Burján Csaba, a Pjongcsangban győztes férfi 5000 méteres rövidpályás gyorskorcsolya váltó tagja az Euronewsnak adott exkluzív interjúban elevenítette fel a 2018-ban aratott ötkarikás sikert, megmutatta a döntőben viselt korcsolyáját és az aranyérmét is.
Alig kezdődött el, máris célegyenesbe fordul a téli olimpia, amelyen a magyar sportolóknak nincs reális aranyesélyük – szemben a 4, valamint a 8 évvel ezelőtti ötkarikás játékokkal.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018-ban, Pjongcsangban a férfi 5000 méteres rövidpályás gyorskorcsolya váltó szerezte meg Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérmét. A Liu testvérekkel (a most már kínai színekben versenyző Liu Shaolin Sándorral és Liu Sahaoanggal, azaz Ádóval), valamint Knoch Viktorral győztes Burján Csabával a budapesti Gyakorló Jégcsarnokban beszélgettünk, ahol az Euronewsnak az olimpiai aranyérmét és a nyolc évvel ezelőtti olimpiai döntőben használt-viselt korcsolyacipőjét is megmutatta (a videóban 0:27-től és 2:56-tól).
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Az olimpia előtt egy vagy két évvel cseréltem korcsolyacipőt, és nem tudom, hogy miért, de annyival jobban „feküdt” ezzel a cipővel a jég, hogy akkor tudtam én is berobbanni a váltóba és teljes értékű csapattag lenni. 4-5 évvel Pjongcsang előtt kerültem be a felnőtt csapatba. Az elején, amikor Shaolin már érmeket szerzett egyéniben világbajnokságon, Viktor a világkupákon, Ádó világbajnokságon és világkupákon is, akkor nekem még volt egy olyan szakasz, amikor csak a váltóban voltam ott. Nem voltam azon a szinten, mint a srácok, csak én voltam a legjobb a többiek között, ezért alakult k bennem, hogy akkor nyilván a váltóra fókuszálok, hiszen az eredményhez ott hozzá tudok tenni, és számít az, hogy mennyire vagyok épp jó vagy rossz formában. Aztán ezzel a cipővel eljött az, hogy én is tudtam világkupákon döntőbe kerülni,
Lehet, épp ezért mondják, hogy jó csapatember voltam, de igazából a csapathoz mind a négyünknek jó volt a hozzáállása, a váltóban senki nem akart egyénileg tündökölni.”
Bár a dél-koreai olimpia előtt a magyar váltó már egyértelműen a világ legjobbjai között volt, a játékokra már kijutni sem volt könnyű.
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Az olimpia előtt pár évvel robbantunk be. Az előző, szocsi olimpiáról épp. hogy lemaradtunk, de akkoriban még olyan csapatnak számítottunk, amely vagy ki tudja harcolni a kijutást vagy nem. Aztán évről évre jobb eredményeink lettek. Az olimpia előtti szezonban összetettben a világkupa ranglistáján az első háromban voltunk, a 2017-es világbajnokságon pedig harmadikok lettünk. A kvalifikáció viszont necces volt. Nálunk négy verseny van év elején, amelyeken benne kell lenni a legjobb nyolcban, de elestünk vagy fellöktek minket, szóval valami mindig közbejött. Végül a nyolccsapatos olimpiai mezőnybe pont nyolcadikként jutottunk ki.”
Milyen volt a hangulat Pjongcsangban?
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
**„**A hollandiai világbajnokságon például voltak vagy öt-tízezren, de más versenyeinken jóval kisebb volt a nézőszám. Ezután Dél-Koreában újra meg kellett szoknom, hogy ez egy népszerű versenyszám. És hát nyilván tudja mindenki, hogy olimpia négyévente van, ha elbuksz, akkor nem tudod egy év múlva újra megpróbálni. Ilyen szempontból nyilván nagyobb a teher. Engem is „megütött” ez az első edzéseknél, de szerencsére – a versenyekre nem véletlenül mentünk ki mindig egy héttel előbb, hogy alkalmazkodjunk a körülményekhez, szokjuk a jeget – annyi tapasztalatom már volt, hogy az első pár nap nem mindig a legjobb, ott nem mindig érzi csúcsformában magát az ember, de bíztam benne, hogy
Az elődöntőben a magyar kvartett Dél-Koreával, Japánnal és az Egyesült Államokkal került egy négyesbe. Az utolsó két körben már nem volt kérdés, hogy a koreaiak és a magyarok jutnak a döntőbe.
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
**„**Érdekes, hogy bár – épp mostanában keresgéltem az interneten –, az elődöntőt legalább négy éve nem láttam. Az olimpián, akkor emlékszem, hogy visszanéztük. Tudom, hogy a végén rámentünk a győzelemre, de hogy végül megnyertük-e vagy másodikok lettünk, arra már nem emlékszem.”
A döntőben ezután Kanada, Kína és Dél-Korea volt az ellenfél.
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Nyilván tudtuk, hogy a döntőben ott van négy azonos erősségű csapat. A kanadaiakról tudtuk, hogy a befutójuk nem annyira erős, ezért úgy voltunk vele, hogy ha minden kötél szakad is, egy harmadik helyet csak összehozunk. De az volt a cél nyilván, hogy próbáljuk megnyerni. Nem akartunk erre azért így ráfókuszálni, hogy csak akkor leszünk boldogok, ha nyerünk, de az volt a cél, hogy az érmekért harcoljunk és az érem minél fényesebb legyen. Tudtuk, hogy miben vagyunk jók, hogy szeretünk tempót menni és elöl lenni. Ez is volt a taktika, de gyorsan kiderült, hogy mind a négy csapat ezt tűzte ki célul, nagyon ment a helyezkedés, úgyhogy futam közben bennem „át is billent”, hogy jó,
hanem csak szépen nyugodtan. A lényeg, hogy a végére megteremtsük magunknak a lehetőséget.”
A végső rohamot a magyar csapat a harmadik helyről indította.
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Az utolsó előtti váltásnál én löktem meg Ádót, és láttam, hogy tudott egyet előzni. Nagyon örültem, és pár másodperc alatt össze is raktam fejben, hogy
akiket Shaolin szerintem tízből tízszer megelőzött volna. És amikor tényleg meg is előzte a versenyzőjüket, akkor már csak imádkoztam másfél körig, hogy ne történjem semmi. Amikor előzött, akkor már nagyon nagy esély volt rá, hogy őt már nem „szedi le” senki az utolsó másfél körön, de nyilván azért azt hiba nélkül kell végigkorcsolyázni.”
Liu Shaoang megtette ezt, a magyar váltó elsőként haladt át a célvonalon.
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Nyilván volt egy hatalmas katarzis, de nálam csak pár másodpercig, mert ilyenkor mindig eszébe jut az embernek, hogy az a hivatalos végeredmény, amit kiírnak a kijelzőre. Emlékeztem, hogy volt egy csomó olyan előzés, amit majd vissza fognak nézni. Vártunk is vagy másfél percet – életem leghosszabb másfél perce volt – arra, hogy kihirdessék végül azt a végeredményt, ami a futamban a leintésnél volt.”
És, hogy hol van most az aranyérem?
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Fönt van a polcomon a tévé fölött, de már megszokta a szemem, és nem nagyon nézegetem. Most, hogy nézem az olimpiát, néha eszembe jut az a másfél nap a verseny után, amikor még kint voltunk a faluban, azt viszont
A nyitóünnepségre azért nem mentünk, mert azt mondták, hogy hideg van és másnap versenyünk van, ezért ne menjünk, a záróünnepség előtt meg azért hoztak haza, hogy ha már nyertünk, akkor használjuk ki a sajtóérdeklődést”.
Burján Csaba 2022-ben olimpiai és Európa-bajnokként vonult vissza, majd egy pénzügyi intézetnél informatikusként helyezkedett el, Knoch Viktor jelenleg a válogatott mellett edzősködik, a Liu testvérek pedig már kínai színekben versenyeznek. De tartják-e a kapcsolatot?
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
„Nyilván Viktorral könnyebb tartani, mert közel is lakik hozzám, úgyhogy vele szoktam találkozni, akár hetente is. Shaolinékkal – nyilván így, hogy a világ másik végén vannak – kicsit nehezebb tartani a kapcsolatot, de velük is szoktam néha beszélni. Talán fél éve vagy éve, amikor hazajöttek, akkor találkoztam velük utoljára.”
Búcsúzóul Burján Csaba elmondta, hogy szokott-e manapság is korcsolyázni.
Burján Csaba, olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó:
Sima hokikorit szoktam néha felhúzni a műjégpályán a Városligetben, de short-track korcsolya nem volt a lábamon vagy három éve.
Ezt mindenki azért csinálja, mert roppant élvezetes a sebesség, vagy az ahogy bedőlsz a kanyarban. Ha csak hobbi szinten lejársz, akkor nem tudod ezt a szintet elérni, és az annyira már nem vonz, hogy nekem lassú tempóban korizgassak.”