Amerikai kutatók több mint 3200 ember vérmintáját elemezték, hogy feltárják, valójában mit mér a testben az öt legelterjedtebb biológiai öregedésvizsgálat.
Ketten lehetnek papíron egyidősek, mégis nagyon különbözhet az egészségi állapotuk.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tudósok már most is több bevált módszert használnak annak becslésére, hogy valaki biológiailag milyen gyorsan öregszik. Most egy új tanulmány (forrás: angol) azt vizsgálta, mi zajlik a szervezetben, amikor az öt legelterjedtebb módszer gyorsabb öregedést jelez.
Mi az epigenetikai óra?
A módszereket epigenetikai óráknak nevezik; ezek olyan matematikai modellek, amelyek a DNS-metiláción alapulnak – a DNS körüli kémiai változásokon, amelyek befolyásolhatják a gének működését anélkül, hogy magát a genetikai kódot megváltoztatnák.
Az epigenetikai órákat széles körben használják az öregedés kutatásában annak vizsgálatára, hogyan függ össze a biológiai öregedés a betegségekkel, a fizikai leépüléssel és a halálozási kockázattal.
„Az öregedés nemcsak arról szól, hogy hány gyertya van az Ön születésnapi tortáján, hanem arról is, mi történik a sejtjeiben” – mondta T. Em Arpawong, a gerontológia kutató docense a USC Leonard Davis School of Gerontology intézetben a sajtóközleményben.
Az azonban eddig nem volt ismert, mi zajlik a szervezetben, amikor egy-egy óra gyorsabb öregedést jelez.
Ennek feltárására az Egyesült Államokban dolgozó kutatók 3 227 résztvevő vérmintáját elemezték az amerikai Health and Retirement Study keretében.
Az öt, gyakran használt epigenetikai órát hasonlították össze a vérminták génaktivitásával, hogy lássák, mi történik a szervezetben, amikor egy-egy óra gyorsabb öregedést mutat.
A tanulmány megállapította, hogy az öt óra a testben megjelenő különböző öregedési jelekkel hozható összefüggésbe. Némelyik szorosabban kapcsolódott ahhoz, hogyan használja a szervezet az energiát és hogyan növekednek a sejtek, míg mások inkább az immunrendszer működésével és a gyulladással álltak kapcsolatban.
Az órák ugyanakkor bizonyos közös jellemzőket is mutattak, különösen az immunrendszert, az anyagcserét és a sejtek közötti kommunikációt érintő változásokat.
A biológiai öregedésórák „fekete dobozának” megnyitása
A kutatók szerint az eredmények segíthetnek a tudósoknak eldönteni, hogy egy adott vizsgálathoz melyik öregedésóra a leghasznosabb. Az egyik például jobban használható lehet az immunrendszerrel kapcsolatos kutatásokhoz, míg egy másik inkább az anyagcsere vizsgálatára alkalmas.
A csapat a vizsgálat eredményei alapján új mérőszámokat is kidolgozott, amelyeket transzkriptomikus öregedési génpontszámoknak (TAGS) neveztek el.
A tanulmány szerint több esetben a TAGS jobban jelezte az elesettséget, a járási sebességet, a szívbetegséget, a cukorbetegséget, a tüdőbetegséget és a halálozást, mint önmagukban az órák.
A vezető szerző, Eileen Crimmins a USC Leonard Davis intézményből azt mondta, hogy a munka segít „megnyitni” a biológiai öregedésórák mögött álló „fekete dobozt” azáltal, hogy megmutatja, mely molekuláris folyamatok kapcsolódnak az általuk mutatott értékekhez.
„Ezeknek a biomarkereknek a hátterében álló molekuláris programok feltárásával eredményeink javítják az értelmezhetőségüket, és segítenek irányt mutatni felhasználásukhoz a gerotudományban, az epidemiológiában és a jövőbeli klinikai alkalmazásokban” – mondta.