A film első hétvégi bevétele az amerikai mozikban 8 millió dollár volt, ami a dokumentumműfajban kimagaslónak számít.
A „Melania: Húsz nap a történelembe” filmcím elsőre valamilyen izgalmas folyamatot jelez, de végül csak egy adott személy portréjától van szó. A Kennedy Központban bemutatott dokumentumfilm Melania Trump életét ábrázolja a First Lady-szerep kulisszái mögött. Az ív a bevándorló múlttól a modell-karrieren át a Fehér Házig terjed, kiemelve tudatosan visszahúzódó nyilvános szerepvállalását.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az első kritikák egyaránt említik, hogy az elmúlt 10 évben nem jegyeztek fel ennél nagyobb kasszasikert, ami a következő hetekben nyilvánvalóan duzzadni fog. A régebbi nagy korszak sikereit viszont nehéz lesz elérnie, hiszen a Fahrenheit 9/11 (Michael Moore) 220 millió dolláros világbevételt ért el, és ennél is nagyobb siker volt a Michael Jackson: This is it, noha utóbbi inkább koncertfilm, mintsem tipikus dokumentum.
„Senki sem látta ezt előre, látva az országszerte üres, vagy majdnem üres mozijegy-térképeket” – írja a The Hollywood Reporter.
A Rolling Stone magazin szerint a Brett Ratner rendezésében készült, és a leendő first lady első három hetét bemutató dokumentumfilm túlteljesítette a hozzá fűzött reményeket. A The New York Times a kasszasikert arcmentő eredménynek nevezte a first lady számára, miután az előrejelzések a filmet sokkal alacsonyabb bevételre jósolták.
A gyártó Amazon MGM Studios jelentése szerint a film még így is messze van a nyereségességtől, mivel 40 millió dollárt költöttek a gyártásra, és 35 millió dollárt a marketingre. A stúdió azonban a licencszerződésekből, valamint a Prime Video streaming szolgáltatásától meg fogja téríteni a költségeket.
Ki a First Lady?
Az elnöki feleség, az amerikai First Lady-szerep történetében több markáns ellenpélda is akad a visszahúzódó Melania-modellhez képest. Eleanor Roosevelt gyakorlatilag önálló politikai aktorrá vált, sajtótájékoztatókkal, emberi jogi kampányokkal és később ENSZ-munkával; Nancy Reagan informális hatalmi központként működött férje stábjában, beavatkozva személyzeti döntésekbe és stratégiai irányokba is. Hillary Clinton már de facto társkormányzóként vitte az egészségügyi reformot, majd saját politikai karrierre váltott; míg Michelle Obama országos kampányokat vezetett, professzionális stábbal és mérhető költségvetéssel.
Ők a First Lady intézményét részben politikai platformmá formálták, tudatos napirendekkel, éles kontrasztot képezve az olyan szerepfelfogással, amely inkább az imázskezelésre és a magánszféra védelmére koncentrál, mint Rosalynn Carter, Barbara és Laura Bush. Ők jóval alacsonyabb politikai zaj mellett fejtettek ki hatást.
Jacqueline Kennedy Onassis valahol a félúton állt a két modell között - nem vett részt napi politikai döntéshozatalban, viszont tudatos kulturális diplomáciával és a Fehér Ház műemléki megújításával és 'soft-power' eszközökkel formálta az elnökség presztízsét és Amerika nemzetközi imázsát.
Mindannyiukhoz képest Melania Trump került minden szakpolitikai kezdeményezést, és szerepét inkább protokolláris, és magánélet-védő keretben tartotta, mintsem aktív közéleti platformként használta. Ugyanakkor nem állítható, hogy folyamatos semmittevéssel töltötte az idejét, mert a Légy a legjobb kezdeményezés fontos ügyekre hívta fel a figyelmet, így a gyermekjólétre és az oktatásra, a kiber-zaklatások elleni küzdelemre és a fiatalokat érintő opioid-fenyegetésekre. Ezekhez viszont nem társult önálló jogszabályi csomag, költségvetési program vagy intézményi reform.