A közelmúltban Tenerifén és Algecirasban elkövetett két gyilkosság ismét reflektorfénybe helyezte a spanyolországi anyagyilkosságot, egy szélsőséges és kevéssé látható erőszakot, amely családon belül történik.
Alig egy hét alatt két családon belüli gyilkosság ismét előtérbe helyezte a szélsőséges és kevéssé látható erőszakot Spanyolországban: az anyagyilkosságot. Tenerifén február elején a Guardia Civil (csendőrség) letartóztatott egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy otthonában meggyilkolta édesanyját, egy 80 év feletti asszonyt. Napokkal korábban Algecirasban egy 75 éves nőt találtak holtan, miután késsel támadtak rá, és a rendőrség a fiára mutatott rá, mint feltételezett elkövetőre.
Két különböző eset, különböző helyeken, de ugyanaz a minta: anyák, akiket állítólag saját gyermekeik gyilkoltak meg a családi környezetükben. Ezek nem elszigetelt esetek. Tavaly legalább egy tucat nő halt meg hasonló körülmények között Spanyolországban. Ezek kisebb-nagyobb településeken történtek, szinte mindig családi otthonokban, előzetes feljelentés nélkül, és távol a hivatalosan számon tartott nemi erőszak fókuszától.
Az esetek azonnal címlapra kerülnek, de ugyanilyen gyorsan el is tűnnek a közbeszédből. Nem illeszkednek a szokásos kategóriákba, nem kerülnek külön nyilvántartásba, és ritkán elemzik őket együttesen. "Minden eset egyedi" - mondta Ruth Pérez Enríquez igazságügyi pszichológus az Euronewsnak. "Bárcsak lenne egy profilunk, hogy fel tudjuk mérni a kockázatot, de nincs" - teszi hozzá.
Az európai joggyakorlatban a szülő vagy egyenesági felmenő rokon sérelmére elkövetett emberölés többnyire súlyosabb, minősített esetnek számít, így a magyar büntetőjogban is. Bár az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) nem foglalkozik közvetlenül a büntetési tételek kiszabásával, elvárja a tagállamoktól, hogy a családon belüli erőszakos esetekben hatékony és elrettentő erejű büntetőjogi védelmet biztosítsanak
Spanyolországban ez viszonylag ritka, de mélyen nyugtalanító jelenség
"Nem gyakori bűncselekmény" - hangsúlyozza Pérez Enríquez. "Az történik, hogy ezek rendkívül feltűnő gyilkosságok, nagyon kegyetlenek, és ezért váltanak ki akkora társadalmi riadalmat. Az anyagyilkosság azért különösen nyugtalanító, mert megszakítja a legfontosabb köteléket, ami az életünkben létezik: az anyához való kötődést, aki életet adott".
2025 folyamán és 2026 elején a spanyol média olyan helyekről számolt be ilyen típusú bűncselekményekről, mint Barakaldo, Irún, Soria, Turís, Colmenar Viejo, Torelló, Vilagarcía de Arousa vagy Las Palmas de Gran Canaria. A legtöbb esetben az áldozatok idős nők voltak, akik felnőtt gyermekeikkel éltek együtt. A szakértők szerint az ilyen cselekmények legtöbbször az elkövető pszichés állapotára utalnak vissza, amit az együttélés nehézségei váltanak ki.
Gondoskodó anyák, zárt otthonok
Számos ilyen esetben ugyanaz a kontextus ismétlődik: idős anyák is mentális egészségügyi problémákkal vagy súlyos önállósági nehézségekkel küzdenek.
A hosszan tartó együttélés, az elszigeteltség és a támogatás hiánya az otthoni teret az állandó stressz környezetévé teszi. Ehhez jön még hozzá a szakértők szerint a mentálhigiénés ellátási és felügyeleti rendszerek strukturális deficitje.
"Sok minden nem stimmel" - mondta Pérez Enríquez az Euronewsnak. "Hiányoznak az erőforrások, a szakképzett személyzet és az ellenőrzés. Sok súlyos mentális betegségben szenvedő ember abbahagyja a gyógyszeres kezelést, mert rosszul érzi magát tőle, vagy mert nincs megfelelő nyomon követés, és amikor ez megtörténik, a tünetek újra jelentkeznek". Több idős ember a gyógyszerek árát vagy beszerzésük fizikai nehézségeit hozza fel mentségül, amikor leáll a kezelés folytatásával.
Az egészségügyi és igazságügyi rendszer telítettsége súlyosbítja a problémát. "A bíróságok és az igazságügyi orvosszakértői csoportok nem tudnak megbirkózni a feladattal. Több szakemberre van szükségünk, akiket arra képeztek ki, hogy felismerjék, értékeljék és kísérjék ezeket az eseteket, mielőtt az erőszak eszkalálódna" - teszi hozzá.
A bűncselekményt megelőző erőszak
Sok esetben az erőszak megelőzi az emberölést, de ritkán lép túl rajta. Az Amigo Alapítvány által készített, a spanyolországi gyermek-szülői erőszakról szóló jelentés szerint 2023-ban 4416 bejelentés érkezett arról, hogy a gyermekek agressziót követtek el szüleik ellen.
A szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az eseteknek csak töredékét jelentik. Sok anya hallgat: félelemből, szégyenérzetből vagy azért, mert nem akarja bántani a gyermekét. Ez az erőszak évekig megnyilvánulhat sértegetés, fenyegetés, ellenőrzés, megfélemlítés vagy akár fizikai agresszió formájában.
Persze messze nem minden ilyen epizód végződik gyilkossággal, de a családi környezetben gyakran rejtve maradó, szélsőséges kiszolgáltatottság képét festik le.
A mentális betegség terhe
Törvényszéki szempontból az anyagyilkosságok leggyakoribb mintája nem a tervezett bűncselekmény vagy a bosszú, hanem a súlyos mentális betegség. "A legtöbb esetben pszichotikus zavarokban, például skizofréniában szenvedő férfiakkal találkozunk" - magyarázza Pérez Enríquez. "Ezek olyan betegségek, amelyek megváltoztatják a valóságérzékelést, és az illető nincs teljesen tisztában a tetteivel.
A pszichológus lerombolja az egyik legelterjedtebb előítéletet: "Nem igaz, hogy a legtöbb esetben az anya által elkövetett bántalmazásról van szó. Létezik ez az elképzelés, hogy 'talán tett vele valamit"', de a törvényszéki gyakorlat ezt nem támasztja alá.
Ami viszont gyakran megjelenik, azok az együttélésből adódó mindennapi konfliktusok: viták a pénzről, a házirendről, a gyógyszerek ellenőrzéséről vagy az érzelmi túlterheltséggel járó helyzetekről. "Pszichotikus töréskor vagy dührohamban előfordulhat bűncselekmény. Nem pszichopátiáról vagy gonoszságról beszélünk" - teszi hozzá.
Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a mentális betegségben szenvedő emberek túlnyomó többsége nem követ el sem ilyen, sem más típusú bűncselekményt. Probléma nem a gyakoriságukkal van, hanem azzal, hogy nem működnek a megelőzési rendszerek, hiszen egy adott ponton túl az állam nem gyakorolhat ellenőrzést egy család felett, és nem tudni, hogy mi minden történik a bűvös ponton túl.
Mindezt tetézi, hogy a családokból kifelé mutató információk szűrtek vagy nem is érkeznek, tekintettel a szégyenérzésre vagy a rosszul értelmezett családi szolidaritásra. Az amúgy is általános tünete a családokon belüli erőszaknak.