Loader
Hirdetés

Elhunyt a legendás francia színésznő, Marina Vlady

Marina Vlady - Budapest, 1969. február 7.
Marina Vlady - Budapest, 1969. február 7. -  Szerzői jogok  MTI / Lajos György
Szerzői jogok MTI / Lajos György
Írta: Rita Konya & MTI
Közzétéve:
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

Szeptember 24-én, családja körében érte a halál. 88 éves volt.

Az olasz és a francia film orosz származású csillaga nagyon fiatalon, 16 évesen kezdte pályafutását az André Cayatte rendezte, Özönvíz előtt című filmdrámával (1954). A filmben nyújtott alakítását a legígéretesebb színésznőnek járó Suzanne Bianchetti-díjjal jutalmazták. A következő évben házasságot kötött Robert Hossein rendezővel, aki több filmjében is szerepeltette. Hosseintől két fia született, majd egy harmadik fiú a második férjétől, Jean-Claude Brouillet-től, aki a francia ellenállás tagja volt, majd pilóta és légiközlekedési vállalkozó lett.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Marina Vlady apja Oroszországból került Franciaországba az első világháború alatt. Katonai pilótaként szolgált, emellett operaénekesként, színészként és több más művészeti területen is tevékenykedett. Anyja is orosz származású volt, balerina és táncosnő.

Marina Vlady operaénekesként és sanzonénekesként szintén ismert volt.

1963-ban a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat a Méhkirálynő (Le lit conjugal) című francia-olasz filmvígjátékban játszott szerepével, pályafutása során a legnagyobb sztárokkal dolgozott Jean-Luc Godard-tól Bertrand Tavernier-n, Chris Markeren és Ettore Scolán át Orson Wellesig.

Jean Marais, Marina Vlady és Jean-François Porron a Jean Delannoy rendezte „La princesse de Cleves” című filmjük premierjén - Párizs, 1961. március 22.
Jean Marais, Marina Vlady és Jean-François Porron a Jean Delannoy rendezte „La princesse de Cleves” című filmjük premierjén - Párizs, 1961. március 22. AP Photo

1969-ben lett a felesége Vlagyimir Viszockij orosz énekes-költőnek, akinek a kedvéért Moszkvába költözött, és ahol férje 1980-ban bekövetkezett haláláig élt. Házasságának történetét Szerelmem, Viszockij (Vladimir ou le vol arreté) című könyvében mesélte el, amely 1987-ben jelent meg, és amiből később színdarab is készült.

Tucatnyi könyvet jelentetett meg, közöttük 2005-ben 24 images/secondes (24 kép/másodperc) címmel az emlékiratait.

Művészfilmeken kívül népszerű vígjátékokban is szerepelt az 1970-es években, mint Jean Yanne Mindenki szép, mindenki kedves, illetve Bertrand Tavernier Kezdődjék hát az ünnep című alkotásában.

Pályafutása mellett bőkezű aktivista is volt az algériai háború óta, aláírta a 343-ak Kiáltványát, amely a Nouvel Observateur című francia hetilapban 1971-ben követelte a nőknek az abortuszhoz való jogát, támogatta a lakhatási engedély nélkül Franciaországban élőket, majd utolsó élettársával, Léon Schwartzenberg rákspecialistával létrehozta a lakhatáshoz való jogért küzdő szervezetet, a DAL-t - írták fiai az AFP-nek küldött üzenetükben.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

Macklemore új turnét hirdet humanitárius segélyszervezetek támogatására az Ed Sheeran-botrány után

Elbocsátották Szalai Zoltánt, az MCC főigazgatóját

Az Európai Örökség Napjain Pompeji gladiátorokat és ókori római hagyományokat mutat be