A lebegő gátak hatékonyságát leginkább az határozza meg, hogy mennyire pontosan helyezik el azokat a vízben. Egy görögországi település hasznos tapasztalatokkal szolgál ez ügyben.
Úgy tűnik, született megoldás az Euboikosz-öböl vizeiben oly nagy problémát jelentő medúzarajok fenyegetésére. A láthatatlan lebegő állatok megkeserítették a fürdőzők és így a helyi hatóságok életét az elmúlt hónapokban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Halkida önkormányzata úszó védőgátakat telepített, hasonlóakat azokhoz, amelyeket a tengerben egy esetleges szennyezés szétterjedésének megakadályozására használnak. A hatóságok abban bíznak, hogy ezek távol tartják a fájdalmas csípésük miatt rettegett medúzákat a nyaralóktól, akik így félelem nélkül élvezhetik a tengert.
Hol helyezik el az úszó védőgátakat
Június közepén Halkida Rodiés strandján kezdődött meg a speciális védőgátak telepítése az önkormányzat strandjain, összesen 366 950,10 eurós költséggel.
Összesen hat strandon helyeznek el ilyen gátakat szakképzett búvárok: Alikés, Mpournontas, Valopoula, Kalamia és Zefyros magasságában.
Ezzel párhuzamosan az Észak-Eviai Kikötők Szervezete (Ο.Λ.Ν.Ε.) saját illetékességi területén hasonló úszó védőgátakat tervez telepíteni a Sykies, Kourenti, Souvala és Papathanasíou strandokon.
„Köszönjük Közép-Görögország régiójának, hogy finanszírozta ezt a rendkívül fontos intézkedést, amely lehetővé teszi számunkra, hogy korlátozzuk a medúzák, valamint az úszó hulladék és a felszíni szennyeződések bejutását a fürdőhelyekre, ezzel hozzájárulva a fürdőzők biztonságához és a strandok képének javításához” – mondta ezzel kapcsolatban Halkida polgármestere.
Hatékonyak az úszó védőgátak a gömbhalak ellen is?
A szakértők szerint az ilyen típusú úszó védőgátak valóban hatékonyak lehetnek, feltéve hogy megfelelően helyezik el őket. Természetesen csak azt a területet védik, amelyet lefednek, és megakadályozzák, hogy medúzák, illetve halak (köztük a gömbhalak is) bejussanak az elkerített zónába.
A medúzák elleni úszó védőgát megfelelő telepítése azt kívánja, hogy a gát a parttól induljon, mély vízbe nyúljon, és visszatérjen a szárazföldre, így teljesen zárt, félkör vagy téglalap alakú „biztonsági zónát” kialakítva.
A háló alsó része speciális súlyokat (láncokat vagy leeresztett nehezékeket) tartalmaz. Ezeknek megfelelően kell a tengerfenékhez simulniuk, vagy csak minimális rést hagyniuk, hogy a medúzákat ne sodorhassák be a víz alatti áramlatok, és ne tudjanak a háló alatt átszivárogni.
A gát felső részét megerősített úszótestek (bóják) alkotják. Láthatóan ki kell emelkedniük a víz felszíne fölé (nagyjából 30–50 centiméterrel), hogy erős hullámzás esetén se tudjanak a medúzák „átmászni” a gáton, és bejutni a fürdőzők számára kijelölt zónába.
A gátat olyan mélységben kell elhelyezni, hogy egyszerre legyen hatékony, ugyanakkor a lakosság számára is használható. Egyes fürdőzők például a Rodiés strandon arra panaszkodtak, hogy túl sekély vízben húzták ki, így jelentősen beszűkült a szabadon használható úszóterület.
Ahhoz, hogy hosszú távon is hatékonyak maradjanak, a hálókat szakképzett csapatoknak rendszeresen tisztítaniuk kell, hogy ne halmozódjanak fel rajtuk hínárok és tengeri élőlények, amelyek elnehezíthetik vagy károsíthatják őket.