szakmai képzésnek. A technikák régiek, de akik ma tanulják őket, már új technológiákkal, piacokkal és ötletekkel dolgoznak.
Három műhely, három különböző mesterség és egy közös tanulság: a mesterségbeli tudás időt igényel. Ezek a hagyományok akkor maradnak életben, ha van, aki hajlandó megtanulni, gyakorolni és továbbadni őket.